Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-10-07 / 223. szám
2005. OKTÓBER 7. Közélet MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 Congo - egy magyar település Sylvester Lajos Az Amerikai Magyarok Baráti Társasága idei Reménység-tó melletti rendezvényének két megrendítő programpontja volt. Mindkettő az amerikai magyar múlthoz kapcsolódott, tulajdonképpen históriai lenyomata az első magyar telepesek amerikai honfoglalásának. Az egyhetes Lake Hope-i találkozó programjában kirándulás is szerepelt, a szervezők egy Kongo nevű egykori magyar település temetőjének újbóli meglátogatását javasolták - a Baráti Kör rendezvényének résztvevői közül többen a múlt évben is ellátogattak a térképeken ilyen néven fel sem tüntetett Kongóba -, a másik megrendítő eseményként Bika Juli A 109 éves Árpád- hon múltja és jövője címmel köszönt ránk a programfüzetben. Bika Juli férjével, Gergácz István tiszteletbeli magyar konzullal New Orleansból érkezett, s a már említett Árpádhon is abban a térségben található. Természetesen nekünk augusztus 16-án az Apalache-hegység északnyugati hegy- és dombvidékén lévő Reménység tavánál fogalmunk sem lehetett arról, hogy a Mexikói-öbölnek a hosszas kánikulában a szokásosnál is jobban felmelegedett vize már készül pusztító útjára indítani a félelmetes Katrina hurrikánt. Fiammal még augusztus 24-én is Houston alatt, a Mexikói-öböl partján szemléltük a cápahalászok horgászmanővereit, nekem feltűnt ugyan a talpbőrt is felhólyagozta- tó aszfalt forrósága - akkor éppen 104 Fahrenheit-fokos meleget mutatott a hőmérő -, de ezt a számomra előre beharangozott Houston környéki szokásos, nagy páratartalmú kánikula beköszöntéseként könyveltem el. Erről egyelőre ennyit. Jómagam a Lake Hope tavánál a választható szervezett programok közül a kirándulás mellett döntöttem a számomra értelmezhetetlen nevű Kongóba. Mert mit is kereshet ez a név az Egyesült Államok északi fertályában? Ha New Orleans vagy a rabszolga-kereskedésről hírhedt, s a múlt század elején ugyancsak egy vihardagály által elpusztított Salveston térségében találkozom a névvel, könnyűszerrel elkönyvelem: Délen vagyunk, a mai afroamerikaiak ősei magukkal hozták a Kongo nevet - bár tudom, illetve inkább gyanítom, hogy ez a név a mai jelentéstartalmával azokban az időkben még Afrikában sem létezett. Szóval elindultunk a kiskocsikaravánnal, s a Kongo nevű magyar település nyomait kerestük. Aztán a hely és a helyzet ismerői már útközben elmagyarázták, hogy egy 19. századi magyar bányásztelepülésről van szó, s a Kongó név arra emlékeztet, hogy a bányajáratok miatt üreges föld a rajta járók lába alatt kongott. A névnek semmi köze tehát az afrikai Kongóhoz, annál több a természetes magyar névadáshoz, a népnyelvi leleményhez, amely a fizikai jelenségek akusztikai jellemzőiből is szemléletes, hangutánzó szavakat alkot. A Kongó nevet a mifelénk ismert Súgás, Súgó, Szélkapu, Vonyító földrajzi nevek sorába illeszthetjük. A kongói település temetőjét Ohio államban találtuk meg Corning falu erdővel borított határában. Egy helybéli lakos, Gladis Conway asszony szíves kalauzolása nélkül nehezen jutottunk volna el a mi erdélyi útjainkhoz hasonlatos zegzugos útvesztőkön a temetőhöz. A sírkert erdős lankán, nagy területen fekszik, gondosan kitakarított és ápolt, a síremlékek többsége jóféle gránitból szépen faragott kőtömb. A faluban már nem élnek magyarok, a helybéliek két családról tudnak, amelyek máshová költöztek. De találtunk azért még olyan sírkőre - a Toth Irene és John sírhelyén -, amelyre az elhalálozási évet még nem kellett felvésni. (Születési évük 1918, illetve 1922.) Megható volt, amint az első írásos sírkövet megtaláltuk, és rajta az amerikai magyar telepesek feljegyzését az 1812-es évszámmal. Az 1800-as évekből tömegesen fordulnak elő a feliratos emlékjelek. A temető - mondják - a településeink múltbéli tükörképe, ami igaz is, a többségükben - csoportosan, családi kötelékekben - kitelepedett magyarok zöme a történelmi Magyarország Szabolcs-Szatmár megyei térségéből, Békésből meg Zemplénből, tehát az akkori ország legszegényebb térségeiből származott, a Viharsarokból kitántorogva keresett jobb megélhetést. Szívszorító érzés, amint az emlékjelekről leolvashatjuk azt az igyekezetei, amint a magyar helyesírás és nyelvhelyesség szabályaival küszködve, sok esetben a kanonizált írásmódot megváltoztatva róják vadidegenben a kőkemény magyar szavakat - az évszázadok távolságába is hírt vivő kőre. Képzeljük el, hogy mi, mai magyarok kiváló utakon, annyi lóerővel száguldó masinákon alig-alig találjuk meg és azonosítjuk a kongói temetőt. Mit érezhették ezek az emberek az óriási kiterjedésű kontinensen ezen az isten háta mögötti bányatelepen, ahová a hazai harangszó hangja csak álmaikban juthatott el? Olvassunk bele a kongói temető képeskönyvébe: ITT NYUKSZIK FEKETE ERZSÉBET SZÜL. 1852 MEGH. 1907. OKT. 4. HÁZASSÁGBAN ÉLT TÓTH ISTVÁNNAL 18 ÉV SIPOS MIHÁLYAL 11 ÉV FATER CHARLES PORKOLÁB JAN. 1. 