Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-27 / 204. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2005. MÁJUS 27. Trianon tanulságai - 85 év múltán Dr. Bán Ervin János Az 1990-es politikai fordulat óta minden évben megemlékezik a közélet a trianoni szerződés aláírásának évfordulóján. A jobboldal látványosan, a kormányoldal igyekezve, hogy nem maradjon el az ellenzék mögött. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudhatjuk, hogy milyen többletünneplés lesz az idén, lévén félkerek, nyolcvanötödik évforduló. 1945 után évekig szünetelt a látható emlékezés. Talán nem volt helyes, de érthető: időben még nem távolodtunk el a Trianonban leszakított országrészek visszacsatolásától, majd újra elcsatolá- sától, amelyeknek a nyílt színen történő tárgyalása nemzetközi feszültséget okozott volna - amint okozott is a hetvenes évektől kezdve, amikor már lehetett róla beszélni, sőt beszélt a hivatalosság is. Természetes, hogy hangot kap a keserűség, de mesterkélt az a terméketlen háborgás, amelyet a magát nemzetinek hirdető oldal tart állandó készenlétben. Ami ésszerű és nemzeti érdekből fontos lenne: a történelmi felelősség kérdésének tisztázása. Nyugtatóan hatna a felizgatható kedélyekre, anélkül, hogy az emlékezést érdektelenségbe süllyesztené. A Kádár-korszakban imperialista békediktátumról szólt a hivatalos változat. Vagyis: az önmagát történelmileg túlélt, imperializmussá fajuló kapitalista világrend hozta létre ezt a politikai szörnyszülöttet, leginkább tehát az a vétkes. írtak már a hazai uralkodó osztály felelősségéről is, de pontos tényfel- sorolás nélkül. A konzervatív-nacionalista tantétel 1920. június negyedikétől mindmáig azt állítja, hogy a trianoni felelősség a liberális, kommunista és egyéb "nemzetietlen" eszméket és hordozóikat terheli, azok juttatták szakadékba az országot. Az őszirózsás forradalom, már letette a fegyvert. A Károlyi Mihály-féle demokrácia, mert katonailag nem védekezett a mind nagyobb területre kiterjedő idegen megszállás ellen. A kommunisták a legfőbb bűnösök. A hagyományos, úri "elit" vagy egy része legföljebb azzal védekezett, hogy - a logika szerint - hagyta ezeket az eszméket bur- jánzani és hordozóikat ágálni. Történelmietlen szónoki elmélet, amely arra jó volt, hogy a fasizálást igazolja. Ezekben az "érvekben" hiányoznak a tények. Hogy a háború utolsó hónapjaiban szétmorzsolódott a hadsereg, Károlyinak nem volt mivel védeni az országot, egy hirtelen összekürtölt ármádia többet ártott mint használt volna. (Képzeljük el, ha 1918 őszén egy intakt magyar hadsereg áll a Kárpátokban, mögötte egy intakt gazdaság... Mi történt volna akkor?) A tanácsköztársaság pedig fegyvert fogott a maradék terület védelmében. (Amit Horthyék nem tettek meg, csak az osztrákokkal szemben próbálkoztak primitív módon.) Trianon a világháború, illetőleg az ország háborús részvételének a következménye volt, 1914 és 1920 a kezdet és a vég, a kettőt nem lehet elválasztani. A végzetesnek bizonyult döntésekkel a közelmúltban két tanulmány foglalkozott. Ifj. Bertényi Iváné (Tisza István és az I. Világháború) és Romsics Gergelyé (A Habsburg - Monarchia felbomlásának osztrák és magyar mítoszai az emlékirat - irodalom tükrében): mindkettő a Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. század magyar történelemről című gyűjteményben jelent meg. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.) Az első részletesen elemzi 1914 nyarának vajúdását és benne Tisza István szerepét. Az akkori miniszterelnökről mindig is úgy tudtuk, hogy habozott, eleinte nem egyezett bele a hadüzenetbe. Debreceni szobrának visszahelyezésekor a fideszes szónok azt állította, hogy Tisza ellenezte a háborút. Csak annyi igaz, hogy két és fél hétig nem mondta ki az igent, de aztán beleegyezett: a tanulmány szerzője sem tudja, amiért változtatta meg a véleményét. (Olvastunk már olyan megjegyzéseket is, amely szerint Bécs nem indította volna meg a háborút Tisza beleegyezése nélkül.) Majd a háború konok zászlóhordozója lett, az utolsó töltényig vívott harcot erőltette, és 1917-ben azért mondott le, mert a fiatal király szerette volna kimenekíteni birodalmát az értelmetlen és már kilátástalan mészárlásból. A krónikák és emlékezések szemléjéből (Romsics Gergely) pedig megtudjuk, hogy Tiszát általában vétkesnek tartják a külföldi szerzők. "Természetesen nem ő okozta a háborút, de felelős