Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-06-24 / 208. szám
2005. JÚNIUS 24. MOZAIK____________________MAGYAR SZÓ - A HÍD 19 Ismered Németországot? Jack Hahn Potpourri Mottó: "Ha elvonnák a német polgártól a sört, kitörne a forradalom. Ha elvennék tök a burgonyát, egy másik forradalom kezdődne." Szeretem a gazdag német nyelvet. Gyakran gyakorolom és használom. Német nyelvtudásom fokmérője: Hiba nélkül el tudom énekelni a "Hänschen klein ging áléin", a "Kommt ein Vogel geflogen" kezdetű gyerekdalokat. Ismerek pár Goethe, Heine költeményt. Olvastam eredetiben két Thomas Mann regényt. Tudom, hogy "Mir ist der kragen geplazt" - német jelmondás fordítása: - Megrepedt a gallérom, ami azt jelenti, hogy: - Elvesztettem a türelmemet. Festészettel következőképpen állok: - Szeretem nézni őket, de csak azokat, amellyeket megértek, tetszik az ízlésemnek, mert felőlem a leghivatottabb kritikus mondhatja, hogy Picasso utolérhetetlen, zseniális festőművész volt, szememet, ízlésemet nem nyugtatja meg, üzenetét nem értem. Ezen kijelentésemért senki sem mondhatja, hogy rossz ember vagyok. Ami a német zenét illeti, jól emlékszem, hogy zene szeretetem a "Boci, boci tarka, se füle, se farka" dallal kezdődött. Két esztendő múlva automatikusan dúdoltam a népszerű slágereket, mint például: "Lesz maga juszt is az enyém", amit finomkodó hallásom segítségével leöklözött a "Fa leszek, ha fának vagy virága", majd a Lehár Ferenc, Kálmán Imre ke- ringők. Rövid pár hónap múlva kezdtem megismerni, szeretni, élvezni a Rossini nyitányokat, ami Mozart Török indulójához vezetett. Életem legszebb és legértékesebb ajándékát kisfiúcska koromban kaptam: - tagja lettem az Opera gyerekkórusának. Mint színes golyók gurultak felém a Carmen, Tosca, Turandot, Bohémélet opera melódiák s mint egy újabb ajándékképpen: - megismertem az új korszak zenéjét: (az első 14 előadáson énekeltem) Kodály Zoltán Háry János remekművét. Ideáljaim lettek Palló Imre, Svéd Sándor, Székely Mihály, Német Mária. Ezután győztesként érkezett Liszt Ferenc, Chopin, majd feltartózhatatlanul Beethoven zeneművei. Mint 15 éves kultúr-sznob kezdtem kritizálni a zeneszerzőket, kezdve a csiri- csári Zerkovitztól Sebastian Bachig, s beírtam a noteszomba: - Elismert komponisták zenéjét hallom, Beethoven lelke- met üdvösítő zenéjét érzem! Jól ismerve a német pszichét, őszinte tárgyilagossággal megállapítottam a következő adatokat: - Az olasz ember szeret énekelni, enni mindent, ami rokonságban van a makarónival. Az angol atyafinak fontos délutáni tea, a vacsora előtti whisky-szódával. Amerika jellenzője, hogy minden van, minden létezik, minden lehetséges. Van szép számmal milliomos "business" ember, több ezer hontalan, diplomával renSzerkesztette: Kertész Gabriella delkező mérnök évi 50.000 dolláros fizetéssel, kevés iskolát végzett baseball játékos 18 millió dolláros évi fizetéssel (öt hónapos szabadsággal). Északon téli hónapokban síelni lehet, ugyanakkor a déli Floridában lubickolni a tengerben. Németországban mindenek fölött, - legyen az szerelem, sport, politikai dicsőség - jön a német polgár életének legfontosabb tényezője a FEGYELEM, amit tisztel és minden körülmény között betart. Ezt a fontos tényt a német polgár egy éves korában kezdi tanulni (egyenesen ülni, nem pancsolni az ételben), majd mindent megköszönni. Hároméves korában katonás haptákban állva, teljes hangerővel énekelni: "- Deuschland, Deuschland über alles" (Németország, Németország mindenek fölött.) Ez a mindenek fölött lévő hazafias hevület pár esztendő múlva megbosszulta magát, amikor Hitler kedvence az antiszemita Richard Wagner zeneszerző