Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-08 / 197. szám
2005. ÁPRILIS 8. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ — A HÍD 33 Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese A becsületes tolvaj Marci Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Volt neki egy Marci nevű fia. Ez a Marci igen becsületes, egyenes fiú volt. De ráadásul olyan ügyes, okos, világravaló is volt, hogy elterjedt róla a hír az egész országban, hogy ő mindent, de mindent meg tud csinálni. Még a királyhoz is eljutott a híre. Ez a király pedig, igen irigy természetű volt: bántotta, hogy Marci híre elhomályosítja az övét. Magához hívatta a fiút, s azt mondta neki, azzal a gondolattal, hogy majd kifog rajta:- Hallom, milyen híres vagy, te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy, bizonyítsd is be, mert különben elemésztelek! Ha mindent tudsz, tudsz lopni is, mi?- Felséges királyom - felelte a becsületes Marci -, lopni még soha életemben nem loptam. De azt nem is akarok. Feleli neki erre diadalmasan a király:- No, ha soha nem loptál, most vagy tudsz azt is, vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel, vagy majd én tudok valamit: azt, hogy karóba húzatom a fejed. De ha megállód a próbát, tied minden kincsem, mert azt én is úgy loptam. Megbúsulta magát Marci, de már nem volt mit tenni. Hazament, s elmondta az anyjának, hogyan járt a királlyal.- Most csavard föl az eszedet, kedves fiam - mondta az anyja. Gondolkozott erősen Marci. Aztán elmosolyodott. Megkérte az édesanyját, hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s eg\’ fekete kotlót.- Mire az neked, édes fiam? - kérdezte az anyja. De csak megszerezte neki. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel, s elkiáltotta magát:- Né, a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg, szerencsét hoz! A béresek azon nyomban otthagyták az ekét. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe, a béresek a nyomukban. Addig Marci szépen fogta az ökröket, s elhajtotta az ekékkel együtt. Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel, mert abban is meg voltak egyezve a királlyal, hogy amit elszerez tőle, az nyomban az övé. Csak az anyját küldte fel a királyhoz, hogy ne várja az ökreit haza. Másnap hívatja megint a király Marcit. Nagyon mérgesen fogadta.- Hallom, sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket.- Sikerült - felelt Marci szerényen.- Most az egyszer szerencséd volt. De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. Ha nem lopod el holnap reggelig, tudd meg, karóba kerül a fejed. De ha megállód a próbát, tied az országom, mert azt én is úgy loptam.- Megpróbálom, felséges királyom. Elkezd megint gondolkozni Marci, hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből? A király aznap még külön is behívta az őröket, megkínálta őket pálinkával, s jól a g GYEREKEKNEK * r Szerkesztette: Kertész Gabriella Tréfás találósdi A TALÁLÓSDI MEGFEJTÉSÉHEZ ANNYI SEGÍTSÉGET ADUNK, HOGY AMINT A PÉLDÁBÓL IS LÁTHATÓ, A MEGFEJTENDŐ SZÓBAN BENNE SZEREPEL AZ A KIFEJEZÉS, AMIT NAGY BETŰKKEL ÍRTUNK. (A PONTOK SZÁMÁNAK NINCS JELENTŐSÉGE!) VEGYÜNK EGY ISMERT példát! Melyik ...VÁR-ban nincsenek katonák? Hát persze, a LEKVÁR-ban. Melyik az a ...CÉL, melyet tűzben edzenek? Amire gondolok, az cg)- ...SÁR, vesszőből hajlítják cs nem sár az, amit tárolnak benne. Milyen ...RAK az, amelybe esős időben belebújunk? Melyik az a ...DIÓ, melynek csak a hangja jut el hozzád, és ez a hang is egy ...DIÓ-ban készül? Ha a mosómedve sokat MOS, akkor lesz igazán ...MOS! Miiven ...ÁGY az, amely alvás helyett asztalhoz hívogat? Ez az a ...KÁD, melynek semmi köze a kis báránvkákhoz, fiszont utcai akadály képez. Milyen ...RÉM az, amelyet akkor szeretünk a legjobban, ha csokoládés? Ez a munkahelyiség egy olyan ...BOR, melyben sok-sok folyadék van kis üvegcsékben, de ez általában nem bor. Egy élőlényről van szó, aki igen ...ÁRVA, mert egyes-egyediil kell többször is átváltoznia, hogy gyönyörű pillangó legyen végül. (Megfejtések: acél, kosár, anorák, rádió, álmos, étvágy, harikád, krém, labor, lárva.) lelkűkre kötötte, hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira, nehogy kifogjon rajtuk. Ha odamegy, csak essenek neki, s üssék, ahol érik. Meghallotta ezt a parancsot Marci is, s rögtön kisütött valamit. Csinált egy szalmaembert, rátette a kalapját, s szépen- óvatosan éppen a csűr elé állította. Aztán tüsszentett egy nagyot. Sietnek, jönnek ki az őrök, látják a felöltöztetett szalmaembert. Látják Marci kalapját! Hajrá, neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit; a buzgalom még jobban föltüzelte őket. Megesküdtek volna, hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi, csak a fejét, a kalapját, hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját, hogy pora-nyoma se maradt. És mentek azon pityókosan, tódultak mind jelenteni a királynak, hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték! A király nagyon boldog volt, leültette, s etette-itatta őket. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát. S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát. A király kékült-zöldült mérgében. Futott a csűrbe, de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem. Megint hívatta Marcit. Most volt csak igazán dühös.- No, elloptad a búzát, Marci?- El, felséges királyom.- Rendben van! De most követelem csak az igazit. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. Ha nem, karóba kerül a fejed. De ha megállód a próbát, tied a koronám, mert én is úgy loptam. Töpreng, gondolkozik Marci. De csak kifőzött megint valamit. Egy üveg pálinkát vett magához, felöltözött rongyos embernek. Este odament az istállóhoz, s bezörgetett az istálló ajtaján. A kocsisok nem akarták beengedni, mert a király lelkűkre kötötte a vigyázást. De mikor látták, hogy csak egy rongyos ember zörget, méghozzá pálinkás butykossal, beengedték magukhoz. Leültették a jászol mellé, s Marci addig ügyeskedett, mígnem rávette őket, hogy igyanak a pálinkájából. Ittak, ihattak, be is rúghattak, még el is aludhattak bátran, mert úgy is bizonyosak voltak, hogy megőrzik a paripát. Mert egy közülük a ló kötelét, egy másik meg a ló farkát fogta, egy harmadik meg rajta ült. De annak, aki a ló farkát fogta, annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. Azt pedig, aki a lóra volt ültetve, azt fogta szépen Marci, s ráültette a lovak jászlára. S amelyik a ló kötelét fogta, annak a kezében hagyta a kötelet, de a lovat eloldta róla, s szépen kivezette az istállóból, s hazavitte. Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. Rettenetesen mérges lett. Rákiáltott az emberekre:- Hát úgy vigyáztok a lovamra, hogy Marci elvihette? Azok még mindig italosak voltak. Azt mondja az egyik:- Sze fogom a farkát! A másik:- Sze rajta ülök! A harmadik:- Sze fogom a kötelit! A király jól összeszidta őket. Elhatározta, hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára, de Marcit elpusztítja, ha addig él is. Töprengeni kezdett, hogyan is fogjon ki rajta. Hopp, megvan! Hívatta rögtön Marcit, s megparancsolta neki, hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét, karóba kerül a feje.- De ha megállód a próbát, tied a királyi kardom, mert azt én is úgy loptam. Erre Marci is gondolkozni kezdett. Másnap délben a király az asztalnál ült, s várta az ebédjét. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette, s készült bevinni. De hirtelen beszaladt, mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be. Marci ugyanis előző este, mikor senki se látta, egy kezet csinált fából, befestette, s a végire egy kötelet akasztott. A kötelet a kút kerekére kötötte. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott, s azon betolta a kezet, éppen az asztalig. Ezt látta meg a szakácsné. Ezért szaladt be a királyhoz, hogy itt van Marci, bedugta a kezét! Kifut a konyhába a király s a királyné, és elkezdik húzni a kezet. Húzzák, húzzák, míg a kötél el nem szakad, s mindnyájan hanyatt nem esnek. Mire föltá- pászkodtak és körülnéztek, Marci ellopta az ebédet. Aztán anyjával együtt meg is ette. A király azt sem tudta, mit csináljon mérgében. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit, s megparancsolta neki, hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról.- Ha megállód a próbát, tied a lányom. Azt ugyan nem loptam, csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. Ezért is volt eddig mind a próba. Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. Most aztán összeszedte igazán az eszét. Egyszerre csak hallja, hogy a király azt mondja a királynénak:- Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. Ha visszajövök, szívem, akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt, mert énnálam jobb helyen lesz. Kimegy a király, alaposan körülnéz, hogy nincs-e a közelben Marci. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak:- Szívem, add ide gyorsan azt a gyűrűt, mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet. A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. Marci meghúzódott az ajtóban, s mikor a király kinyitotta az ajtót, s bejött, Marci szépen kisurrant. Éekszik vissza az ágyba a király, s mondja a királynénak:- Szívem, add ide a gyűrűt!- Hogy adjam - mondja ingerülten a királyné -, mikor már odaadtam! Az előbb kérted el, én magam húztam az uj- jadra! A király olyan mérges lett, hogy majd széthasadt mérgében. De most már nem szólt. Akkor sem, amikor nem Marci édesanyja, hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért, a kardért, a koronáért, az országért. Megülték a lakodalmat, volt minden, <mi kellett, mire csak tellett, vendégeknek tál lé - cigánynak is kávé. VÉGE
