Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-09-16 / 219. szám

2005. SZEPTEMBER 16. Kultúra MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Egy előadás margójára HÁNYÁN VAGYUNK? Elhangzott a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága X. Anyanyelvi Konferenciáján, Révkomáromban 2005. augusztus 16-án. Az előadás írott változa­tát hosszúsága miatt sorozatban közöljük. Papp László Szórványban Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi ennek az amerikai magyar társadalom­nak a mai képlete, egy szóval válaszolha­tok: szórvány. Igaz, hogy bizonyos érte­lemben szoktunk "szigetek"-ről is beszél­ni a nagyobb városokban található cso­portok esetében, de ami az összetartást, szervezeti életet jellemzi, bizony a szór- ványosodás egyre inkább meghatározó. A szigetek közül talán még mindég a Cleveland-i a legerősebb, ahol 80-100 gyerek jár magyar iskolába, több cser­készcsapat működik szép eredménnyel, komoly regőscsoport van. A cserkészbá­lon és a novemberi Magyar Találkozó­kon többszázan vesznek részt. A minden évben megrendezett cserkésznapon 2500-3000-en vendég van jelen. Erős a magyar közösség New Brunswick-ban, Los Angelesben is. A Connecticuti Ma­gyar Kulturális Egyesület évi adomány- gyűjtő vacsoráján is szép számmal jön­nek össze a környékbeliek. Míg ezek az egyesületek általában magyar progra­mokkal szerepelnek, nem ritka az angol nyelvű előadások, konferenciák rende­zése sem, mint például az Orvosszövet­ség, vagy a Tanáregyesület szimpóziu­mai. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy reális kép felvázolása mellett elhallgatnám a valóban meglévő pozitív munkát, különösen azt, amit a fiatalok csinálnak. így például a Vigh Sándor ál­tal vezetett washingtoniak, vagy a nem­régen alakult Manhattan Hungarians csoport munkáját. A Magyar Baráti Kö­zösség ITT-OTT nyári táborán is egy­re több fiatal vesz részt. Ennek ellenére az általános képre mégis csak a szórvány állapot a jellemző . Közhelyszerű, hogy a nemzeti érzés, az összetartozás őrzője a "templom és az iskola". Hogy csak néhány jellemző adattal szolgáljak az amerikai magyar templomaink sorvadásáról: Az egyik legnagyobb református gyülekezet, a New York-i 82-ik utcában, 2004-ben há­romszor annyit temetett, mint keresz­telt. A 110 éves South Norwalk-i (Con­necticut) templomban a vasárnapi angol nyelvű istentiszteleten 25-30-an vannak, a havonta egyszeri magyar nyelvűn ta­lán nyolcán, a kilencedik a vendégként szolgáló lelkész, a "tizedik maga az Úr". A magyar jelleg elszürkülésére jellemző, hogy a gyülekezet néhány évvel ezelőtt nevét Hungarian Reformed Church-ről Calvin Reformed Church-re változtatta. Minthogy többé nem tudnak eltartani egy papot, hetente egy-egy vendég lel­kész szolgál az istentiszteleteken. Ez azt is jelenti, hogy nincs lelki gondozás, hí­vek látogatása, egyházszervezés. A katolikus egyháznál talán még vál­ságosabb a helyzet, hiszen ott a magyar áldozattal megépített templomok nem a hívek, hanem a püspökség tulajdonát ké­pezik. Amikor a magyar pap meghal, vagy nyugalomba vonul, spanyol, olasz vagy ír kézbe kerül a gyülekezet gondo­zása. Rövidesen legfeljebb a színes üveg­ablakok, esetleg a névadó szent neve utal a magyar eredetre. Az egyházaknál a probléma egyrészt a paphiány, másrészt a kétnyelvűség. Többen javasoltuk már, hogy a megol­dást a zsidó szertartások mintája alapján lehetne keresni. Ott az angol nyelvű szertartásban mindig jelen van héber ének és ima. Talán a magyar templo­mokban is kár erőltetni az egyre népte- lenebb magyar nyelvű szertartást, mia­latt a többség egyre jobban elszokik a magyar szótól. Ha ott is keveredne a nyelv és mindenütt megmaradnának az angol prédikáció mellett a magyar zsol­tárok és imák, a másod-harmad generá­ció is rászokna az ősök nyelvére. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy sokan talán meg- botránkoznak az angol nyelvhasználat melletti érvelésemen, de jobb ha leszá­molunk azzal, hogy a jövőben sokan "an­golul lesznek magyarok" Amerikában. Végtére is, ahogy azt már ismételten hangsúlyoztam," szívében él a nemzet". A magyar egyesületek általában jobb lábon állnak, mint az egyházak. Azok el­sősorban szórakozásra és olyan kulturá­lis programokra rendezkedtek be, ahol a tagok és vendégek jól érzik magukat, és nem kérdés az, hogy melyik nyelvet használják. Mindig azt, ami számukra a legkönnyebb és amelyik a vegyes házas­ságban élőknek, vagy gyerekeiknek sem okoz gondot. Ez a kötetlenség ad lehető­séget arra, hogy a rendezvényekre olya­nokat is meghívjanak, akik nem csak magyarul tudnak. A hétvégi magyar iskolák fenntartása egyre nagyobb nehézségekkel jár. Ritka az, amikor egy pár lelkes szülő