Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-07-22 / 212. szám

2005. JÚLIUS 22. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 19 Fehér füst Nagy Ábrahám Vadgesztenye hulláskor érkeztem új munkahelyemre, egy kőrösvidéki kis ma­gyar faluba, ahol egyetlen intézmény lé­tezett: 7 osztályos iskola. Ide szól áthe­lyezési kinevezésem, amit nem én kér­tem, felsőbb utasítás döntött így abból a meggondolásból, hogy megregulázza- nak, móresre tanítsanak, kioktassanak miként kell viselkedni a helyi hatalom képviselőivel (a kiskirályokkal szemben, más szóval szolgai engedelmességre, meghunyászkodásra szoktassanak). Va­kulj magyar, ne láss tót! A társadalmi helyzet differenciáltsága váltotta ki ben­Debütálásom volt napirenden az új is­kolánál. Igyekeztem dolgaimat úgy ren­dezni, hogy az iskola igazgató, kollégák jó benyomást szerezzenek rólam, új kör­nyezetemben elfogadtassam magam. Ko­rán ébredtem, kint a sötétség fátyla befe­dett mindent. Bepakoltam óravázlatai­mat, szemüvegemet kopottas táskámba és kiléptem a házból. Gyér világítás ült az aszfalton, nem mutatkozott sehol egy ár­va lélek. Gyanússá vált előttem a mély csend, mozdulatlanság. Sejtettem valami nem stimmel. Létezne, hogy időtévesz­téssel kell szembesülnöm. Az egyik osz­nem a felháborodást: egyfelől a kis pa­raszti porták, földbesüllyed vityilók, te­nyérnyi nagyságú ablakaikkal, penészes falú szobáikkal, másfelől a falu legszebb napsütéses oldalán újonnan épült luxus lakóházak, tágas, nagyméretű ablakokkal a párt-állam vezetői részére. A bő vízho­zamú ártézikútból csöveken vezették be a vizet ezekbe a lakásokba, fürdőszobákba. A közösség vízellátását szolgáló ártézikút vízhozama ezáltal megcsappant, órák hosszat kellett várni, ücsörögni a kútnál, míg kannák, vedrek megteltek. Estén­ként babafürösztéshez vittek-volna haza vizet az emberek, nem győzték kivárni, hogy edényük megteljen. A helyzetnek fül- és szemtanúja voltam, jómagam is egy áldozat a sok közül. A panaszok nap mint nap szaporodtak, ez váltotta ki ben­nem az elhatározást; a legközelebbi gyű­lésen szóváteszem a helyzetet. Az egyete­men ahol a szoc. magasabbrendűségéről blöfföltek az előadók, előadásaik lényege nem állta meg a helyét a gyakorlatban. Kicicomázták, kedvező színekben tűntet­ték fel nekünk a "legmagasabb társadalmi rendszert". Nagyon bosszantott, hogy az emberek, akár a birkák meghunyászkod­va viselik el amit velük művelnek, pana­szaikkal nem mernek előállni, követelni az állapotok megváltoztatását. A gyűlé­sen bár visszafogott, mérsékelt hangnem­ben fejtettem ki mondókámat, csak a leg- bántóbb dolgokra irányítva reflektoro­mat, a gyűlést vezető elnök megvonta tő­lem a szót, nem engedte, hogy befejez­zem hozzászólásomat. Maguk közt rebel- nek nyilvánítottak, kezdeményezték eltá­volításomat a községből. Az áthelyezés megfellebbezhetetlennek látszott, a koc­ka el volt vetve, helyzetembe bele kellett törődnöm. Szerkesztette: Kertész Gabriella tályteremben égett a villany, padok he­lyükről való elmozdítása, húzogatása hal- lattszott. Sári néni az idős takarítónő kí­váncsian meresztette rám a szemét ami­kor kinyitottam az ajtót. Meglepődöttnek látszott, nem tudta minek tulajdonítsa kora reggeli jelenésemet. Öt óra múlt né­hány perccel, a tanítás kezdéséig még van három óra. Magyarázattal szolgáltam Sá­ri néninek: a csörgő órám beadta a kul­csot, éjféltájt leállt. Mikor felébredtem, fogalmam sem volt mennyi lehet az idő. Visszamenni már nem akartam, beül­tem a tanáriba, lefoglaltam magam. Kis idő múlva megnyílt az ajtó, Sári néni fej­kendős arcára hullt kevéske fény a meny- nyezetről. "- Tudok ajánlani egy órást, a Vincét, aki itt a faluban sok embernek megjavította az óráját, biztos a tanító úrét is megfogja. Kötényének csücskét mar- kolászta, úgy adta elő a Vincéről szóló is­mereteit. A falu végén lakik egyedül, az egykori dinnyecsősz-kunyhójában. Nőt­len fiatalember. Egy katonabarátjával jött a faluba, már több éve annak, és itt ra­gadt. Megszerette a falut. Valahova eljár dolgozni, hónapszám nem látni, aztán előkerül, kunyhója ablakáról leszedi a deszkákat, pár napig otthon vakációzik. Reggelente begyújt, nem tudni mit éget, kéményéből fehér füst száll a magasba. Akinek van meghibásodott órája, mind szalad hozzá, ad neki munkát. Soha sen­ki nem panaszkodott a munkájára, in­kább dicsérik, mint elmarasztalnák. A fa­lu toronyórája hónapszám állt, őt kérték fel, hogy javítsa meg. Azóta is rendesen méri az időt."- Mikor esedékes a hazalá­togatása?"- kérdeztem az iskola takarító­nőjét. Sári néni tenyerébe temette pely­hes állát, mélyen gondolkozott egy pár másodpercig. Hát azt nehéz kitalálni, nem tart kapcsolatot a falubeliekkel. Egy külön világban él. Figyeltetni kell a tanít­ványokkal mikor okád fehér füstöt a ké­ménye, na akkor kell elvinni hozzá a cser­gőt. Óra nélkül nehéz volt eligazodnom az időben, a kollégáim ideiglenesen kise­gítettek. Közben tanítványaim Vince bó­déját figyelem alatt tartották. Reggel az egyik tömzsi, mindig kipirult arcú 6- dikos tanuló jelentette, látta a fehér füstöt felszállni Vince kéményéből. Tanítás után elindultam, hogy felkeressem. Egy hatalmas parcellán takarmány répát ter­melt az Állami Gazdaság, Vince kis vity- ilója ott szomorkodott. Az órás az ajtó előtti gyepes részen napozott:Az órást keresem”, kiálltottam távolból. Sovány, vékonydongájú fiatalember pattant láb­ra, gesztenyebamára volt sülve az egész teste, csak egy fürdőnadrág volt rajta. Alaposan szemügyre vettem ezt a csuda­bogarat: ápolt hajviselet, vékonykás szín­telen arc, kissé csálé álló fülekkel. Vászon szatyromból előkotortam a csörgőt, ma­gasba emeltem: "- Megtudná javítani?" Átvette hatalmas tenyerébe, forgatta, rázta, rövid időre bevitte "műhelyébe", hogy a szerkezetet megvizsgálja. Megne­vezett egy terminust, mikor jöhetek érte. Egy nagy tehertől mentesültem, örül­tem, hogy ráakadtam egy órásmesterre. A megnevezett időpontban mentem Vincéhez, hogy elhozzam az órámat. A bódé már nem volt ott, ahol szokott, hűlt helyét találtam a kis viskónak. Traktorral szántották fel a helyét, vala­mivel be is vetették. Két nap múlva hí­vattak a gazdaság irodájába. Kérdezték, adtam-e Vincének órát megjavítani? A válaszom igen volt. A titkár a szekrény­fiókból kivette *az órámat, egy cetli csüngött rajta a nevemmel. Átnyújtot­ta. "- Vince már nincs a környéken, ha majd előkerül neki kiegyenlítheti a számláját. Az óra járt, éves hosszú során át ketyegett, mérte az időt. Péterffy Gyöngyi Az Isten éltet Az élet titkát az élet tárja fel az a mienk mire a szív felel • a tett a fény az alkotás öröm a boldogság a szeretettel nő az Isten éltet ha kell elragad - semmi sem volt csak egy pillanat Betlehem, PA Kleiner Béla Orkántól félve (Ötszáztizenöt éve halt meg Mátyás király) Felhők déli harangjai árnyékolják körül a földet Szélvihar és orkán törné azokat százféle repeszre A felhők röpke ruhában Bizony csak a párák harang-fodrai ­És nem zúzza repeszekre az orkán Csak esőcseppekben hozza földre Áldásként a növényekre s ránk félő lelkekre... Brassó utcáit járva a tölcsvári, a tömösi, az ósánci, a bodzái hágókon révelyeg szemem odaragad a képzeletem Mátyás király is bámulta győze a Kárpátok hegyeit őt is orkánok, viharok övezték Győzte, magyarságában győzte le őket Császár, szultán és királyok tépték országa széleit Mátyás országa tépőit verte halomra ,iM . Utolsó győzelme után mérget öntött poharába a feleség Ötszáz évig nem is tudta a világ... • < Igen felesége árulásának, összeeskövésének lett áldozata Mátyás király... • És bicegő fiát is elűzte a magyar nemesség bosnyák királlyá téve őt, hogy soha magyar földön ne legyen emléke mert atyja a magyar nemes urakra adót vetett... és megteremtette a magyar nemzetet | S talán elárulta a kiváltságos nemes főembereket... Főurak hangoztatták ezt begyeken, völgyeken. New York, 2005

Next

/
Thumbnails
Contents