Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-29 / 213. szám
2005. JÚLIUS 29. Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 21 Amerika, 1956 és Orbánék Huszonkilenc többé-kevésbé Fi- desz-közeli konzervatív politikus és közéleti személyiség, művész és tudós magyarországi látogatásra hívta George W. Bush amerikai elnököt jövő októberre, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára. Az aláírók kiemelik, hogy az Egyesült Államok a kezdettől fogva megértette a forradalom jelentőségét: "áldozatkész segítsége igen sok formában nyilvánult meg a véres megtorlást követően". Ez kissé merész állítás, és korrekcióra szorul. Én a forradalmat a Le Monde Párizsból kiküldött különtudó- sítójaként csináltam végig. Magyar születésű francia újságíró lévén számomra különösen felejthetetlen, életre szóló élmény marad, és azóta is foglalkoztat, ami akkor történt. így kissé ismerem a Nyugat és Amerika akkori szerepét. Jól tudjuk a szakirodalomból, hogy Washingtonnak sohasem volt szándékában bármi konkrétumot tenni a magyar felkelők megsegítéséért, mivel nem vállalhatta egy újabb világháború kitörésének kockázatát. Az akkori diplomáciai iratokból kiderül: az amerikai külügyminisztériumnak nem volt kellően kidolgozott irányvonala a magyarországi események kezelésére. Ilyen körülmények között enyhén szólva furcsán hat a jelenlegi amerikai elnök meginvitálása. A meghívólevelet küldők szívesen hivatkoznak jogi végzettségükre, mint ahogyan az "átkos"- ban az akkori nómenklatúra tagjai előszeretettel csillogtatták proletár származásukat. De nem ez a figyelemre méltó. Érzésem szerint a huszonkilenc tiszteletre méltó személy kezdeményezése egyszerűen ügyes "píár" kampányfogás, "némi" összefüggésben a 2006 tavaszán sorra kerülő választások előkészületeivel. Nem véletlen, hogy a meghívólevél aláírói között szerepel Orbán Viktor (úgy is mint jogász), valamint a volt miniszterelnök legismertebb támogatói. Ez idáig rendben is van. Csupán azt nem értem, hogy vajon az aláírók miért nem küldtek hasonló meghívólevelet azoknak a nyugati vezetőknek, akiknek országa 1956 őszén pontosan úgy viselkedett, mint az Egyesült Államok, ami a magyar forradalmat illeti. Vagyis Amerikához hasonlóan a forradalom leverését követően - és csak akkor - valóban sokat tettek a magyar menekültek érdekében. Ezek közé tartozik például Franciaország. A moszkvai "háttéranyagok" mai ismeretében nem kétséges, hogy az akkori szovjet vezetés szükség esetén a szuezi válság nélkül is ugyanolyan döntést hozott volna a magyar forradalom elfojtására. Nem utolsósorban ismervén Washington akkori álláspontját. Mindenesetre ettől még Bush bármikor ellátogathat Magyarországra, hiszen az amerikai-magyar kapcsolatok fejlesztése valóban közös érdek. Ennek azonban nincs köze a forradalom ötvenedik évfordulójához, melyet nem volna szabad egyetlen pártnak sem burkolt belpolitikai célokra használni. Thomas Schreiber, újságíró (Párizs) 2005. július 21., Népszabadság Kedves Olvasó! Tisztelettel meghívjuk: látogasson el a BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY most induló honlapjára: WWW.BETHLENALAPITVANY.COM Ismerkedjen meg nemzetünket negyedszázada szolgáló alapítványunkkal, segítse most épülő Baráti Társaság munkáját, a cselekvő magyar szolidaritás kibontakozását, amelyet KÖRKÉP című havi tájékoztatónkkal is segíteni szeretnénk. A honlap feltöltése folyamatos. 