Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-22 / 212. szám
2005. JÚLIUS 22. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 (Részlet) TIZEDIK FEJEZET, amelyből megtudjuk, hogy bejelenteni tudni kell, de ez önmagában nem elég- Itt vagyunk - állt meg Fitzhuber Dongó egy ajtó előtt. - Ez a 9. emelet 99. Pontosan Lanolin alatt. Éliás Tóbiás bólintott és becsöngetett. Káprázott a szemük. Aki eléjük toppant, hosszú, fehér, rizsporos parókát és smaragdzöld, aranyszegélyes térdnadrágot viselt, a kettő között pedig bíborszín, fecskeszámyú kabátot. Kezében hosszú bot, tetején aranygomb csillogott, s az aranygömbről hosszú, türkizkékre festett strucctollak függtek alá. Arca piros a követ azt állította, hogy ő az ipafai pap, akinek fapipája van, miért is az ipafai papi pipa papi fapipa. Bejelentettem. Csak úgy, mint azt az alacsony bajuszost, aki azt üvöltötte, hogy ő Gázon Gézen Gúz, Gálickő generális generálisa. Bejelentettem. Meg bejelentettem a szépséges Pampillancs Pillepe kisasszonyt, Szino- nímia örökösnőjét, és vitéz lovag Bortelky Borissza Bomírtot, a királyi bakter-, siralom-, fegy- és egyházak főfelügyelőjét. Hát még a rengeteg külföldi: Vnukovo Parszifalovics Semerre- tyevo. Lu-Csi-Hej-Haj, Mohammed el Harag ibn Hírig, Menáhem Baj Ben Zri, és Ludwig Van Beethoven Nincs. Gondoljátok, hogy ezek után feltűnik, ha valakinek az a rangja, hogy "ó, az ördög vigye el"?! Én bejelentem. De ha akarod, elhagyhatjuk a rangod, Cicchuber Konpirosítótól, szeme kék a kékítőtől, orra vörös a vörösbortól, az ajkán is ajakpír piroslott; tarka volt, mint egy papagáj.- Kit jelenthetek be? - kérdezte.- Té-té-téliás O-ó-óbiást és Ditzhuber Fo-fo-Fongót - dadogta a kisfiú zavarában.- Egyszóval Éliás Fóbiás és Ditzhuber Tongó - koppantott kettőt a botjával.- Nem, nem egészen - tiltakozott a varázsló, de ő is zavarba jött. - Déliás Fóbiás és Titzhuber Fongó. O, az ördög vigye el! - kiáltott fel.- Értem én, kérem, értem - koppantott kettőt a papagáj, azzal sarkon fordult. - Kövessetek - és bemasírozott a szobába. Megállt, kettőt koppantott és harsányan elkiáltotta magát: - Daliás Fóliás és Cicchuber Kongó, az ördög vigye el!- Hogyhogy az ördög vigye el? - jött méregbe a varázsló - micsoda barátságtalan fogadtatás!- Ellenkezőleg - vélte a sokszínű egyéniség -, igen barátságos. Te mondtad a nevedhez, hogy az ördög vigye el.- Mert összegabalyodott a nyelvem.- Azt hittem, ez a rangod. Tudjátok, hányán és hányféleképpen jelentkeztek már be nálam? Miféle titokzatos címeket és rangokat mondtak nekem? A szemem se rebbent, amikor egy apró, kövér szerecsenykirály pökhendin közölte, hogy ő Idi Ede Dada Übü Papa. Bejelentettem. Hiba nélkül. Egy egyházi g°- Fitzhuber Dongó, az ördög vigye el! - kiáltotta a varázsló.- Látom, nem tágítasz. Ki ismeri ki magát az idegeneken?- Egyáltalán kinek akarsz bejelenteni minket? - kérdezte Éliás Tóbiás. - Itt senki sincs.- Nincs - bólintott szomorúan a hoppmester -, engem leszámítva. - De én egyedül olyan vagyok, mint a partra vetett hal, mint a... nem is tudok hasonlatot. Mint hoppmester király nélkül. Tamkó Sirató Károly Július J v* Hej, kicsinyek és nagyok! * Úszni most tanuljatok! Tested a víz tetején Süsse a nap feketén!