Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-22 / 212. szám
2005. JÚLIUS 22. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 19 Fehér füst Nagy Ábrahám Vadgesztenye hulláskor érkeztem új munkahelyemre, egy kőrösvidéki kis magyar faluba, ahol egyetlen intézmény létezett: 7 osztályos iskola. Ide szól áthelyezési kinevezésem, amit nem én kértem, felsőbb utasítás döntött így abból a meggondolásból, hogy megregulázza- nak, móresre tanítsanak, kioktassanak miként kell viselkedni a helyi hatalom képviselőivel (a kiskirályokkal szemben, más szóval szolgai engedelmességre, meghunyászkodásra szoktassanak). Vakulj magyar, ne láss tót! A társadalmi helyzet differenciáltsága váltotta ki benDebütálásom volt napirenden az új iskolánál. Igyekeztem dolgaimat úgy rendezni, hogy az iskola igazgató, kollégák jó benyomást szerezzenek rólam, új környezetemben elfogadtassam magam. Korán ébredtem, kint a sötétség fátyla befedett mindent. Bepakoltam óravázlataimat, szemüvegemet kopottas táskámba és kiléptem a házból. Gyér világítás ült az aszfalton, nem mutatkozott sehol egy árva lélek. Gyanússá vált előttem a mély csend, mozdulatlanság. Sejtettem valami nem stimmel. Létezne, hogy időtévesztéssel kell szembesülnöm. Az egyik osznem a felháborodást: egyfelől a kis paraszti porták, földbesüllyed vityilók, tenyérnyi nagyságú ablakaikkal, penészes falú szobáikkal, másfelől a falu legszebb napsütéses oldalán újonnan épült luxus lakóházak, tágas, nagyméretű ablakokkal a párt-állam vezetői részére. A bő vízhozamú ártézikútból csöveken vezették be a vizet ezekbe a lakásokba, fürdőszobákba. A közösség vízellátását szolgáló ártézikút vízhozama ezáltal megcsappant, órák hosszat kellett várni, ücsörögni a kútnál, míg kannák, vedrek megteltek. Esténként babafürösztéshez vittek-volna haza vizet az emberek, nem győzték kivárni, hogy edényük megteljen. A helyzetnek fül- és szemtanúja voltam, jómagam is egy áldozat a sok közül. A panaszok nap mint nap szaporodtak, ez váltotta ki bennem az elhatározást; a legközelebbi gyűlésen szóváteszem a helyzetet. Az egyetemen ahol a szoc. magasabbrendűségéről blöfföltek az előadók, előadásaik lényege nem állta meg a helyét a gyakorlatban. Kicicomázták, kedvező színekben tűntették fel nekünk a "legmagasabb társadalmi rendszert". Nagyon bosszantott, hogy az emberek, akár a birkák meghunyászkodva viselik el amit velük művelnek, panaszaikkal nem mernek előállni, követelni az állapotok megváltoztatását. A gyűlésen bár visszafogott, mérsékelt hangnemben fejtettem ki mondókámat, csak a leg- bántóbb dolgokra irányítva reflektoromat, a gyűlést vezető elnök megvonta tőlem a szót, nem engedte, hogy befejezzem hozzászólásomat. Maguk közt rebel- nek nyilvánítottak, kezdeményezték eltávolításomat a községből. Az áthelyezés megfellebbezhetetlennek látszott, a kocka el volt vetve, helyzetembe bele kellett törődnöm. Szerkesztette: Kertész Gabriella tályteremben égett a villany, padok helyükről való elmozdítása, húzogatása hal- lattszott. Sári néni az idős takarítónő kíváncsian meresztette rám a szemét amikor kinyitottam az ajtót. Meglepődöttnek látszott, nem tudta minek tulajdonítsa kora reggeli jelenésemet. Öt óra múlt néhány perccel, a tanítás kezdéséig még van három óra. Magyarázattal szolgáltam Sári néninek: a csörgő órám beadta a kulcsot, éjféltájt leállt. Mikor felébredtem, fogalmam sem volt mennyi lehet az idő. Visszamenni már nem akartam, beültem a tanáriba, lefoglaltam magam. Kis idő múlva megnyílt az ajtó, Sári néni fejkendős arcára hullt kevéske fény a meny- nyezetről. "- Tudok ajánlani egy órást, a Vincét, aki itt a faluban sok embernek megjavította az óráját, biztos a tanító úrét is megfogja. Kötényének csücskét mar- kolászta, úgy adta elő a Vincéről szóló ismereteit. A falu végén lakik egyedül, az egykori dinnyecsősz-kunyhójában. Nőtlen fiatalember. Egy katonabarátjával jött a faluba, már több éve annak, és itt ragadt. Megszerette a falut. Valahova eljár dolgozni, hónapszám nem látni, aztán előkerül, kunyhója ablakáról leszedi a deszkákat, pár napig otthon vakációzik. Reggelente begyújt, nem tudni mit éget, kéményéből fehér füst száll a magasba. Akinek van meghibásodott órája, mind szalad hozzá, ad neki munkát. Soha senki nem panaszkodott a munkájára, inkább dicsérik, mint elmarasztalnák. A falu toronyórája hónapszám állt, őt kérték fel, hogy javítsa meg. Azóta is rendesen méri az időt."