Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-11-11 / 228. szám

2005. NOVEMBER 11. Évforduló MAGYAR SZÓ — A HÍD 17 Kertész Imre 1929. NOVEMBER 9. (76 ÉVE TÖRTÉNT) Megszületett Kertész Imre, író, MŰFORDÍTÓ Budapesten, zsidó családban született. 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba. A koncent­rációs táborok felszabadulása után, 1945- ben visszatért Magyarországra. A hábo­rú után fizikai munkásként dolgozott. 1948-tól a budapesti Világosság újságíró­ja volt, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Elsősorban olyan németnyelvű szer­zőket fordít, mint Nietzsche, Hofmannsthal, Schnitzler, Freud, Roth, Wittgenstein és Canetti, akik műveire is hatással vannak. Első regénye, az auschwitzi és buchenwaldi élményeire épülő Sorsta- lanság 1975-ben látott napvilágot. Az 1960 és 1973 között írt regény azonban nem önéletrajz, hanem önéletrajzi re­gényformában íródott mű. A regényt először visszautasították, és miután 1975-ben végre megjelenhetett, a hivata­los kritika hallgatott róla. Ezt a tapaszta­latot írta meg Kertész a 2000-ben megje­lent A kudarc című regényében. Ez a re­gény egy trilógia második részének te­kinthető, amelynek első része a Sorsta- lanság, harmadik része pedig az 1996- ban napvilágot látott Kaddis a meg nem született gyermekért. A Kaddis az az ima, amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjele­nik Köves György, a Sorstalanságnak meg A kudarcnak a főszereplője. El­mondja a kaddisát a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra, amely megengedte a megengedhetet- lent, Auschwitzot. További művei: A nyomkereső (elbeszélés, 1977), Az angol lobogó (novelláskötet,1991). Az 1989-es politikai változások után nyilvános szereplésre is lehetősége nyílt. Előadásai és esszéi a következő három kötetben vannak összegyűjtve: A holoca­ust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), valamint A száműzött nyelv (2001). 2002-ben Kertész Imre kapta az iro­dalmi Nobel-díjat. Első magyarként olyan jelöltek közül lett díjazott, mint az amerikai Philip Roth, John Updike és Thomas Pynchon, a dél-afrikai J. M. Coetzee és a Szomáliái Nuruddin Farah. Legújabb regénye, a Felszámolás idén látott napvilágot. A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata: A Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre magyar írónak ítéli oda, "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a törté­nelem barbár önkényével szemben". Kertész Imre írói munkássága annak a le­hetőségét vizsgálja, lehet-e még egyénként élni és gondolkozni egy olyan korszakban, melyben az emberek teljességgel alávetették magukat a hatalomnak. Könyveiben szüntelenül vissza­tér életének meghatározó pontjához, Ausch- witzhoz, ahová mint fiatal fiút a magyaror­szági náci zsidóüldözések idején vitték el. Auschwitz számára nem kivételes esemény, amely a Nyugat rendes történelmén kívül ide­gen testként létezik. Auschwitz a modern lét­ben az ember lealjasodásának végső pontja. Kertész első regénye, a Sorstalanság, a fia­tal Kövesről szól, akit elfognak és koncentráci­ós táborba visznek. A fiú alkalmazkodik és túléli. A könyv elidegeníti a borzalmat; a tá­borok valóságát természetesnek veszi. Úgy te­kint rá, akár a hétköznapokra, amelyekben bár a feltételek kegyetlenek, a boldog pillana­tok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek sze­mével látja az eseményeket. Nem találja ter­mészetellenesnek vagy felháborítónak. Talán éppen az adja a leírás sokkszerű hitelességét, hogy hiányzik belőle az erkölcsi felháborodott- ságnak vagy a metafizikai tiltakozásnak az az eleme, amelyet elvárnánk. Az olvasó nem­csak az erőszak kegyetlenségével szembesül, hanem a gyilkos összevisszasággal is. Mind a hóhérok, mind az áldozatok az ölésgyakorlati problémáival voltak elfoglalva, a végső kérdé­sek nem foglalkoztatták őket. Kertész üzenete: az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a ké­pessége, hogy alkalmazkodjon az Auschwitzi körülményekhez, ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi élet­ben az emberi együttélésben fejeződik ki. 1921. NOVEMBER 5. (84 ÉVE TÖRTÉNT) Megszületett Cziffra György világhírű zongoraművész. Már ötéves