2005 augusztus 5-én, péntek este 8-kor COSMO'S GYPSIES MAGYAROK HARMONIABAN TANGRA ASIAN FUSION CUSINE 3925 (39 street) Queens Bvld. Sunnyside, NY 7 metróval a 40-es utcáig Helyfoglalás Marikánál (718) 436-5656 (646) 247-6550. Belépő: $10 Szeretettel várjuk minden régi és új vendégünket! A legjobb alkalom Thomas Schreiber téved, amikor az Amerika, 1956 és Orbánék címmel megjelent cikkében "píár-kampány- fogásnak", választási előkészületnek tekinti Bush elnök meghívását '56-os forradalmunk 50. évfordulójára, s a 29 aláíró történeti utalásának megalapozottságát kétségbe vonja. Az amerikai-magyar kapcsolatoknak a szerző szerint is kívánatos erősítése már eleve indokolja, hogy mi, az aláírók, miért pont az amerikai elnököt látnánk szívesen az évfordulón. Itt nem párt-, hanem nemzeti érdekről van szó. Nincs akadálya, hogy más országokhoz közel álló közéleti személyek más vezető politikusokat hívjanak meg. De nem véletlenül fogalmaztunk úgy, hogy az Egyesült Államok "áldozatkész segítsége igen sok formában nyilvánult meg a véres megtorlást követően", s nem a november 4-e előtti magatartását dicsértük. A mai magyar társadalom szinte kizárólag az Egyesült Államok szerepét nézi kritikusan 1956 kapcsán. Nem esik szó az Egyiptom elleni brit-franciaizraeli támadásról, amit - ha egyáltalán szükséges volt - azért el lehetett volna halasztani, hogy a világ figyelmét ne tereljék el a magyar drámáról. S ma milyen kevesen emlegetik, hogy a Szovjetunió az 1947-es erőszakos hatalomátvétel után 1956-ban még látványosabban megsértve a nemzetközi jogot, agressziót követett el Magyarországgal szemben, a törvényes körülmények között létrejött Nagy Imre-kormányt fegyveres beavatkozással elmozdította, hogy saját bábjait - "Kádár Apró Dögéit" (de ne hagyjuk ki a legmegbízhatóbb moszkvai ügynök, Münnich és az áruló szocdem Marosán nevét sem) ültesse a helyére. Bush elnök remélt látogatása a mai világ figyelmét ráirányítaná a magyarság talán "legremekebb napjai"-ra, amikor új irányt adott a világtörténelemnek. S ha mulasztott, akkor a világ, s benne az Egyesült Államok - márpedig valóban elszalasztott egy nagy lehetőséget -, akkor itt a legjobb alkalom ezzel szembenézni. Jeszenszky Géza történész, a meghívást küldök egyike 2005. július 27. Népszabadság Tisztelt Szerkesztőség, Itt küldök $40 csekken felújítani előfizetésem a Magyar Szó - A Híd újságra egy évre. Továbbá - látom sok magyar kutyagazdi van itt New Yorkban. Legtöbben nem tudják a négylábút megérteni, vele érezni. Szeretném, ha ezt a mellékelt írást közzétennék a kutyagazdik tanulságára. A Nők Lapjában jelent meg. (...) Januári születésű vagyok. Szeretném látni nevemet az újság fórumában. Kell- e díjat fizetni érte. Már húsz éve járatom az újságjukat. Ez az újság nagyon sikeres. Egy hétre való olvasnivaló van benne. További sok sikert kíván Anna Mikolinacz Bronx, NYC Tisztelt Anna Mikolinacz! Köszönjük, hogy ilyen hosszú ideje kitartó, hűséges olvasója újságunknak. Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen jó véleménnyel van rólunk. Természetesen lehozzuk levelét, és ez nem kerül semmibe. Bárki, akinek mondandója, véleménye van, esetleg cikke, hozzászólása, szívesen vesszük, és közöljük. Ezt az újságot olvasóink is szerkesztik. További minden jót kívánunk, Tisztelettel a szerkesztőség A kutya tíz kérése: 1. Minden elválásunk - még ha rövid időre is hagysz magamra - fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel 2. Ne szidj, és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid - de nekem csak te vagy... 3. Kérlek adj elegendő időt arra, hogy megértsem mit vársz tőlem. 4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezedet - mégsem tennék ilyet soka. 5. Kérlek néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem. 6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként er- dőn-mezőn mozoghassak - ez jót tesz neked is. 7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha tőled kapom - s igyekszem megszolgálni érte. 8. Te vagy az én gazdám - és nem mások. Ezért kérlek ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük. 9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy ezek számomra ugyanolyan fontosak mint neked a sajátjaid. 10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek - hiszen te is öreg leszel egyszer.
