Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-06-24 / 208. szám
Közélet magyar szó-ahíd 23 2005. JÚNIUS 24._____________________________________________________ Aki meg akarja lepni Amerikát FAZEKAS KRISZTINA Orsós László Jakab terveiről röviden már beszámoltunk, miután megtartotta első sajtótájékoztatóját a New York-i Magyar Kulturális Központ új igazgatójaként. Az 1964-es születésű Orsós László áprilisban foglalta el új beosztását, amelyért a Színház és Filmművészeti Egyetemen betöltött tanári székét hagyta ott, ahol kreatív írást és dramaturgiát tanított. Dramaturgként és forgatókönyvíróként neve felbukkan a Nyócker! című animációs film alkotói között, amely elhozta az Annecy Animációs Filmfesztivál fődíját, és akár az Oscar-díj animációs kategóriájának győztese is lehet. Szerkesztője volt a tíz évig megjelenő Nappali ház irodalmi folyóiratnak. Krausz Barnabásként tévé-, saját nevén film- és irodalomkritikáit, publicisztikáit olvashatta a magyar közönség. Wittman fiúkként Fáy Miklóssal műfajt teremtettek, a csípősen szellemes éttermi kritikáét. De a Cukor című nyilvános talkshow műsor- vezetőjeként is láthatták. A könnyed műfajok mellett azonban olyan szerepkörökben is feltűnt, mint a szegényeket és cigányokat támogató Autonómia alapítvány kurátora, vagy az utóbbi években a Soros alapítvány nagykuratóriumának tagja. Ezúttal nem terveiről kérdeztük, hanem azt kutattuk, milyen ember rejtőzik a szerteágazó tevékenységek mögött. Felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozott élete során. Mi hajtotta és hajtja abban, hogy ennyi mindenben kipróbálja magát?- Ez egy alkati dolog is, hogy az ember milyen fokozatra van állítva. Én viszonylag gyorsra. Bár az öregséggel - most negyvenegy vagyok - módosul ez a ritmus. De igazán őszintén: leginkább annak a bizonytalansága hajt, hogy nem tudom, pontosan mire vagyok képes. Folyton újabb és újabb területeken akarom megerősíteni önmagamat, hogy tudjam mi lakozik bennem. Lehetnék szerencsétlenebb is, és ez a megerősítés vezethetne veszteségeken keresztül is. Történhetne az is, hogy ezeket a felfedezéseket úgy élem meg, hogy ez sem sikerült, talán az majd sikerülni fog. Nem az én csodálatos tehetségemnek köszönhető, hogy sikerülnek a dolgok egyébként egyáltalán nem minden sikerül -, de nagy szerencsém, hogy tudom, mire vagyok képes, és igyekszem valami újszerűt csinálni. Előfordult, hogy nem voltam jó abban, amit csináltam, mint például műsorvezetőként a Cukor című talkshowban, de az ötlet jó volt, a meghívott vendégek nagyon jók voltak, tehát szerkesztőként jó voltam, így a műsor nagyon népszerű lett. Meg szokott lepődni önmagán?- Nem. Már nem. Az ember egy ponton túl már nagyon jól ismeri saját hiányosságait. Aztán a hiányosságokra adott pánikjeleket is jól ismeri, saját depresszióját és a boldogságának fokozatait is. Tehát olyan nagyon már nem lepem meg magam. Ami meglep, az a többi ember. Meg tud lepni pozitív és negatív irányban is. Az emberek ártal- masságának mibenléte, kártékonysága is nagyon megdöbbentő számomra és a szerethetőségük is. Mindig újabb és újabb formában áll elő mind a két véglet. Többször éreztem úgy, hogy célja a végletekkel való megdöbbentés. Végletes ember Orsós László Jakab? Ez nem feltétlenül szándékos. Nem végletességre törekszem, az a szándékom, hogy izgalmas és valóságos szellemi helyzetek jöjjenek létre, és ehhez egy eszköz ez. De vannak más eszközök is. Ilyen például a tehetség, a világos beszéd, a hazugság negligálása. Mindig izgalmas, ha egy az egyben folyik egy szellemi vagy bármilyen más diskurzus, ez mindig célravezető. Ehhez kell egy kis bátorság, egy kis önismeret, ha önmagunkról beszélünk. Ha nagyobb kulturális vetületét nézzük a dolgoknak, akkor is ugyanúgy élnek ezek a kategóriák. Egy kultúra számára is az izgalmas és termékeny beszédmódhoz bátorságra és őszintességre van szükség. Ha ez létrejön, mégha végletes eszközökkel is, akkor egy izgalmas szellemi térről beszélhetünk, akkor mindenki figyel a másikra, önmagára, tétje van annak, hogy mit mondunk. Egyébként mi értelme lenne az egésznek? Nincs rosszabb és szomorúbb annál, amikor kultúrát mímelünk, és közben halálra untatjuk egymást. Mit jelent az ön számára a kultúra? Nagyon sok mindent. Az is, hogy milyen kávét iszunk, milyen bort, hogyan kezeljük konfliktusainkat, vagy milyen módon vitatja meg egy szellemi közeg a saját ügyeit. Ez nagyon ant- ropomorf dolog. Az, hogy mit várunk el egy embertől, hogyan kommunikál önmagáról, saját feszültségeiről, bizonytalanságairól és meggyőződéseiről, ugyanazt várjuk el a nagyobb szellemi közegtől is. Nagyon szeretem azt a szellemi közeget, amely nem pipiske- dik, nem akar többet mondani magáról, mint ami. Nem akarja mondjuk a magyar kultúra eljátszani, hogy ő a francia kultúra, hanem a magyar kultúra a saját nehézkedéseivel, a saját súlyos múltjával, elképesztő hazugságaival, fantasztikus távlataival és jelenével egy mixtúra. Ehhez kell egy kollektív önismeret és bátorság, hogy szembesülni tudjunk vele. Nem mindig nagyon fényes ez a saját kulturális víziónk. Dehát kié az? Ahhoz, hogy reális közeget tudjunk teremteni, ezeken a végletes pontokon keresztül kell tudnunk menni, azt mondani, hogy itt tévedtünk, közösen, itt becsaptuk magunkat, közösen. Mondhatom, hogy a magabiztos önérzete adta a bátorságot, hogy egy ilyen nagy fába, mint a New York-i Magyar Kulturáhs Központ vezetése, belevágja a fejszéjét? Nem vagyok magabiztos. Inkább próbálok világos és egyértelmű lenni. Iszonyatos dilemmáim vannak, mint minden embernek. Azért próbáltam meg, mert nagyon izgalmas feladatnak tartottam. És hogy miért mertem megpróbálni? Egy bizonyos vakság is kellett hozzá, mert az ember nem tudhatja előre, hogy mi vár rá. Valami vakmerőség volt ebben az egészben. Én a magabiztosságot kicserélném inkább arra, hogy félelem nem volt bennem, és most sincs bennem. Nem félek a munkától, az esetleges félreértésektől és a hibáktól sem. Milyen nyomokat szeretne hagyni itt New Yorkban? Nem gondolom, hogy húsz év múlva bárki emlékezni fog arra, hogy mit csináltunk mi itt. De az nagyon fontos nyom, hogy az emberek elkezdjenek gondolkozni Magyarországról, és valami eszükbe jusson rajtunk keresztül a saját életükről. Ez nagyon nagy dolog lenne. Nincsenek nagy vágyaim, csak azt szeretném, ha mindenki számára világos lenne, hogy Magyarország jóval bonyolultabb szellemi képlet, mint amit ismer belőle Amerika. Először is, hogy érdemes a figyelemre ez az ország, ez a kultúra, aztán kicsit több, mint amit ismerhetnek belőle az emberek. Az a munkám, hogy olyan dolgokat mutassak, amelyek meglepik az itteni embereket, akár azzal, hogy milyen érdekes, hogy ott is van ilyen, mint itt, vagy azzal, hogy milyen érdekes, nekünk ilyen nincs, és milyen feltűnő és mennyire jóminőségű, amit csinálnak. SUMMER PROGRAM 1021 BUDAPEST, VÖLGY U. 1-3 Arrange a joyful and purposeful summer program for your children! The Budapest Montessori Preschool offers a summer camp for preschooleers and their brothers and sister (between ages 2 and a half and 8) between July 11 and 30 in the spirit of the Montessori Education but in the name of summer joy. Sports, languages, singing, art and crafts, board games - freedom and experience - in a beautiful environment. English and Hungarian languages. Three meals per day will be served. Come and join us for one week or more! Open: 8.30 - 16.00 daily Price per week: 20 000 HUF + food More information: +36 20 450 2009 +ontt's,v ON SATURDAY NIGHT JUNE 25th THE BEAT CIRCUS SIDESHOW PLAYERS will be performing at the CONEY ISLAND MERMAID PARADE BALL
