Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-02 / 218. szám
2005. SZEPTEMBERI Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 A három grácia kosarakban almát vitt, mindegyik kosárban azonos számban. Találkoztak a kilenc múzsával, akik almát kértek tőlük. Mindegyik múzsa azonos számú almát kapott, ezután mindegyik múzsának és gráciának ugyanannyi almája volt. Kezdetben hány alma volt minimálisan a gráciák kosarában? (Érdekesség: a gráciák — a szépség —, valamint a múzsák — a művészet — mindig csoportosan járnak, cg ved ül sosem.) A megfejtés: Gráciánként legalább négy alma. már bocs, hiszen rá volt írva. Mackós cammogásáról már jó messziről felismerték. Morgott is érte eleget, ezért ragadt rá a Morgó Margó név is. Cuhorka bácsi megvigasztalta: - Nem kell aggódnod, majd ha iskolába jársz, megtanulod, hogy mi a különbség a bocsánat szlenges változata, a bocs és a medvebocs között. Addig is, amíg meg nem érted, próbálj meg bocsánatot használni a bocs helyett, így talán könnyebb lesz! - Igen, igen, de még mindig nem értem, miért kell nenia, mert megfertőzpeti magát. Hogy ki az a Megfertőz Peti, nem igazán ismerte, de nem is volt rá kíváncsi. Maci Manci egyszer mesélt róla. - Rettentően beteg tud lenni tőle a medve lánya, neki a torkával bánt el. - Bizony Morgó Margónak nagyon kellett hegyeznie a fülecskéjét, hogy megértse, miről is beszél szegény. - Sajnos, egyetlen egy kút sincs a közelben. - ismerte föl Margó. A kíváncsiság azonban sokkal nagyobb volt benne, és már az a valami a szájában volt. Rettentően finom, édes íz, úgy birizgálta a torkát, hogy azonnal lenyelte. Csak tudnám hogy mit vettem a számba? Édesanyjához nem akart fordulni, mert esetleg rákérdezett volna, hogy honnan vette. Hazudni nem akart, hiszen illemtudó medvebocs volt ő, bocs. Sohasem tudta megérteni, miért kell neki folyton ismételni önmagát, mindenkinek bemutatkozni. A fenyves erdő minden lakója tudta, hogy ő egy medvebocs, kém bocs - bocsánatot kérni akkor, amikor a tesóm elveszi tőlem a csónak alakú málnás kosaramat. Próbáltam szépen kérni, de nem adta vissza, hanem elrohant, én meg utána és kirántottam a kezéből. Nem tehetek róla, hogy a földre esett. - Majd idővel ezt is megtanulod, hogy nem szabad erőszakot használni, még akkor sem, ha saját tulajdonodról van szó! - mosolygott és egy barackot nyomott a fejére.- Cuhorka bácsi! - mint egy méhcsípés villant át az agyán, s a kezében maradt csöppnyi fekete édes zsinórral, elcammogott a Rekettyéi kereszteződésben található, Csupa csupor mézes bolt tulajdonosához Cuhorka bácsihoz. A boltos olyan volt, mint a boltja, édes, s mindig volt nála valami különleges csemege. Mindent tudó hírében állt, mindenkihez volt egy kedves szava. Sok bölcs tanácscsal látta el Margót, s a betérő medvebo- csokat. Nagyon szeretett idejárni. Tele volt csíkos, pöttyös marcipánokkal, méh pempő mézzel teli tarka csuprokkal, orr, száj, fül alakú nyalókákkal, sokféle csókokkal, lila habcsókokkal, ragadós mézescsókokkal a bolt. Cuhorka bácsi olykor, kezet is csókolt neki a bibircsókos orcájával. - Mézes-mázos brummadzag! - Köszöntötte Margót.- Brumm! Ilyet szeretnék! - dörmögte az orra alatt kurtán Margó. - Milyet? - kérdezett vissza Cuhorka bácsi, miközben medve módra, lassan felrakta a szemüvegét.