korában fellépett, improvizációkkal kápráztatta el a közönséget egy cirkuszban. Itt látta meg egy ismeretlen vándorkalmár, aki apjának azt mondta: "Azért jöttem, hogy' megmondjam, az ön fiának kivételes tehetsége van. Következésképpen az ő helye nem eg)' cirkuszi sátorban van, hanem a budapesti Zeneakadémián" Majd azt állította, hogy már el is intézte az Akadémia igazgatójával, Dohnányi Ernővel, hogy fogadja, persze egy szó sem volt igaz ebből. De Czifffáék elmentek Dohnányihoz, és ó elfogadta az ifjú Györgyöt tanítványaként. Tizenkét évesen már hangversenyezett, legjobb úton haladt a világsiker felé, amikor kitört a II. világháború. Művészi pályafutását 1945 után nem folytathatta, a hivatalos zenei élet hal­lani sem akart cigány zongoraművészről, így bárokban, kocsmákban zongorázott. 1956-ban hagyta el az országot és Franciaországban telepedett le, s rendkívül rövid időn belül világhírre tett szert. ERKEL FERENC 1810. NOVEMBER 7. (195 ÉVE TÖRTÉNT): megszületett Erkel Ferenc Erkel Gyulán született. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert a város iz­galmas történelmi múltja erősen hozzájárult Erkel zeneszerzői érdeklődésének kifejlődéséhez, s jórészt a gyulai vár rejtelmes hangulatának gyerekkori emléke késztette később történelmi operáinak komponálására. Nyolc operát írt melyek közül a Bánk bán, a Hunyadi László, a Dózsa György és a Báthori Mária vált a leghíresebbé. Ot tekintjük a magyar nemze­ti opera megteremtőjének, és ő zenésítette meg nemzeti imádságunkat, a Him­nuszt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy csodálatos zongoraművész és kiváló karmester is volt. "Vezérlő pálcája nyomán sorra keltek életre a leghí­resebb operák" - írták róla. O dirigálta először Magyarországon Beethoven IX. Szimfóniáját. A közönség karmesterként szerette talán a legjobban. (1893. jú­nius 15-én hunyt el) Margaret Mitchell 1900. november 8. (105 éve történt) Megszületett Margaret Mitchell, AMERIKAI ÍRÓNŐ. Orvos szeretett volna lenni, de tanul­mányait családi okokból félbe kellett hagynia. Az Atlanta Journal munkatársaként dolgozott, miközben elkezdte írni regé­nyét. Ez volt az egyetlen műve egész életében, de ez az egy regénye hatalmas sikert aratott. Az Elfújta a szél című könyvről van szó, amely 1936-ban je­lent meg, s azonnal meghódította az ol­vasóközönséget. A regény sikere leírhatatlan, naponta ötvenezer pél­dányt adtak el belőle, öt év alatt nem kevesebb, mint három és félmillió pél­dányban fogyott el. De nemcsak Ame­rikában volt minden idők legolvasot­tabb regénye, az egész világon népszeű lett. Minden jelentősebb nyelvre lefor­dították, többek között magyarul is megjelent. A hollywoodi filmipar azon­nal lecsapott rá és Victor Fleming min­G. B. Shaw 1950. NOVEMBER 2. (55 ÉVE TÖRTÉNT) Elhunyt George Bernard Shaw, író, drámaíró Shaw irodalmi karriere negyven éves kora után ívelt fel. Fiatal korában pénz­beszedőként dolgozott és már húszéve­sen több pénzt keresett egy évben, mint den idők egyik legnagobb kasszasikerét forgatta a csodálatos Vivien Leigh és a sármos Clark Gable főszereplésével. (1949. augusztus 16-án hunyt el). iszákos apja talán egész életében.Utána Dublinből Londonba költözött irodalmi kritikusként kereste kenyerét. Első színdarabját negyvenkét évesen írta. Drámái sokkolták a korabeli közön­séget, majd mindegyik hatalmas botrá­nyok közepette került színre, ha színre került egyáltalán. Az ördög cimborája című művét például Angliában betiltot­ták. Első drámáját a Warrenné mestersé­gét két évtizedig jegelték, amig elő mer­ték adni, s akkor is megbotránkoztatta fél Angliát. Talán csak a Szent Johanna című műve nem borzolta a kedélyeket, igaz, hogy bemutatásakor Shaw már a világ egyik legtekintélyesebb írója volt. Miközben kíméletlenül ostorozta műve­iben az erkölcstelenséget, ő elég sok mindent megengedett magának. Sikerei csúcsán például alaposan kihasználta, hogy a legszebb színésznők jártak a ked­vében egy-egy szerepért, hódolatát a női nem iránt még felesége elől sem titkolta. Shaw kilencvennégy évet élt. Leesett biciklijéről és koponyatörést szenvedett, ez okozta halálát. (1856. július 26-án szü­letett)

Next

/
Thumbnails
Contents