1854 DEC. 17. 1917 ITT NYUKSZIK JESSO MIHÁLY ZEMPL. NAGYRÁSKA SZÜL. 1872 EV MEGH. 1924. FEB. 10. SOOS ISTVÁN ÉS CSÖNGETŐ ESZTER TESTVÉREI IRÉN LINA IRMA LAJOS TÓTH IRENE JOHN 1922 - 1918 A sírfeliratokat betűhív írással közöltem, tehát az Esxter névforma sem elírás. A kongói temető panorámaképe megejtően szép. A kő nemes anyagszerűsége a maga természetes szépségében érvényesül, s a vulkanikus eredetű gránit évszázadokig állja az idő anyagrontó rohamait. A kongói temetőben az 1812-es feliratozás is jól olvasható. Űtban Kongótól a Reménység tava felé csapattársaimmal azon meditáltunk, hogy az Egyesült Államokban a mai magyarok nagy-nagy többsége az átlagosnál jobb vagy legalábbis elfogadható egzisztenciát teremtett magának. A két-, két és félszáz esztendővel ezelőtt, hazai megélhetési gondjaik elől Észak-Amerikába kitántorgott úttörő eleink azoktól, akiknek erre lehetőség adatik, megérdemelnek egy kirándulással egybehangolt megemlékezést s egy csokor virágot, hisz ők valóban a mélyből - a szénbányák kongó mélyéből - indultak, hogy a mai Egyesült Államok jólétéhez, a demokrácia melengető érzésének megteremtéséhez egy- egy csille szénnel vagy egyébbel hozzájáruljanak. És minden tisztelet azoknak az amerikai közembereknek, Gladis Conway asszonynak és comin- gi falusfeleinek, akik a mára már magyarok nélkül maradt egykori bányász- település temetőjét ilyen példaszerűen ápolják és gondozzák. Sokszor és sokat hallunk az amerikai ember hazaszeretetéről. Temetőikben a katonaviselt személyek sírja mellett ott lobognak és sosem fakulnak ki a sokcsillagos amerikai zászlók. És eme tisztelet mellé társul az a világ, a mi esetünkben az európai kontinens irányából érkező, a modem Amerikát megteremtő elődök emlékének tisztelete. A New Orleansban élő Bika Juli egy másik amerikai magyar településről, a 19. század végén alapított Árpádhonról tartott felkavaróan szép és megrendítő előadást. Azóta a Katrina tornádó keltette tengerár ezt a települést is eltörölte a föld színéről. Holott az Amerikai Magyarok Baráti Társasága éppen Bika Juli meggyőző erejű előadásának hatására egy árpádhoni látogatást is tervbe vett. Azóta sem hagy nyugton az a gondolat, hogy Kongó (Congo) emlékét őrzi a temetője és Corning falu népének kegyelete, de mit lehetne tenni a New Orleans térségében elpusztult Árpádhonért? Talán Gergácz Istvánt és Bika Julit kellene ebben az ügyben megkeresni... KÖZLEMÉNY AZ AMERIKAI MAGYAR KOALÍCIÓ 1956-RÓL KÉSZÜLT FILMET TÁMOGAT "TORN FROM THE FLAG" DOKUMENTUMFILM A MAGYAR FORRADALOMRÓL Washington - 2005. augusztusában az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsa elfogadta a Koalíció '56-os Évforduló Bizottságának határozat- tervezetét, hogy támogassák a "Torn from the Flag" című, az 1956-os magyar Forradalomról szóló, egész estés dokumentumfilmet, Klaudia Kovács filmjét. A határozat továbbá kimondja, hogy a Koalíció erőforrásait felhasználva segíteni fog a támogatásgyűjtésben, mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon. Á Koalíció már továbbította 25 ezer dollár összegű pénzadományát. A Koalíció tagok már jelentős összegeket adományoztak a projektre, de a határozat lehetővé teszi, hogy a Koalíció más forrásokból is felkutasson adományokat az Egyesült Államokban és Magyarországon. A "Torn from the Flag" egész estés, angol nyelvű, oktatási dokumentumfilm az 1956-os magyar Forradalom és Szabadságharc eseményeiről és nemzetközi hatásairól. A film 1956 jövő évi, ötvenedik évfordulójának a tiszteletére készül. A dokumentumfilm nem csak a magyar szabadságharcosok, korábbi politikai bebörtönzöttek, titkosrendőrség és kommunista funkcionáriusok szemén keresztül láttatja az eseményeket, hanem a részt vevő külföldiek szemén keresztül is, akik szemtanúi voltak az eseményeknek. A résztvevők közé tartoznak orosz katonák, az amerikai nagykövetség tengerészgyalogos őrségének tagjai, EU hivatalnokok, CIA ügynökök, külföldi diákok. A Koalíció reméli, hogy a dokumentumfilm sajátos megvilágítása a forradalom alatt Magyarországon kívül zajló, egyidejű eseményekről kiemeli majd a magyar Forradalom fontosságát a kommunista diktatúrák totalitárius rezsimjeinek későbbi összeomlásában, mely 1989-ig meghatározta a régiót. Az Amerikai Magyar Koalíció ösztönzi tagjait és támogatóit, hogy nagylelkűen járuljanak hozzá a dokumentumfilm megvalósulásához. Az Amerikai Magyar Koalíció egy országos non-profit szervezet, mely az amerikai magyar ügyek széleskörű megismertetését és megértését támogatja.