- Hát ilyen ébenfekete... feketét! Nem kérdezett semmit, hogy került hozzád, hogy - hogy nem tudod a nevét. - Oh, mézes-mázos brummadzag, medvecukor! Mennyit csavartam régen. Mostani mackók, nem igazán kedvelik, mert kicsit kesernyés. - Nem nekem! Nagyon finom! - Nyalta meg a száját Margó. - Várj csak! - azzal bement a csuprok közé és egy nagyon hosszú fekete madzagot, akarom mondani medvecukrot hozott elő. - Mennyibe kerül? - brummogta az orra alá, alig hallhatóan. Ugyanis, akkor vette észre, hogy nincs nála egy fitying se. - Ajándék! - mondta, mint aki a gondolatában olvasott. Cuhorka bácsiban az volt a jó, az áruján kívül, hogy sohasem hozta kellemetlen helyzetbe a betérő bocsokat. Hazafelé menet megállította Mackó Lackó: - Hát te mi a csudát raksz a szádba? - Medvecukrot! - mondta büszkén Margó. -A medvék sohasem esznek ilyen fekete maszlagot. - dörmögte hitetlenkedve Lackó. - Kóstold meg! - és letört neki egy darabot. - Hű, ez édes! - s azonnal eltüntette a szájában. Maci Manci is hitetlenkedett, így neki is adott egy hüvelyknyit. Majd Toportyán Koppány tamás- kodott, ő is kapott belőle, később Irgum- Burgum Bandinak is meg kellett ízlelnie, hogy elhiggye, hogy valóban medvéknek való csemege a medvecukor. Mire hazaért teljesen elfogyott a madzag. Elhatározta, hogy holnap az lesz az első dolga, hogy mézes csupros perselyéből kivett pénzén, medvecukrot vásárol. Másnap, amikor odaért a Csupa csupor mézes bolt elé, hosszú sor várakozott. Mindenki medvecukrot akart vásárolni. Medve emlékezet óta nem történt még ilyen. Cuhorka bácsi boltjában, mindig volt minden, sosem kellett várakozni. Szegény cukros bácsi zavarban is volt, dadogva mentegetőzött: Kéremmmm, csakcsak... két órát adjanak, s lesz minden. Morgó Margó kapott észbe először: - Nem nézhetjük tétlenül. Még sosem okozott kellemetlenséget nekünk. Gyerünk, segítsünk neki! Mackó Lackó és Maci Manci édesgyökeret ment gyűjteni az erdőben, Cuhorka bácsi a cukrot főzte. Margó meg a többiek a nyúlós cukrot fonták, csapkodták. Rövid idő múlva tele volt a bolt frissen illatozó medvecukor kötelekkel. Cuhorka bácsi örömében, egy végnyit szétosztott a segítők között. Azóta, a Berkenyéi rekettyésben minden medvének legkedvesebb csemegéje a medvecukor. VEGE Petőfi Sándor. Anyám tyúkja Ej mi a kő! tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, még a ládára is fölszáll, eszébe jut, kotkodákol, s nem verik ki a szobából Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot, etetik, válogat a kendermagban, a kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát jól megbecsülje kend magát, iparkodjék, ne legyen ám tojás szűkében az anyám. Morzsa kutyánk, hegyezd füled, hadd beszélek mostan veled, régi cseléd vág)' a háznál, mindig emberül szolgáltál. Ezután is jó lég)', Morzsa, kedvet ne kapj a tyúkhűsra, Élj a tyúkkal barátságba... anyám egyetlen jószága. Szerkesztette: Kertész Gabriella GYEREKEKNEK - jgg u mm uw» 1 ▼ *1* 4* Varga Erzsi jk Medvecukor * Morgó Margó, a medvebocs - bocs, a Berkenyéi rekettyésben, málnagyűjtés közben, talált egy fekete, hosszú, nyúlós, zsinórszerű valamit. Felvette, megfújta, bundájába megtörölte, és lassan a szájába vette. Gyorsan körülnézett, nem látja e valaki. - Bocs-bocs! - mondta úgy lelki- ismeret-furdalás képpen. Folyton bocsánatot kért magától és másoktól is. Medve mami százszor elbrummogta neki, nagyon is tudta, hogy nem szabad a földről felvenni akármit. Netalán leejtett valamit, azt alaposan meg kellett volna mos