áldozat- vállalása eredményeként új iskola nyílik, mint például nemrégen Bostonban. In­kább az évek óta működők elsorvadásá­ról beszélhetünk. Míg az 1980-as felmé­rés negyven hétvégi iskolát tartott szá­mon, ma kevesebb mint 30-ról tudunk. Nem csoda, hiszen a helyi szétszórtság következtében sokan másfél-két órát au­tóznak, hogy a magyar istentiszteletre eljussanak, vagy egész napot feláldozva hozzák-viszik gyermeküket a magyar is­kolába, összejövetelre. Örömteli ellenpélda a cserkészet, amelyik nemcsak megmaradt az évek során, de erősödik és neveli az amerikai (és általában a többi "nyugati" ország) jö­vő nemzedéke külországbeli magyar ér­telmiségét. A felnövő vezetők számára minden évben magyarországi túrákat szerveznek, néhány középiskolai diák­nak pedig egy éves tanulási lehetőséget biztosítanak magyarországi középisko­lákban. Köszönet illeti az Oktatási Miniszté­riumot is, amely évente 30 ösztöndíjat ad 18 éven felüli nyugati fiataloknak, akik a Balassi Bálint Intézetben egy évig tanulhatnak. Ennek a programnak a szervezését a Külföldi Magyar Cser­készszövetség intézi és részt kapnak eb­ben amerikaiak is. Áldozatvállalás A magyar közösségek sorvadása nem­csak az elöregedés, a népesedés változá­sának a következménye. Sajnos az áldo­zatkészség hiánya legalább annyira oko­zója a bajoknak. Minden szervezeti veze­tő megtapasztalta, hogy mennyivel kön­nyebb kárpátaljai testvérek támogatásá­ra, vagy magyarországi árvízkárosultak számára pénzt gyűjteni, mint az itteni intézmények erősítésére, fenntartására. Van az amerikai magyarok között több tucat olyan tehetős személy, aki "mel­lényzsebből" fedezni tudná az amerikai magyar intézmények fenntartását. Nem csak Soros Györgyre, a repülő múze­umra 60 milliót adakozó Udvar-Házi Istvánra, a Microsoft Simonyi Károlyá- ra, Gróf (Grove) Andrásra aki 1998-ban a Time Magazin év embere volt, Péterffy Tamásra vagy hasonló multi­milliomosra kell gondolni, vannak sokan mások is akik sokat tehetnének, de ér­deklődésük nem a magyar értékek meg­tartása felé irányul. ( Külön tanulmányt igényelne meg­magyarázni ennek az okát) Viszont örömmel lehet említeni a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapít­ványt, amely Molnár Ágoston szívós munkája következményeként most ün­nepli fennállásának 50-ik évfordulóját és tervezi székházának, múzeumának bőví­tését. Ritka az olyan áldozatos magyar, mint Bitó László professzor, aki találmá­nyának jövedelméből letette az első mil­lió dollárt a Columbia Egyetem Deák Istvánról elnevezett magyar tanszé­kének megalapítására. Viszont a további adakozás bizony nehezen megy előre. Nem mondható el sok jó a Magyar Köztársaság támogatásáról sem, amikor a magyar kultúra és felsőoktatás erősíté­séről beszélünk Amerikában. A két má­sik egyetemi tanszék (Rutgers és Bloo­mington) fenntartásához való hozzájáru­lás sincs hosszútávon biztosítva, és a pár éve létesített New York-i Magyar Kul­turális Intézet anyagi és szervezeti meg­alapozottsága is elég gyenge lábon áll. Míg a két háború között mind a ma­gyar egyházak, mind a magyar állam hathatósan támogatta a tengerentúli ma­gyarokat, ma ezt alig mondhatjuk el. Mi meg irigykedve nézhetjük a zsidó, gö­rög, örmény és más itteni közösségek önfenntartó áldozatát, munkáját. Sajnos a Nagykövetség kultúrattaséjának a munkája is teljesen láthatatlan a magyar közösségek számára. Magyarságszolgálat Ha gyengült is az évek során az ame­rikai magyarok szervezeteinek haté­konysága, még mindég számítani lehet rájuk az egész magyarság kül- és érdek- képviselete terén. Bár nincs, és valószí­nűleg reménytelen várni, hogy legyen egységes amerikai magyar nemzeti kép­viselet, több formális és informális szer­vezet, intézmény és egyén végez fontos feladatot itt mind az anyaország, mind a környező államokban élő nemzet-testvé­rek érdekében amikor angolul, a politika megfelelő fórumain hangot ad a magyar népet érintő problémáknak. Elmondhat­juk azt is, hogy a magyar kultúra közve­títése is részévé vált az itt élő kétkultúrálú, kétnyelvű magyarok szá­mos küldetéstudatos tagja életének. Az Emberjogi Alapítvány, a Koalíció, a Lobby csoportok, az angol nyelvű ma­gyarság-ismertető könyveket kiadók, (Király Béla, Pásztor Péter, Magyaródi Szabolcs, Simon András) a magyar iro­dalmat angol fordításban megjelentető szerzők (Makkay Ádám, Sziklay Andor) felmérhetetlen szolgálatot végeztek, és végeznek az egész nemzet érdekében. Folytatjuk HUNGÁRIA RÁDIÓ politika - New York S"° NEW YORK 7Ä1” minden kedden este 7-től 8-ig APATINI GYULA a WPAT AM 930-as Programvezető: Apatini Gyula hullámhosszon 245 E 80 St. #5F NY 10021, T: 212-570-6441

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents