Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-27 / 204. szám
2005. MÁJUS 27. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ- A HÍD 25 Lázár Ervin A MANÓGYÁR Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék.- Na, gyere - mondta Tupakka -, megmutatom. Végigmentünk egy rőzsekerítéssel szegett dombocskán, a kerítés mögött almafák és egy hatalmas fehércseres- nyefa. A fehércseresnyefán volt egy pedős szénatengeren. Az istálló homlokfalánál Tupakka szétkotorta a szénát. Ott volt. Akkorka, mint egy gyalogszék, de amúgy igen tekintélyes. Fényes rézcsövek tekergőztek benne, izmos dugatysárgarigófészek. Fehérre meszelt, két- szárnyú léckapu nyílt a rőzsekerítés- ben. Tupakka kinyitotta. A téglával áta- botában kirakott, foghíjas járdán megindultunk egy jó vaskos, sárgára festett falú ház felé. A vastag falba épített erős ajtó barátságosan hívogatott, de Tupakka továbbterelt a gazdasági udvarra. Innen lehetett egy falépcsőn fölmenni a padlásra. Akkor hát a padláson lesz - gondoltam -, és kopogtam fölfelé Tupakka után. Odafönn egy lelakatolt ajtó őrizte a vastag falú ház padlását, vele szemben az istálló tetőtere, dugig szénával. Vártam, hogy előhalássza buggyos nadrágja valamelyik rejtélyes zsebéből a tekintélyes lakatkulcsot. De nem, a szénapadlás felé terelt. Átböcölléztünk a süptyúk jártak föl-alá, kicsiny pörgettyű, színes propellerek forogtak rajta, sisegtek a hajtószíjak, láncáttételek, lendkerekek. Helyre kis masina volt.- Na, ez az - mondta Tupakka. - Ez a manógyár. Már éppen kezdtem értetlenül nézni, amikor csissz-csessz, nyiköri-nyekeri, kinyílt a gépezet végén egy ajtócska - olyanforma, mint a kakukkos óráé -, és tömött aktatáskával a hóna alatt kisétált rajta egy vigyori manócska.- Buff-buff. Huhu - mondta, és gyors léptekkel eltűnt egy rejtett szénaalagút- ban. Azon tűnődtem, hogy most ez köszönt vagy ijesztgetett, amikor Tupakka újra megszólalt.- Ez azért van, mert süt a nap. % Devecseri Gábor Tréfás állatkerti útmutató Ez a cinke oly picinké, falevélből van az inge, pókhálóból a szoknyája, makkhéjból a csizmácskája. Csak fúvón élt a kis zebra, de most rákapott a zabra; végül is elvitték Szobra, ott oktatják szebbre-jobbra. "Apám - így szól a kis bálna -, hadd mehessek el a bálba." "Nem mehetsz el, fiam, Péter, nem vagy még egy kilométer." Mért tanulnak a kis vércsék? Azért, hogy a leckét értsék. Tanítójuk egy hasas, pápaszemes, lomha sas. "Ne ugrándozz, ne táncolj, ne bomolj, az iskolás fiúcska mind komoly." Garázda kölykét inti így a moly. Fekete az ablakpárkány, rákönyököl a kis sárkány; hat feje néz az utcára, egy a leckét bent biflázza. jfe GYEREKEKNEK * W mi I wXW *- Mi van azért?- Hogy vigyori.- Mert ha nem süt?- Akkor ajaj. Meg hajaj. Mert csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rossz- májúak, akkor meg, amikor a Rohadtsa- rok felől jön a rossz idő, rontó-bontók.- És mi lesz velük?- Mi lenne?! Szétszélednek a világban, odaszegődnek egy-egy emberhez és vigyorogatnak, mélabúznak, mérgeinek, érdélnek, kotnyeleznek, titokzál- nak, bölcseznek, rosszmájúinak, ronta- nak-bontanak. Minden embernek jut belőlük. Olyiknak nem is egy. Jaj annak, akinek három rontó-bontója van. Ijedten tekergettem a nyakam.- Nekem is van? Tupakka göcögve nevetett.- Éppen négy. Gyorsan a hátam mögé néztem. Na, de oda aztán nézhettem. Mert tudtam, anélkül is hogy Tupakka mondta volna, a manócskák, amint átmennek a széna- alagúton, láthatatlanok lesznek. Forgott az agyam, mint a motolla. Jöttek sorra a mérgeim, az érdeim, a mélabúim, rontásaim-bontásaim. Hahó, de azért jókedvem is volt! S lehet, hogy bölcsen döntöttem néha-néha? Milyen manóim lehetnek? Na, sebaj, gondoltam, megkérdezem Tupakkát. De akkor már se Tupakka, se manógyár. Egyedül álltam ott, térdig szénában. Visszakecmeregtem a lépcsőig, és kopp-kopp, lejöttem. S odalenn a földön nagy tanácstalanságomban elénekeltem: Ballabáre misszibán acan kamurró allabána aszisz szenajja obbali papája és mamája Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék. Neked vajon milyen manód van? Híres emberek gyerekkorából Óraközi szünetben a gyerekek nagyban tárgyalták, ki mikor született. A hét esztendős Anatole France is részt vett ebben a beszélgetésben.- Én tudom, mikor születtem - jelentette ki büszkén.- Mikor? - kérdezték egyszerre többen.- Hajnali három óra ötven perckor!- Hazudsz! - kiáltott rá az egyik gyerek. - Ilyen kora hajnalban még aludni szokott az édesanyád. Anatole France elgondolkodott, aztán így vágta ki magát:- Igenám, de én felkeltettem az édesanyámat, és megmondtam neki, hogy meg akarok születni! Az elsó Amerikai Magyar Televízió! Az Első Magyar Televízió, Hungarian American Television földi sugárzású füHF) adóállomáson és kapcsolódó kábeltelevíziós adókon látható: Főadás: szombaton du. 4 órakor WNY-TV 25-ös csatorna. New York, New Jersey, Connecticut Kábeladás vasárnap du. 6 órakor Time Warner Kábeltelevízió 67-es csatorna, Manhattan Operatőr/szerkesztő: Üsztöke István HATV PO BOX 468. Radio City Station, NY, NY 10019, 1-212-673-6150 Kari Bardosh, producer Szabó Lőrinc Kicsi vagyok én Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy hős Teszek én, aranyszobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, boldog leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén.
