Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-08 / 197. szám
Kultúra 2005. ÁPRILIS 8. Röviden Meghalt Csányi László Csányi László karnagy, a Magyar Rádió világhírű gyermekkórusának - feleségével, Botka Valériával - alapítója és évtizedeken át vezetője, 81 éves korában elhunyt. A Magyar Rádió Rt. saját halottjának tekinti. Elhunyt Saul Bellow Nyolcvankilenc éves korában április 5-én elhunyt Saul Bellow Nobel-díjas amerikai író, a XX. századi amerikai irodalom kiemelkedő alakja. Az írót Massachusetts állambeli Brookline városában lévő otthonában érte a halál. Bellow az amerikai próza- irodalom intellektuális vonulatának egyik vezéralakja, egyes kritikusok a II. világháború utáni legintellektuálisabb amerikai írónak tartották. Komikus és groteszk elemeket is felhasználó, bizakodó hangvételű művei mély humánummal ábrázolják a belső és külső utakat kereső embert. Az irodalmi Nobel-díjat 1976-ban ítélték oda számára Humboldt adománya című művéért. Magyar fotókiállítás az Európai Parlamentben Magyar fotóművészek kiállítása nyílt kedden az Európai Parlament brüsszeli épületében a szolidaritás, a társadalmi igazságosság témaköréhez kapcsolódva. Áz esély- egyenlőség, a szolidaritás, a modem szociáldemokrácia értékei című kiállításra Lévai Katalin EP-képviselő (MSZP), volt esélyegyenlőségi miniszter kezdeményezésére, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával került sor. A kiállításon magyar művészek 52 kiemelt képe mellett hat magyar fotóművészeti könyv teljes anyagát tekinthetik meg az érdeklődők, utóbbiakat CD-ról. Egymillió látogató a Terror Háza Múzeumban Bozóki András kulturális miniszter levélben gratulált Schmidt Mária főigazgatónak a Terror Háza Múzeum egymilliomodik látogatójához. A Terror Háza Múzeum 2005. április 5-én néhány perccel 11 óra után fogadta egymilliomodik látogatóját. A szerencsés vendégnek, Selmeczi Lászlónak, a bodrogi Bölcsesség Kezdete Általános Iskola tanárának a Malév két személyre szóló repülőjegyet ajándékozott. Aranycsirke-díj A budapesti RTL Klub tévécsatorna Aranycsirke-díjat alapított azon filmeknek, amelyeket az elmúlt nyolc évben készítettek, és legalább százezer néző váltott rájuk jegyet. Nézők és a filmes szakma választja ki a legjobb öt mozit és a legjobb öt főszereplőt, amelyek-akik közül a végső közönségszavazás dönt. A díjat a múlt héten végén adták át először. Húsz film közül A miniszter félrelép, a Kontroll, a Zimmer Feri, az Üvegtigris és a Valami Amerika került a döntőbe, s közülük a Kontroll, míg a Legjobb főszereplő díj döntőjébe került Csányi Sándor, Gáspár Sándor, Koltai Róbert és Rudolf Péter és Szabó Győző közül Koltai Róbert nyerte el az Aranycsirke-díjat a Miniszter félrelép című filmben nyújtott alakításáért. ■ Zenekritika OROSZ MEGLEPETÉS A Budapesti Tavaszi Fesztivál immár negyedszázada a legigényesebb közönségnek is a bőség zavarát okozza. Ez a zavar azonban nemcsak a publikum, hanem a kritikus öröme is, aki, vagyis Fáy Miklós, e műfajban odahaza talán a legigényesebb s hozzá a legjobb tollú. Ennek következtében nem először olvasható lapunkban. A bőség zavarából ezúttal 6 választotta ki és írta meg a Moszkvai Virtuózok minősítését, az évente egyszer a lapunk olvasói között lévő New York-i magyar zenekedvelőknek szánt ízelítőt. Igaz, volt már olyan olvasó, aki telefonált: ha legalább nem lehet ilyenkor otthon Magyarországon, ne fájdítsuk a szívét ezzel az egy beszámolóval sem. E szívfájdalom azonban nemcsak az olvasó zenei igényességét mutatja, hanem a szülőföld szeretetét is. Kétszeresen tisztelereméltó. A Moszkvai Virtuózok a Zeneakadémián nagyon különös módon adták elő Bach hegedűre és oboára írott verseny- művét. A stílusban van valami régies romantika. A nagy sztár, Vlagyimir Szpivakov csak jó, az oboista, Adekszej Utkin borostásan, lófarokkal, hosszú fekete kabátban csak megdöbbentő, mert tényleg oboista, s nem középkategóriás maffiafőnök. A produkció kétségkívül megért volna még két-három próbát, de akkor is idegen maradt volna ez a játékmód. Nem csak zenei szempontból. A Moszkvai Virtuózoknál hárman ülnek egy pultnál, a zenekarban csomópontok vannak, és ezek a csomópontok dolgoznak össze az egész érdekében. Először csak az a meglepő, hogy a hegedűsök