az egekig harsogó, fanfáros hanglemez kíséretével megparancsolta a Führert imádó ifjúságnak: "Hazádért, a Führerért minden áldozatot meg kell hoznod." Az ifjúság szót fogadott, ezrek beárulták náci ellenes szüleiket. Ami ezután történt. Németországban több millió tisztességes, becsületes német polgár - miután a náci uralom által elkövetett szégyen foltot lehetetlen volt a történelem- könyvtől kitörölni • szerette volna egész lapot kitépni. És mostan félre réve, de nem felejtve a tragikus gyalázatos történelmi "anyagot" a német psziché könnyebb, de részükre fontos kötelességét, tradícióját, furcsaságát tapasztalt példákkal fogom megvilágítani. A vasútállomás hirdető-tábláján olvasom, hogy a Kölnbe induló vonat 3:05 perckor fog érkezni. Az állomás nagyméretű óráján az idő 3:02 percet mutat. A sínek felé hajolva nézek a messzeségbe. Nem látok vonatot csak az ezüstösen csillogó sínvasat. Az óra nagymutatója a 2-es sávról a 3-as sávra ugrik. Éles vonat-síp jelzéssel láthatóvá válik a vaslokomotív, peronhoz érkezve füstöt, gőzt pihegve megáll. Meg van mentve a pontosságra beállított német haza. A peront uraló ellenőr rövid pillantást vet az állomás órájára, majd a karóráját tanulmányozza. Stimmel. Mindkét óra 3:05 percet jelez. Egy másik udvarias, segítséget nyújtó, a pontosságot tisztelő peron-ellenőr története: - A kis házikó előtt álló 45-50 év körüli ellenőrt kérdezem: - Alten Essenbe akarok utazni. Hány állomásra van innen?- Hm - hümmögi a jó emberem, - egy pillanat kérem - mondja az udvarias emberem, bemegy a házikóba. Az üvegablakon keresztül látom, hogy lapozgatni kezd egy nagy könyvben, majd becsukja. Megelégedett arckifejezéssel kijön az "irodájából" és azt mondja: "- Uram! Innen a második állomásnál kell Önnek leszállnia." Erre a hihetetlen, de megtörtént teljesítménynormára amerikai barátom azt mondaná:"- Thanks! Good job." Tipikus magyar középkorú polgár azt gondolná: ezt a hülye eseményt ha hazamegyek, okvetlen el kell mondanom haverjaimnak a kávéházban. A fűszeres Kohn bácsi azt mondaná: Mázéi tov! (Jó szerencsét!) Miután a németekről írok s Kohn bácsit említem, el kell mondanom a sohasem megtörtént a végletekig sanyargatott zsidók - csak egymás társaságában meg- gyalázottságuk enyhítésére ismételték az alábbi kitalált történetet.- A vonatban utazik egy porosz náci civilruhában. Szemben vele ül egy öreg zsidó bácsi. A porosz pasas kiolvasva az újságot, szórakoztatni akarja a kupében lévő német utasokat, ujjával mutatva a csomagtartó fölött lévő SSB felírásra - kérdezi az öreg bácsit: - Héj! Maga tudja, hogy mit jelent ez a rövidítés?- Nem tudom - feleli az öreg.- Sie sind blöd. (Maga ostoba.) A német utasok nevetnek a sértő magyarázaton, talán volt utas, aki ízléstelennek találta az olcsó viccelődést, de okosabbnak találta szintén nevetni.- Igazam van? - kérdezi áriaságára büszke pasas.- Uram! Bocsánatot kérek. Nem egészen...- Miért nem?- Azért, mert mi zsidók nem jobbról balra olvassuk a szöveget, hanem balról jobbra, azaz BSS - Blöd sind sie. (Ostoba maga.) A sors nem ismer szánalmat, elégtételt, főleg pártállást. Akik átvészelték a náci poklot az örömrivalgás felejthetetlen érzésével nézték az 1945-46-os esztendőkben a TV-ben a Nuremberg War Crimes Trials közvetítést, ahol Göring, Hess, Ribbentrop, Keitelk és még 17 le- vitézlett náci bitang ült a vádlottak padján. Pillanat felvételek a karakterisztikus német pontosságról, jellemről. No.l: Próbálom megtalálni a berlini könyvtárat. Megkérdezem az ellenkező irányból jövő úriembert. "- Hol van a könyvtár?" - azonnal jön az udvarias válasz. "- Innen számítva a harmadik utcában