érte. Egyenes, férfias jellemével nem is tagadta ezt, hívei voltak azok, akik utólag mérsékelni próbálták felelősségét. Tisza ilyet soha nem tett volna" (Hajdú Tibor: Károlyi Mihály emlékezete. Népszabadság, 2005. március 19.) Hívei mindmáig nem engedik vádolni - ő vádolta magát. Sőt, kimondta ítéletét is: utolsó szavai már halálos golyóval a testében: "Ennek így kellett történnie". Ha megérti Trianont, valószínűleg elismeri, hogy az is terheli a lelkiismeretét, van benne akkora része, mint a győztesek irgalmatlanságának. Am tisztelői mindmáig perverz logikával, a háború ellenzőit ültetik a vádlottak padjára. Mint történelmünk annyi kételyében, abban is irodalmunk tud eligazítani. Ady előre látta, megjósolta Trianont, ezért kétségbeesetten várta és élte meg a háborút. Azt is tudta, hogy a Ti- sza-politika az örvény felé sodorja az országot. Tisza István 1918 októberében, pár héttel az Osztrák-Magyar Monarchia teljes szétesése előtt, azt mondta bosnyák vezetőknek: "A Monarchia él és élni fog!" Vajon meg kell-e botrán- koznunk Ady indulatosságán, amiért a politikust "geszti bolond"-nak nevezte? Természetesen nem állítom, amint Romsics Gergely sem állítja, hogy egyetlen ember volt a háború és, mint következmény, a trianoni béke okozója. Aki elolvassa Móricz Zsigmondnak azokat a regényeit, amelyek a millennium és az 1918-as bukás között játszódnak, megérti, hogy az a kor és az a társadalmi-politikai lejtmenet másként nem végződhetett, csak tragédiával. Móricz úri hősei "kivilágos kivirradatig" mulattak, és a virradat fénye Trianont tárta eléjük. Az országomlás elkerülhetetlen következménye volt az "úri-mu- ri"-nak. De még a virradat sem hozott teljes kijózanodást. Nem tudtak józan utat találni. Apponyi Albert nem jól alkudozott és érvelt a béketárgyaláson: az óhajokat igyekezett igazolni, nem a "mentsük, ami menthető" realitásából kiindulva érvelt, ahogyan osztrák kollégája tette. Természetes lett volna, hogy a végzetes folyamatot vezénylő erők, társadalmi zárványok kiszoruljanak a közéletből vagy legalább a vezetésből ahogyan másutt történni szokott ilyenkor. Németh László, mint később írta, abban reménykedett, hogy "a királynak utána megy az egész hűbériség." Nem - az ellenforradalommal a maradék hűbériség jött vissza. Brutálisabb módszerekkel és radikálisabb szólamokkal. Nem jól tanulták meg a leckét. Ennek irodalmi tanúságtételekén Bánffy Miklós regényeire szoktak hivatkozni (Meg- számláltattál..., És könnyűnek találtattál...) A főúr ítélte az úri murit. El is jutott vele az ország a második világháború kiútjára, a második szétszaggattatás- hoz. Mintha 1945 használt volna. A földosztás szétrobbantotta a hűbériség anyagi alapját. De az nem halt meg egészen - hibernálódott a társadalom egy részének tudatában. Tizenöt évvel ezelőtt buzgó csodadoktorok elkezdték élesztgetni. Itt jár megint közöttünk, önhittem-. Tiszteleg Kenderesen. Visz- szahelyezi Tisza István szobrát. A tragédia évfordulóján azonban a felelős magyaroknak meg kell hallaniuk a régi költő szavát: "A múlt csak példa legyen most!" Legyen az, negatív példa, amelyet meg kell szívlelnünk végre. VÉLETLENEK JÁTÉKA Abraham Lincoln 1846-ban lett kongresszusi képviselő. John F Kennedy 1946-ban lett kongresszusi képviselő. Abraham Lincoln 1860-ban lett elnök. John F Kennedy 1960-ban lett elnök. Mindkettejüket pénteken lőtték le. Mindkettőt fejbe lőtték. ^ Lincoln titkárát Kennedynek hívták. Kennedy titkárát Lincolnnak hívták. Mindkettőt az amerikai Délről származó merénylő lőtte le. Mindkettőt az amerikai Délről származó, Johnson nevű alelnök követte az elnöki székben. A Lincolnt követő Andrew Johnson 1808-ban született. A Kennedyt követő Lyndon Johnson 1908-ban született. Lincoln merénylője, John Wilkes Booth 1839-ben született. Kennedy merénylője, Lee Harvey Oswald 1939-ben született. Mindkét merénylőnek három neve volt. Mindkét merénylő teljes neve 15 betűből áll. Lincolnt a Ford nevű színházban ölték meg. Kennedyt egy Ford gyártmányú, Lincoln nevű autóban lőtték le. Booth, Lincoln gyilkosa egy színházból menekült és egy raktárban fogták el. Oswald, Kennedy gyilkosa egy raktárból menekült és egy filmszínházban fogták el. Booth és Oswald egyaránt merénylet áldozata lett, bírósági tárgyalásuk előtt. Egy héttel halála előtt Lincoln a Maryland állambeli Monroe-ba látogatott. Eg}7 héttel halála előtt Kennedy Marilyn Monroe vendége volt.
