Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-10-07 / 223. szám

2005. OKTÓBER 7. Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 19 Székely Autonóm kálváriája Csíki Sándor (tanár, Erdélyi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke) Székely Autonómot szélütés érte. Ősszel, 2005 szeptemberében. Egymás után kétszer. Az első ütés, amit Bukarestben ka­pott, nem verte le egészen. Azt lehet mondani, hogy egy kicsit fel is volt rá készülve. Hisz tudta, hogy a román ten­gerben, a vadidegenben kegyetlen per­cek várnak rá. Mihelyt lábra állhatott, hazautazott és lassan összeszedte ma­gát. Kóválygott bánatában egyet a Har­gitán. Nappal mondikáló patakok cso­bogását hallgatta, éjjel némán bámulta a csillagos nagyeget. Valahányszor madár állt meg feje felett dalolva, újból re­mény lopakodott a szívébe. A második ütés, amelyik Budapest Országházában vágta kupán, padlóra küldte. Kicsit helyrepofozták Erdélyből kitántorgott orvos barátai, aztán vette az irányzékot hazafelé Székelyföldre. Belépett portájának részeg gyalogkapu­ján, berúgta hanyatt esett faháza repe­dezett ajtaját, és befeküdt ruhástól a paplan alá. Tévéje, rádiója és éjjeli lám­pája kábeleit egy gyors mozdulattal ki­rántotta a falból. Kalapját benyomta erősen a fejébe és bámulta meredt sze­mekkel a mestergerendát. Életének bú-pillanatai kergetőztek lelki szemeinek előterében. Szerelem­gyermekként fogant meg Gyulafehér­váron 1918-ban. Mire drága édesanyja megszülte, román világ lett. Kínkeser­vesen nevelkedett fel. Kilencen voltak testvérek, ezért a szolga-sorsot se kerülhette el. A máso­dik világháború kitörésekor besorozták. Egy löveg elvitte a bal lábát a harctéren. A csonkot amputálták. Az új román vi­lágba fél lábbal lépett be. Még azért se adta fel. Megnősült, gyereke született. Igaz, felesége belehalt a szülésbe. Az egy szem gyermeke kora­szülött volt és erősen beteges. De az ő véréből lett. Ezért Autonóm Tarto­mánynak nevezte el. Kár, hogy nagyon hamar magához szólította őt is a Fennvaló. Székely Autonómot azonban gyermeke elvesztése sem törte teljesen le. Arra gondolt, hogyha kibírta: a hábo­rút, a határtiprást, az amputálást, az álla­mosítást, a kollektivizálást és utóda el­vesztését, ezeknél már csak jobb jöhet. Aztán jött is a változás. A Kondu- kátort a saját vérei lőtték le. Mint egy veszett kutyát. Végre eljött az én időm, elmélkedett magában. Nem volt tagja a Román Kommunista Pártnak és ezt büszkén ki is hangsúlyozta úton-útfé- len. Azt hitte, ez jó pontnak számít a rendszerváltás után. A kutya se törő­dött vele. Sőt, egyre inkább azt tapasz­talta, hogy ugyanazok az elvtársak ve­zetnek. Akik régen. Aztán hol Bukarest­ből, hol Budapestről mutattak fügét ne­ki a vezérek. Végül jött a két szélütés. Mit tehetett? Benyomta zöld posztó­kalapját jól a fejébe és ott feküdt moz­dulatlanul a paplan alatt. Időnként fura dolgokat mondott az őt őrző szomszé­doknak. Napokon át a magyar him­nuszt énekelte. Az egyik szomszédja, aki megelégelte, a sok "Isten, áldd meg a magyart!", odaszólt neki, hogy bár egyszer a román himnuszt is elénekel­hetné. Erre azt felelte huncutul pillogtatva, hogy ő szívesen elfujná, de nem tudja melyiket. S nem akarja megsérteni se a testvéreket. Akik többször cserélték már le a himnuszukat, mint rokonai az ő alsógatyáját ezen a héten. Időnként hájas képű, jól öltözött elv­társak látogatták meg. Akik érthetetlen fanyelven párbeszédet folytattak vele. Aztán furcsa tulipános ernyőkkel, vá­lasztási plakátokkal s piros-fehér-zöld színű szórólapokkal ajándékozták meg. Máskor korgó gyomrú, réveteg te­kintetű, vásott nadrágú, tanácstalan szé­kely öregurak keresték fel. Ezek az ál­modozók bonyolult törvénytervezete­ket, statútumokat adtak át neki. Olva- satlanul dobta félre azokat. Legtöbbet az újságírók nyaggatták. Szenzációs vallomásokat akartak kisaj­tolni belőle. Miközben ő megkérdezte tőlük, hogy szerintük a Riska tehén mi­ért mászott fel a fára? Amazok mérge­sen kinéztek az ablak előtti almafára, az­tán elhúztak a francba. Kicsi unokáját legtöbbször párás szemmel bámulta. A tűzről pattant, csepp leányka ott játszadozott naphosz- szat a szobában mellette. Benne volt minden reménye. A kis árvát Székely Autonómiának keresztel­te el. SEGÍTSÜNK BAJBAJUTOTT HONFITÁRSAINKON! A torontói Orbán Balázs Társa­ság segélyalapot létesített az erdélyi (Udvarhely és a környékbeli falvak) árvízkárosultjainak megsegítésére. Az adományt (csekket) a Society Orbán Balazs PO. Box 27569; 3401 Dufferin St.Toronto, Ontario M6A 3B8 címre kérik küldeni, feltüntet­ve: "relief fund". Az Orbán Balázs társaság több mint 15 éve működik a segítségadás területén. Az összegyűjtött pénzt teljes egé­szében elküldik az árvíz sújtotta te­rületre. Kérésre adó nyugtát adnak. Kérem támogassuk bajbajutott erdélyi honfitársainkat! KÉK DUNA MMÄVJID é|l EIIDÁDAI Í7C|f YEiiSi ImaJPImCP!■ Iai&í« Keresed a megszokott hazai ízeket? HIÁNYZIK AZ OTTHONI VÁLASZTÉK? Nálunk mindent megtalálsz, Ne keress tovább! Húsáruk,sajtok,fűszerek, ÜDÍTŐK, MAGYAR SÖRÖK, SÜTIK, ÉDESSÉGEK! Címünk: 5802 13. Ave. az 58-as és 59-es utca között r0 ~'c ■m i> illNA ...........................................—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents