Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)
2005-07-15 / 211. szám
2005. JÚLIUS 15. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HlD 25 Találd ki és írd le! SZERKESZTETTE: KERTÉSZ GABRIELLA Már elfelejtettük ezt az incidenst, amikor végre komolyan megrándult a dugó. A báró azonnal csavarni kezdte felfelé a horgot, de nagyon nehezen ment. Három perc telt bele, amíg a tízméteres zsinegből négy métert felhúztunk közös erővel. De ekkor újra visszacsavarodott az egész.- Hatalmas hal lehet! - lihegte sápadtan a báró. Újra csavarni kezdtük és ugyanakkor feltűnt a kanyarulatban Lexi, amint vadul csapkodta a vizet és kiabált.- Eredj onnan! - kiabált mérgesen És tényleg, amikor kiúszott, megtaláltuk benne a horgot. Azonban később jobban ment a dolog, mint kezdetben hittük volna. Fogtunk két pontyot és egy sügért. Elhatároztuk, hogy nem megyünk haza, hanem megsütjük őket. A báró láthatóan szeretett volna hazamenni és otthon ebédelni, de restellt előállni vele. Száraz gallyakat gyűjtöttünk, hatalmas tüzet raktunk, és sütni kezdtük az első halat, amelyet nyársra tűzve forgattunk a tűz fölött. Ez kis hal volt és nem is volt szerencsénk vele, mert beleesett a tűzbe és nem tudtuk kivenni. A második azonban remekül megsült és hat részre osztva meg is ettük. Olyan íze volt, mint a nyers csigának, de nagyon ízlett. Csak a báró homlokáról gyöngyöztek kínos verítékcsöppek. Üsti a sügérből félretett egy darabot Fícsúr számára is. Nekem, hogy őszinte legyek, nagyon tetszett az a hősiesség, amivel a báró legyűrte a halat, pedig, most már bevallhatom, csak a pikkelye volt megsütve, a húsa nem, és miután egyikünk sem tudta, hogy a pikkelyt le kell kaparni előbb, a megpörkölt pikkelyek tették nyilván olyan büdössé az egészet, amilyen volt. De a báró megette, és már ezért is érdemes volt Sáp várra lejönni. Én mindig mondtam a fiúknak, hogy ne ítéljenek meg egyszeri látásra embereket. Tény, hogy csúnya botrány támadna belőle, ha kiderülne, hogy a mozdony és a vitorlarepülőgép nem létezik, de a történtek után kezd visszatérni a bizalmam. Mindnyájan nagyon szeretnénk már megismerkedni az idősebb báróval, de még inkább mozdonyt vezetni. Fícsúr megszagolta a halat, de nem evett belőle. Aszlányi Károly jjj A horgászat Részlet Aszlányi Károly; Kalandos vakáció című ifjúsági regényéből (...) A báró most mindent megtesz, hogy érdeklődésünket lekösse. Holnap ebédre vagyunk hivatalosak, amelyet a báró szüleivel költünk el, vagy ahogy Müller mondta: eszünk meg, ma pedig horgászni megyünk. A bárónak Sápvárról hoztak komplett horgászfelszerelést, amit mindnyájan felváltva fogunk fogni. A felszerelés a legmodernebb a maga nemében. Kezdődik egy derékig érő vízhatlan csizmán, amely alkalmas rá, hogy az ember órákon át térdig vízben álljon. Azután egy bambuszbotból áll, amelyen különféle kerekek, csapok és mechanizmusok láthatók. Tizenkétféle horogból, cápától ebihalig. Csalétkek tömegéből, tudományos magyarázattal ellátva. Óraművel, amely magától felcsavarja a horgot. Szerkezettel, amely messziről jelzi a nagyobb halak közeledését. Végül egy mércéből, amely megállapítja, hogy a kifogott hal hány éves és hány hónapos. így felszerelve elindultunk a felső tanyára, ahol a Burga-patak kanyarog. Egy hatalmas fűzfa alatt kiszélesedik, és csöndes, árnyas öblöt alkot. Itt vertünk tanyát. A báró leheveredett, s míg balkezében levő pálcájával a szokott módon csapkodta vékony lábszárát, addig a jobbal a horgászbotot tartotta. A felszerelést egyébként felosztottuk magunk között. Lexi tartotta a szerkezetet, amely csengőszóval jelzi a nagy hal érkezését. Mintegy tíz perc múlva a szerkezet nagyot csendült Lexi kezében. Izgatottan vártuk, mi fog történni, de nem történt semmi. Úgy látszik, a nagy hal meghallotta a csengőt, amely az ő érkezését jelezte, s ezért visszafordult. Halálos csendben ültünk, amikor végre megrándult a parafadugó.- Pedzi már! - kiáltotta Lexi izgatottan, s ezzel megcsúszott a lába és beleesett a vízbe. Lexi mindig, mindenütt bajt okoz. Persze, hogy elriasztotta a halat, ő azonban nem fogta fel tragikusan a dolgot, bent a vízben levetkőzött, kidobálta ruháit a partra és vígan kraulo- zott a kanyarulat felé. Üsti - megint elriasztod a halakat! Nagyon izgalmas pillanatok voltak. Húztuk, húztuk a zsineget, de alig valamivel jött kijebb. Végre egyszer csak hatalmasat roppant, a zsinór elszakadt, és mi hátraestünk. Ugyanakkor Lexi ismét eltűnt a kanyarulatnál.- Te - mondta a báró csaknem sírva mérgében -, azt hiszem, a horog a Gomb Elek ingébe volt beakadva. u. GYEREKEKNEK * *_________________________* Rónay György Mondd, szereted az állatokat? Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat s a madarakat: verebeket, rigót, galambot, pintyeket, akik a Földön veled élnek, s a bundájuk melegében nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek? Én szeretem az állatokat. Elnézem őket, ha játszanak, alszanak vág)’ tűnődnek titkaikon és a világon. Hidd meg, barátom, nekik is vannak titkaik, s annál nehezebb talán számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik. Mondd, szereted az állatokat, s figyeled őket néhanap: hogy mit csinálnak, hogyan élnek, s a maguk nyelvén mit mesélnek, vagy miről hallgatnak, mikor komor csöndjükbe burkolózva ülnek, és titokzatos, hallgatag külön világukba merülnek? Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg a bennük szorongó miértet; segíts nekik, mondd ki helyettük, azt, ami ott ködük a testük vaksi lelkében - vidd közelebb az állatokhoz az embereket, hogy végre megértsenek minket. S mi is őket, kisebb testvéreinket. Milyen tó-n jutunk be a házba? Milyen tó rohan az úton? Milyen tó-tól lehet elaludni? * Milyen tó szalad? Milyen cső vezet az emeletre? Milyen cső-ben fekszik a kisbaba? Milyen ló-val lehet vasalni?