milyen nagy tudásúak, a második hegedű első három fiatalembere két perc alatt fölfalná a hazai zenekarok megfelelő helyén ülőket. De a többiek is komo- ső nagybőgős érdekes magánszámot ad lyan veszik a virtuózok elnevezést: az el- elő, éppen csak meg nem pörgeti a tengelye körül hangszerét, közben kinéz a közönségree, nézegeti a csinosabb nőket, minden mozdulatával azt kérdezi: ugye milyen jó vagyok? S tényleg nagyon jó, szép, puha hangok indulnak el az ujjai alól, csak nem vagyunk ehhez a magatartáshoz szokva. Bach után viszont a Schnittke-darab, a Szonáta hegedűre és kamarazenekarra kellemesen érinti a közönséget, amely szörnyűségre és elszenvedésre készült, s kiderült, hogy a dodekafon zene tud olyan is lenni, mintha nem volna dodekafon. Fanyar, szerethető, érthető. Néha nagyon baráságos, Szpivakov most már tényleg brillírozik, és még előttünk a Vonószszerenád Csajkovszkijtól. A darab megint sokkal bővérűbb, dü- hödten érzelmes, szinte cigányos, csak itt könnyen elhisszük, hogy Moszkvában jobban tudják, mire gondolt Csajkovszkij, mint Berlinben vagy Londonban. Lehet, hogy Szpivakov karmesterként enyhén hatásvadász, de sikeresen vadássza a hatást, imponáló az a rugalmasság, ahogy a zenekar a tempó- és dinamikai változásokat megoldja. És öröm a zene. Talán játszani is öröm, de hallgatni biztosan. Utána hat ráadás, talán egy rossz pillanattal, amikor Bartóktól a Román népi táncokat próbálják kasszadarabbá változtatni, de már ez sem sokat árt. Hihetetlen tempók, de így, alig két nappal az I musici de Roma és három héttel a St. Martin-in-the-Fields, vagyis két világhírű zenekar fellépése előtt, nem nagy kockázat azt mondani: ilyet a világon egyetlen kamarazenekar sem tud. (Fáy Miklós) ■ Tévé kontra irodalom A NAGY KÖNYVRŐL Kecskeméten Szabó Magda két regénye áll az élen abban a versengésben, amely során szavazatukkal a Nagy Könyvet választhatják ki a magyar olvasók. Fantasztikus a választék a könyvkiadásban, ugyanúgy a könyvkereskedelemben. Mégis, már a hatvanas években megjelentek az első tanulmányok arról, hogy sok embernek nincs türelme olvasni. A tévé tör előre, mely kiszolgálja a türelmetlen embert - az olvasás megkívánta fantázia és szellemi mozgás helyett készen ad látványt. Közben egyre nő azoknak a rátarti értelmiségi családoknak a száma, amelyek arra büszkék, hogy szinte egész hónapban sötét a tévéjük képernyője. Erről hallani Bécsben is. A legrosszabb hír: egy négy évvel ezelőtti vizsgálat szerint Magyarországon ezer iskolás gyerekből csak három leli örömét az olvasásban. A kultúra pedig nyilván védekezik. Odahaza például tévéműsort szerveztek, és mindenféle, a legnemesebb értelemben vett agresszív akciókkal hívják fel a figyelmet arra, hogy angol mintára megszervezték a Nagy Könyv nevű népszavazást. Vagyis keresik a legnépszerűbb regényt. Másfélezer könyvtár vesz részt a kiválasztásban, és állítólag hatvanezer regény esélyes a megtisztelő címre. (Angliában e szavazás után három- ezer-hatszázszor több kötetet kölcsönöztek ki a könyvtárakból. Hihetetlen siker!) Jó ügy tehát ez a népszavazás. Kísérletképpen körbetelefonáltuk egy város, Kecskemét könyvesboltjait: vajon eddig hogy alakult a szavazás? A részvétel még elég alacsony, hiszen nemrég kezdődött az akció, de tény, hogy eddig Szabó Magda áll az élen, méghozzá holtversenyben két műve: a Für Elise és Az ajtó. Kérdésünkre, hogy Az ajtó népszerűségéhez nagyban hozzájárult- e a regény francia irodalmi díja, azt a választ kaptuk, hogy nyilvánvalóan igen, de törzsvevőik ismeretében állítják: aki rászavazott, el is olvasta a regényt. Mindenesetre a gazdag magyar és az ugyancsak óriási választékú magyarul kiadott külföldi könyvkínálat nagyon széthúzza majd a mezőnyt. Lapzártánkig huszonháromezer szavazat érkezett az egész országból. Végeredmény még nagyon sokára lesz, van azonban egy történetünk és egy ötletünk. A történet enyhén szólva sem elegáns: a Libri cég egyik pesti boltjában látták, amint egy középkorú, igen szerény sikerű író a saját kötetére szavazott. Hát... Az ötlet pedig: New York is benevezhetne a szavazásba. Az itteni magyaroknak is van irodalmi ízlésük, könyvesboltjuk, közkönyvtáruk meg házi könyvtáruk is. Csak szavazólapokat kellene kérni. (FD) aRSZÓ —A HÍD
