Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-08-12 / 215. szám
2005. AUGUSZTUS 12. Gyerekeknek jg. GYEREKEKNEK * TedClever sfe* Á jószívű, de buta medve * Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jószívű, de egy kissé butácska medve. Mindig, mindenkin segített, aki bajba került. Soha, senkinek sem mondta azt, hogy nem tud segíteni. Ha meglátott valakit, aki bajbajutott, azonnal megpróbált tenni valamit az érdekében. Egyik nap éppen hazafelé sétált a zsákmányolt ennivalóval, amikor összetalálkozott a ravasz farkassal, aki már napok óta korgó gyomorral kóborolt az erdőben, hogy ennivalót szerezzen magának. A farkas először nem mert előjönni, de amikor eszébe jutott az üres gyomra, azonnal a medve előtt termett.- Hová mész medve? - kérdezte, miután észrevette, hogy a medve egy nagy kosár húst és gyümölcsöt visz magával.- Megyek a barlangomba, hogy megegyem az elemózsiát, amit szereztem.- Én a helyedben nem ennék meg mindent. Gondolnod kellene arra is, hogy mi lesz majd akkor, amikor megöregszel, és már nem lesz erőd vadászni, és gyümölcsöt szedni.- Még nem gondolkodtam ezen - válaszolta őszintén a medve és megvakargat- ta buksi fejét. - De biztosan igazad van. Ha megöregszem, akkor nem tudok majd vadászni, és gyümölcsöt szedni.- Na ugye, hogy igazam van. Be kell biztosítanod a jövődet.- Szerinted, mit kellene csinálnom?- Mindig, amikor sikerül ennivalót szerezned, ásd el a felét, hogy majd akkor is legyen mit enned, ha már nyugdíjas leszel.- Rendben van, de hová ássam eltöprengett a medve. - Mi lesz, ha valaki megtalálja és ellopja tőlem? Akkor ismét el kell mennem gyűjtögetni, és még öregkoromra is éhen fogok maradni.- Ugyan már, buta mackó! Ásd csak el nyugodtan ide, ez alá a nagy fa alá. Itt senki sem fogja keresni. Csak mi ketten fogjuk tudni, hogy itt van, és én senkinek sem fogom elmondani. Bennem pedig megbízhatsz, hiszen én adtam neked ezt a jó ötletet. Miért is vinném el a te ennivalódat, hiszen én is éppen úgy csinálom, mint te. Én is mindig elásom a felesleget. Nem kell félned, mackó! Itt biztonságban lesz a tartalékod.- Köszönöm a jó tanácsot - mondta a medve vidáman és elosztotta ennivalóját a farkassal.- Megérdemled, hogy elosszuk az ennivalómat, hiszen annyit aggódsz az öregkorom miatt - mondta jóságosán. - Most is olyan jó tanácsot adtál. Ha majd öreg leszel és te sem tudsz vadászni, akkor nyugodtan kopogj be a barlangom ajtaján, és én szívesen megvendégellek néha.- Köszönöm szépen - köszönte meg a farkas. Amikor végeztek az evéssel, elváltak egymástól. Mindketten hazamentek. Attól a naptól kezdve a medve mindig elásta a nagy fa alá az ennivalójának felét, és sohasem tudta meg, hogy a farkas minden este kiment a nagy fa alá, és ellopta az elásott ennivalót. A jószívű, de butuska mackó békésen élte tovább megszokott életét, a naplopó farkas pedig minden este teletömte a gyomrát. (Ted Clever: A repülő kutya c. mesekönyvéből) KÖZMONDÁSOK MAGYARUL ÉS ANGOLUL Mondd meg, ki a barátod megmondom ki vagy. Tell me who your friends is, I'll tell you who you are. Bátraké a szerencse. Luck belongs to the brave. A fát nem vágják ki egy csapásra, vágásra. A tree is not felled at one stroke. Addig hajtsd a fát, míg vessző. Bend the tree while is a twig. ,„Nem eszik a kását, levest olyan forrón, ahogy főzik. Mush, Soup is not eaten as hot as it is cooked. A sólyom madárnak nem íesz galamb fia. A falcon will not breed a dove. A sorok között olvas. He reads between the lines. Könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja. It’s easy to take Kati to the dance, if she is also willing. MAGYAR SZÓ-A HÍD 25 Kosztolányi Dezső Fák beszéde Pálma- Versben beszélek, és verssel köszöntsék nagy, mozduladan legyezőimet s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. Hárs-- Szülőhazádban a vén udvaron hová gurultak labdáid, szegény? Hová repült a sárkányod vajon, s kedved, hited az életed felén, És merre szálltak, merre tűntek el viháncoló, víg gyermektársaid? Ezt kérdezed, de senki sem felel, csupán mi zúgunk, régi hársak itt. Nyírfa — Héjam fehér, mint a papír. Megbabonázza azt, ki ír, és hogyha elrontott a hír, nevem álmodba visszasír, ízen neked a nyír. Aknafa-- Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel mesékről álmodom, ha jő az éjjel. A lombjaim közt almák aranya. Mindig csak adnék, én, örök anya. Eperfa- Itt lakmároztál egykor, az eperfán, jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel, egy nyári szellő még felém seper tán. Nyárfa-- Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa, nyárfa. Karcsún, fehéren állok a határba. Úgy reszketek és sírok, mint egy árva. S minden széllel zenélek, mint a hárfa... Szerkesztette: Kertész Gabriella