- Apropó, bölcs! - kiáltott a hoppmester. - Az Üdvari Bölcset kell megkeresnetek. Az igen okos ember. O is itt lakik valahol a házban.- Hol? - kérdezte Dongó.- Azt sem tudom - koppantott botjával a hoppmester.- Na, ezzel azután kint vagyunk a vízből - fintorodott el Dongó.- Én semmit sem tudok - szomorodott el végleg a hoppmester -, csak bejelenteni.- De azt jól - veregette meg a vállát vigasztalan Éliás Tóbiás.- Persze-persze - tette hozzá egyetértőn Fitzhuber Dongó -, de most mennünk kell.- Én is veletek megyek - ragyogott fel a hoppmester.- Inkább ne - kérte a kisfiú és a varázsló. - Veszedelmek leselkednek ránk, és ketten könnyebben el tudunk bújni, mint hárman.- Meg azután nagyon feltűnő lennél ebben a ruhában - tette hozzá Dongó. A hoppmester botjának aranygombján lekonyultak a türkizkék strucctollak. Szomorúan koppantott, és kijelentette őket:- Fóliás Fóbiás és Cicchuber Kanga, az ördög vigye el, távoznak! Fejtörő > r Egv folyó egyik szélen állsz, a túlsó oldalon cseresznyefa. Cseresznyét akarsz szedni, de palló, híd sehol. Hogyan mész át nyáron a fához? Mondjuk átúszol a túlpartra. És télen? A megfejtés: Minek mennél át, télen nem terem a cseresznye! Szerkesztette: Kertész Gabriella Békés Pál $ A kétbalkezes varázsló ^GYEREKEKNEK * * 9- Te is Első Badar udvarában szolgáltál - bólogatott a kisfiú együttérzőn.-Ott.- És nem tudsz a királyról, sem a töb- biekről?- Semmit.- Mi találkoztunk Első Badarral.- Megtaláltátok? Csodálatos! Még annál is csodálatosabb! Királyom, királyom! Újra lesz királyom! Hol van?- A hetedik emeleten. De mi most fontos küldetésben járunk. És a segítséged kérjük.- Mindent, amit megtehetek értetek! - lelkendezett a hoppmester, és vidám taktusokat kopogott a padlón; lentről ingerült válasz érkezett.- Azt hiszem, seprűvel kopognak a mennyezeten - jegyezte meg Éliás Tóbiás szakértőén. - Az alattunk lakók is ezt csinálják. A hoppmester vállat vont.- Csak itthon kopoghatok - mondta. - Az utcán mégsem járhatok így. Az anya- könywezetőmhöz meg be sem tehetném a lábam.- Nősülsz?- Dehogy. A házasságkötésnél dolgozom. Fessen megállók az előcsarnokban, és azt mondom: "Kedves ifjú pár, rövidesen kezdődik az esemény, fáradjanak a helyükre." Itthon azután beöltözöm, és kopogok, mintha fogadás lenne, bál, audiencia... De miben segíthetek?- A Nagy Kulcsmásolót keressük.- Miért?- Mert megtaláltuk a szépséges Lanolint...- Micsoda boldogság!- ...aki fogságban sínylődik a tizedik emelet sarokszobájában...- Micsoda szörnyűség!- ...és csak a Nagy Kulcsmásoló tudja kiszabadítani.- Meg kell találni! - kiáltotta a hoppmester, és piros arca, ajka és orra mellett a füle is elpirult a gondolkodástól. - Nem tudom, hol van. En semmit sem tudok... csak bejelenteni. Soha nem voltam valami bölcs.- Hm, hm - bólogatott Éliás Tóbiás sokatmondóan. A nyuszi egy tüskebokor körül fut a kutya elől. Vezesd a ceruzáddal úgy, hogy ne menjen le az útról! CERUZÁT KEZBE!
