Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-09-02 / 218. szám
22 MAGYAR SZÓ —A HÍD Közélet 2005. SZEPTEMBER 2. ÜZLETI SZELLEM - MAGYAR VAGY AMERIKAI? Körülbelül egy hónapja jutott el hozzám a hír, hogy magyar bolt fog nyílni a tizenhármason. Döntésem egyszerű volt: megnézem. Nem akartam előre reménykedni, lehet nem is olyan nagy szám az egész. Meglátjuk. Aznap még elhajtottam az ötvennyolcas és az öt- venkilences utca közé. Nem egy másik deli e, amit valaki csak kinevezet magyarnak. De nem, az üzlet felett ott virult a piros-fehér-zöld napellenző, és rajta a KÉK DUNA felirat. Tévedés ne essék KÉK nem KEK. Ez jól indul - gondoltam magamban. Bemenni nem tudtam, nagy barna csomagoló papír fedte az ajtót és az egyik kirakatot. A másik oldalon otthoni “cuccok” látszottak. Ide visszajövök - határoztam. Egy hét, egy név és az időpont, amikor ott vannak. Belépek és büszkén kérem Andreát. A válaszol azonnal érkezik - “Én vagyok”. Bemutatkozom, és máris barátságos párbeszéd alakul ki: I: Mikor nyit a bolt? A: Jövő héten, de már nem bírom. I: Hogy-hogy? A: Még zárva vagyunk, de már naponta 60-80 ember dugja be a fejét és vásárolni akar. Hiába mondom, nem vagyunk még nyitva, nem számít, könyörögnek csak egy Sport szeletet, vagy csak egy Piros Aranyat vagy csak egy pár kolbászt. A kasszában már van pénz, pedig még ki sem nyitottunk. I: Örülj neki, ez jó jel. Kik jönnek? A: Mindenki. Magyarok, lengyelek, szlovákok, zsidók, spanyolok, amerikaiak. Sokszor hallom a csikorgó kerekeket, kiugrik az illető és már rohan is be. Hiába mondom nekik, hogy még nem vagyunk nyitva, nem számít. Addig nem mennek el amíg nem adok el nekik valamit. I: Mi minden kapható? A: Egy kis darab otthonról. Magyar dolgok, húsáruk, fűszerek - azok amiket otthon megszoktunk (nekem aztán hiába sorolja őket, nevüket hallottam - de, hogy mire jók?) - krumplis kenyér, magyar gulyáskonzerv, lengyel - szlovák - német - osztrák áruk. I: Ez minden? A: Ugyan, csak nézz körül (jó tanács - meg lehet fogadni) és látni fogod a Szobi árukat, trappista sajtot, Negrót, cérnametéltet, erdélyi ásványvizet (Borsec) és még sorolhatnám napestig. I: Látom van amerikai árud is, üdítők, cukor, tej... ez már sok is. A: Ez csak a kezdet. Lesz ennél több is. Jön még a sütemények (Rigó Jancsi, krémes, rétes...) mellé egy hűtőpult a sörnek - természetesen magyarnak - és nemsokára kaphatók lesznek a helyi cigaretták is. I: Mi nem lesz? A: Kezdetben úgy tűnt, hogy Túró Rudi, mert a szavatossági ideje két hét, így csak repülőn lehet behozni. A szállítási ár olyan magas, hogy nem éri meg. De én csak kitaláltam hogyan oldjam meg, szóval rövidesen hozzuk. I: Néztem az árakat. Nem hibáztál-e velük? Túl alacsonynak tűnnek. A: Tudod, hogy van ez. Üzletet csinálok hosszútávon, nem milliomos akarok lenni máról holnapra. Ellenben nem tudok versenyezni a nagy láncokkal, de csak centekkel vagyok drágább náluk. Nálam a választék azonban sokkal nagyobb. I: Hogyan éred ezt el? A: Az áruk egy részét nem egy helyről hozom. Megkerestem a legalacsonyabb beszerzési árat azon az öt-hat helyen ahol ezeket az árukat meg lehet venni. I: Hét napot vagy nyitva reggel 8-tól este 10-ig, mikor szerzed be az árut? A: Néha napközben el tudok ugrani néhányért, de valójában csak 8 ellőtt vagy tíz után tudok ezzel foglalkozni. I: Megszállott vagy. Miért csinálod? A: Sokan a vásárlók közül nem érnek rá a normális nyitvatartási időben, reggel még be tud ugrani egy kávéra vagy este munka után még nem annyira fáradt, hogy benézzen ide zárás előtt bevásárolni. Fontos, hogy ilyenkor nyitva legyek. Évekig én is így éltem, rohantam egyik helyről a másikra, lemondtam dolgokról mert nem tudtam elérni a megfelelő üzletet. Szeretném elérni, hogy a magyarok amennyire csak lehet egy helyen találjanak meg minél több árut. Ne keljen helyről helyre rohangálni. Tudod itt az idő a legértékesebb cikk, a munka kiszív az emberből minden energiát, inkább pihenni akar az ember, mint vásárolgatni. Ezért van ez a szolgáltatás. Idővel tovább fogom fejleszteni a szükségletek szerint. Ez azt jelenti, hogy amit a kedves vevő ma lát, az csak a kezdet. Állandó kapcsolatban vagyok a nagykereskedőkkel, név szerint kérek tőlük hazai árukat. Dolgoznak is rajta eleget, mert mint mindany- nyian tudjuk nehéz az otthoniakkal még mindig üzletelni. De nem adom fel. Addig is megpróbáltam úgy összeválogatni az árukat, hogy minél közelebb álljon az otthoni ízekhez. A lengyel májpástétom nekem például jobban ízlik mint a Globus. ízlések és pofonok - lesz Globus is. Addig is próbáljuk szomszéd nemzetek áruival pótolni a választékot. I: Látom csináltok szendvicseket is. Van rá kereslet? A: Igen nagy. A környéken sokan dolgoznak bentlakásosként a vallásos zsidó családoknál. A nem kosher ételt nem lehet a házba bevinni. A fő étel nálunk a disznóhús és a magyar konyha egyáltalán nem kosher. A bentlakásosaknak is megadjuk a lehetőséget, hogy kevés szabadidejükben el tudjanak jönni ide és enni tudjanak a hazaiból. így nem kell vegyenek egy egész szál kolbászt, amit vagy azonnal megesznek vagy el kell dobniuk. I: Mit üzensz olvasóinknak? A: Remélem sikerült megismertetni velük személyem, üzletem és azokat a célokat, amelyeket el szeretnék érni. Annyit kérek, jöjjenek erre, nézzenek be és döntsék el maguk, érdemes-e itt vásárolni. Bízom abban, egy magyar üzlet ahol magyarul lehet kérni az eladótól, ahol otthoni kedvenceket lehet kapni, megnyeri a tetszésüket. Bármilyen kérdéssel vagy kéréssel forduljanak hozzám, én minden telhetőt megteszek, hogy segítsek. I: Köszönöm az alapos felvilágosítást. Epilógus. Beszélgetésünk óta még benéztem néhányszor, valóban változik a választék naponta és a vásárlók, akik egyszer bejöttek, majdnem naponta jönnek vissza. Látok benne reményt és jövőt. A magyar gondolkozás és törődés örömmel tölt el. Megmaradt és épül a magyar szellem. Ugyanakkor ebben az esetben ötvöződött az amerikai üzleti mentalitással, ami itt a siker egyik fő alkotóeleme. Remélem olvasóink megragadják az alkalmat, követik Andrea kérését és benézek a Kék Duna magyar üzletbe. Én eddig nem bántam meg - kivéve az örökös diétám. Péterman István Egy újabb meglepetéssel szolgálunk kedves olvasóinknak. Lehet, hogy mégis kezd magyar közösség kialakulni? Örömmel tölt el a tudat, jelenthetem VJ MAGYAR ÜZLET nyílt Boro Parkban. Bemutatónk ezúttal kis New York-i magyar világunk jövőjébe enged bepillantást. Meghívjuk olvasóinkat, nézzenek be és győződjenek meg személyesen, igaz minden, amiről a következőkben írni fogunk. Sok sikert.
