Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-09-30 / 222. szám

2005. SZEPTEMBER 30. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 25 szoba megint ki van seperve, az asztal megterítve, vacsora elkészítve. Majd felvetette a csudálkozás az asz- szonyt is, az urát is. Harmadnap reggel az asszony úgy tett, mintha elmenne, de megállott az ajtó előtt, s bekukucskált a kulcslyukon. Hej, mit látnak szemei! A fazékról csak legurul a fedő, gurul, gurul a föl­A HAJÓZÁS TÖRTÉNETE (2) A hajózás fejlődése az ókorban Az első tengeri vitorlások több mint hatezer éve a Csendes- és az Indiai­óceán vizein jelentek meg. Az ókor kez­detén e térség hajói az európainál még jóval magasabb színvonalat képviseltek (például kínai dzsunkák), fejlődésük azonban megrekedt. Az, hogy a hajó­zás idővel globális léptékűvé válhatott, az európai fejlődés eredménye, amely­nek gyökerei az ókori Egyiptomig ve­zethetők vissza. Egyiptom őslakosai számára az or­szágot a sivatag szoros ölelésében át­szelő Nílus tette lehetővé az egyetlen hatékony közlekedési módot, a hajó­zást. A fában szegény országban kez­detben a bőven termő papirusznádból készültek a hajók. Meghajtásukra - az evezőkön kívül - a hajótest laza szerke­zete miatt lábakon álló bakárbocon rögzített magas és keskeny vitorlát használtak, amit csak hátszélben tud­tak hasznosítani. A hajót kormányeve­zővel irányították. A szállítási igények növekedésével i.e. 4000 körül indult meg a cédrusfa beszerzése Föníciából (ma Libanon), ami a későbbiekben na­gyobb, tengerálló hajók építését is le­hetővé tette. A fáraók gyakran vették igénybe a föníciai hajósok szolgálatait, a hajózás egyre jobban az ő befolyásuk alá került. Idővel megjelent a kőhor­gony alkalmazása, a kézben tartott eve­zőket felváltották a rögzített gúzseve­zők, a bakárboc helyébe alacsony és széles négyszögvitorlával felszerelt rö­vid póznaárboc került. Az i.e. 7. század végén II. Nekó hajói körbehajózták Af­rika partjait, az egyiptomi hajózás mindazonáltal megmaradt a parthajó­zás keretei között. Fönícia A föníciaiak vállalkoztak bérhajózás­ra is, így került sor egyiptomi megbí­zásra az ókor talán legsikeresebb tenge­ri expedíciójára, i. e. 596-593 között. Ekkor hajózták először körül Afrikát. Az utat megrendelő, és finanszírozó II. Nekó fáraó a nagy kísérletezők közé tartozott. Az előző században Egyip­tom egy ideig nem volt önálló állam: a núbiai Meroe-birodalom részét képez­te csupán. Az önállóságot visszaszerez­ve a fáraók érezték, hogy át kell szer­vezni, más gazdasági alapra kell he­lyezni az országot. Hiszen keletről egy­re nőtt a perzsa fenyegetés id. Nekó ál­ma a Vörös-tenger és a Földközi-ten­ger összekötése volt. Kísérletet is tett egy hajózható csatorna létrehozására a Nílus-delta és a Vörös-tenger között. Ezután úgy látszik arra a gondolatra jutott, hogy az összeköttetést Lybia (ahogy akkor Afrikát nevezték) körül­hajózásával kell megteremteni. Talán haditengerészetének átcsoportosítására is gondolt. Az útról sem részletes adat, sem név nem maradt fenn, minden­esetre föníciaiakat szerződtetett, való­színűleg több hajóval. A nagy hallgatás oka az, hogy mire a sikeres expedíció visszaérkezett Egyiptomba, II. Nekó már halott volt. Márpedig soha egyet­len fáraó sem örökítette meg elődjei nagy tetteit, hisz ezzel saját dicsőségét kisebbítette volna. Mit sem tudnánk a felfedezőútról, ha Hérodotosz, a híres görög történet­író, az ókor "száguldó riportere" nem járt volna i.e. 450 táján Egyiptomban, s ott a papok nem beszéltek volna neki Nekó vállalkozásáról. A görög nem hit­te el a papok meséjét. Ezért IV. könyve 