van" - mondja a német civilizáltságot demonstráló úriember. "-Jöjjön, megmutatom!" - mondja az udvariasságot demonstráló német polgár. Tiltakozásom ellenére jön velem visszafelé. A harmadik utcánál elbúcsúzunk egymástól. Három perc gyaloglás után jól olvasható tábla irányjelzéssel tudatja: Könyvtár. Becsületszavamat adom, nem lódítok. Újabb tábla felírás segíti a könyvtárt nehezen találó egyént: Bibliotek! Noch 10 schritte. (Könyvtár! Még 10 lépés.) No.2: A második világháború előtti években a gazdag német polgár alkalmazott sofőrt, szakácsnőt, cselédlányt. Ezeket az alkalmazottakat egy irodán keresztül, hiteles ajánlólevelek felmutatásával alkalmazták. A családfő aláírta a bizonyos feltételeket kívánó szerződést, ami biztosította a "rend" respektusát. A munkát vállalónak is voltak feltételei. Edithéké - "Die Perle" (A gyöngyszem) ez a német cselédlányok tolvajnyelvi beceneve -, szerződésébe íratta, hogy minden nap krumplit kell kapnia. No. 3: A megadott 3 órai időpont lehetett 2:59 perc, de sohasem 3:01 perc. Ezek a német pontosságot megrajzoló esetek abban az időben történtek, amikor a kiolvasott újságnak is értéke volt. Ha a vendég a bárban, étteremben a megrendelt vodka-szódához jégkockát kért a pincértől a jégkockát külön meg kellett fizetni. Végre megérkeztem Alfréd Alten Esseni egyszerű, de barátságos otthonába. Barátságunk Budapesten kezdődött, New Yorkban folytatódott. Alfréd ügyes, talpraesett fickó volt, aki támadóit verhetetlen humorával intézte el. Egy más alkalommal írni fogok érdekes dolgairól. A bőséges német "lunch", ami nem szalámis szendvicsből állt, hanem levessel kezdődött, hússal, főzelékkel (főleg burgonyával) folytatódott, mindez leöntve ízletes Tokay borral, gyümölcs és 10 perc múlva frissen pörkölt kávé, apfel- strudel-lel (almásrétes) fejeződött be. Lélegzetet fojtogató, forró júliusi vasárnap volt. Alfréd lakásában még forróbb volt a levegő, mert abban az időben nem volt a kórházakban, éttermekben, üzletekben léghűtéses készülék, miért lett volna Alfréd alacsonybérű lakásában. Miután Alfrédnak nem volt felesége, gyereke, kutyája, odament s akkor, amikor éppen kedve támadt.- Kedves barátom, lakásomban cudar hőség van, menjünk moziba, ahol nagyméretű ventillátorok segítségével kellemes a levegő. A közeli moziban forgatnak egy filmet Mussolini fia a főszereplője, mint cowboy. Az első előadás 3 órakor kezdődik. - mondta. A délután 3 órai előadást tisztelő filmvetítő matematikai pontossággal 3 órakor elindítja a vetítő gépet. Mi bűnösök 3:01 perckor érkeztünk a nézőtér bejáratához. A vetítés már elkezdődött. A jegyszedő kis zseblámpájával az elsötétített nézőtér 13. sorához vezet minket az első és második ülőhelyre mutatva, majd visszavonul halálosan unalmas helyére. A helység örömünkre hűvös volt, a film élvezhetőén érdekes. Feltűnt nekem, hogy Alfréd nyugtalanul mozgolódik. Suttogva kérdeztem: - Alférd, mi a baj? - Alfréd visz- szasuttogta: - Komám! Mi a 13. sorban ülünk. Babonás vagyok. A mögöttünk lévő két hely üres. Gyere, üljünk át. Átültünk. Pár percig minden rendben volt. A fiatal Mussolini, fehér lovon érkezett a színre, úgyszintén a rendre szigorúan figyelő jegyszedő is megjelent a 14. sor előtt, lehajolva Alfréd fiilébe suttogta: - Uraim! Az Önök jegye a 13. sorba szól. Önök a 14. sorban ülnek. Megszégyenülve visszaültünk a 13. sorba. Szerencsénkre senki sem láthatta Alfréd halvány-piros arcpirulását, ami tizenöt perc múlva harag, a felháborodás miatt vérvörös színűre változott, a film befejezése után felkattant a villanyvilágítás és láttuk, hogy a 250 nézőt befogadó helyiségben csak 30- 40 néző volt jelen.