- Mikor esedékes a hazalátogatása?"- kérdeztem az iskola takarítónőjét. Sári néni tenyerébe temette pelyhes állát, mélyen gondolkozott egy pár másodpercig. Hát azt nehéz kitalálni, nem tart kapcsolatot a falubeliekkel. Egy külön világban él. Figyeltetni kell a tanítványokkal mikor okád fehér füstöt a kéménye, na akkor kell elvinni hozzá a csergőt. Óra nélkül nehéz volt eligazodnom az időben, a kollégáim ideiglenesen kisegítettek. Közben tanítványaim Vince bódéját figyelem alatt tartották. Reggel az egyik tömzsi, mindig kipirult arcú 6- dikos tanuló jelentette, látta a fehér füstöt felszállni Vince kéményéből. Tanítás után elindultam, hogy felkeressem. Egy hatalmas parcellán takarmány répát termelt az Állami Gazdaság, Vince kis vity- ilója ott szomorkodott. Az órás az ajtó előtti gyepes részen napozott:Az órást keresem”, kiálltottam távolból. Sovány, vékonydongájú fiatalember pattant lábra, gesztenyebamára volt sülve az egész teste, csak egy fürdőnadrág volt rajta. Alaposan szemügyre vettem ezt a csudabogarat: ápolt hajviselet, vékonykás színtelen arc, kissé csálé álló fülekkel. Vászon szatyromból előkotortam a csörgőt, magasba emeltem: "- Megtudná javítani?" Átvette hatalmas tenyerébe, forgatta, rázta, rövid időre bevitte "műhelyébe", hogy a szerkezetet megvizsgálja. Megnevezett egy terminust, mikor jöhetek érte. Egy nagy tehertől mentesültem, örültem, hogy ráakadtam egy órásmesterre. A megnevezett időpontban mentem Vincéhez, hogy elhozzam az órámat. A bódé már nem volt ott, ahol szokott, hűlt helyét találtam a kis viskónak. Traktorral szántották fel a helyét, valamivel be is vetették. Két nap múlva hívattak a gazdaság irodájába. Kérdezték, adtam-e Vincének órát megjavítani? A válaszom igen volt. A titkár a szekrényfiókból kivette *az órámat, egy cetli csüngött rajta a nevemmel. Átnyújtotta. "- Vince már nincs a környéken, ha majd előkerül neki kiegyenlítheti a számláját. Az óra járt, éves hosszú során át ketyegett, mérte az időt. Péterffy Gyöngyi Az Isten éltet Az élet titkát az élet tárja fel az a mienk mire a szív felel • a tett a fény az alkotás öröm a boldogság a szeretettel nő az Isten éltet ha kell elragad - semmi sem volt csak egy pillanat Betlehem, PA Kleiner Béla Orkántól félve (Ötszáztizenöt éve halt meg Mátyás király) Felhők déli harangjai árnyékolják körül a földet Szélvihar és orkán törné azokat százféle repeszre A felhők röpke ruhában Bizony csak a párák harang-fodrai És nem zúzza repeszekre az orkán Csak esőcseppekben hozza földre Áldásként a növényekre s ránk félő lelkekre... Brassó utcáit járva a tölcsvári, a tömösi, az ósánci, a bodzái hágókon révelyeg szemem odaragad a képzeletem Mátyás király is bámulta győze a Kárpátok hegyeit őt is orkánok, viharok övezték Győzte, magyarságában győzte le őket Császár, szultán és királyok tépték országa széleit Mátyás országa tépőit verte halomra ,iM . Utolsó győzelme után mérget öntött poharába a feleség Ötszáz évig nem is tudta a világ... • < Igen felesége árulásának, összeeskövésének lett áldozata Mátyás király... • És bicegő fiát is elűzte a magyar nemesség bosnyák királlyá téve őt, hogy soha magyar földön ne legyen emléke mert atyja a magyar nemes urakra adót vetett... és megteremtette a magyar nemzetet | S talán elárulta a kiváltságos nemes főembereket... Főurak hangoztatták ezt begyeken, völgyeken. New York, 2005