42. fejezetében csak röviden tért ki az eseményre: "Lybiáról nyilvánvaló, hogy víz veszi körül, kivéve azt a részt, amely Ázsiával határos. Úgy tudom, hogy ezt Nekosz egyiptomi király bi­zonyította be először. Amikor Nekosz abbahagyatta annak a csatornának az ásatását, amelyet a Nílustól a Dél-ten­geren akart vezettetni, föníciai hajóso­kat küldött ki azzal a megbízással, hogy visszafelé hajózva menjenek túl Hérak- lész Oszlopain (Gibraltár), míg elérik az Északi (Földközi)-tengert, úgy térje­nek vissza Egyiptomba. A föníciaiak el is indultak. Végighajóztak a Déli-ten­geren. ősszel kikötöttek és bevetették Lybiának azt a darabját, ahová éppen eljutottak. Ott bevárták az aratás ide­jét. A termés betakarítása után tovább hajóztak. így telt el két év, és a harma­dikban, átjutva Héraklész Oszlopain, megérkeztek Egyiptomba. E hajósok az állítják, hogy Líbia körülhajózása közben egy ideig észak felől látták a Napot. "Ki hitte volna el akkor, hogy ott valóban észak felől látni a Napot. Afrika első körülhajózóira így ráborult a feledés homálya, pedig a teljesítmény óriási. Az út több mint 24 000 km. Ez az ókori hajózás csúcsteljesítménye. (Folytatjuk) & GYEREKEKNEK * IM Jte| f > -v Hűi HBBUk 4* Benedek Elek * A fazékfedő (2) (Folytatás előző számunkból) A király még aznap hívatta az udvari halászt, megmagyarázta, hogy hol, mer­re van az a kút, amelyikben a királyné aranyhalat látott, s megparancsolta, hogy fogja ki. Egy nap, két nap ahogy elmúlt, jött a halász az aranyhallal, kivették a máját, megsütötték, s a királyné megette. De amint a halat tisztították, egy halpénz ott maradt az udvarban, s másnap reg­gelre egy szép fa nevekedett a helyén. Csudálkozott a királyné, de még a nép is, hogy ilyen hirtelen fa nőtt az ud­varon.- Bizonyosan az a szép leány lesz - gondolta magában, s megint nem volt nyugta, míg a király a fát is ki nem vá­gatta. Elégették a fának minden ága-bogát, de egy szép darab forgácsot mégis haza­vitt az egyik favágó ember, s otthon a fe­lesége fazékfödőnek használta. Egyszer az asszony elmegy hazulról jókor reggel, hogy még a szobát sem se­perhette ki. Megy haza este, s hát a szo­ba szépen ki van seperve! Nem tudta elgondolni, hogy ugyan miféle csudalélek járhatott itt. Elmegy másnap reggel, hazamegy este, s hát a dön, s egyszerre csak leánnyá változik! Aztán csak fogja a leány a seprűt, kisep- ri a szobát, s mikor mindent szépen rendbe rakott, főzéshez látott. Bemegy a szegény asszony, megfogja hirtelen a leányt, s kérdi: hát te ki vagy, mi vagy, hogy kerültél ide? Elmondja a leány, hogy mi történt vele. Nosza, szaladt a szegény asszony a királyhoz, s jelenti, hogy mit látott, hal­lott. De futott a király is nagy lerende­zéssel a szegény asszony házához. Hát csakugyan, ott volt az a szépséges szép leány, aki a piros almából pattant ki. Hozatott neki egyszeribe szép aranyos ruhát, hatlovas hintót. Felöltöztette, a hintóba beültette, s úgy vitte a palotába. Már messziről kiabált a cigányasszony­nak: "Bújj ki a házamból, boszorkány!" Hiszen nem kellett kétszer mondani: futott esze nélkül, mikor meglátta a szép leányt, meg sem állott a világ végéig. A királyfi még aznap összeesküdött a szép leánnyal. Lakodalom után dióhéj­ba kerekedtek, a Dunán leereszkedtek. Holnap legyenek a ti vendégeitek. VÉGE ENYEDI GYÖRGY A vonat Si-ha-ha-ha, Fut a vonat, repíti az utasokat. Ha hegynek megy, a kerekek ezt suttogják: "Se-gít-se-tek!" Ám ha völgyben vígan szalad, füstje keskeny ezüstszalag. S ha a völgyet már megunta, besurran az ^ alagútba! ^ Szerkesztette: Kertész Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents