Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-13 / 202. szám
2005. MÁJUS 13. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 Hammas Jutka Volt egyszer egy szegény özvegyasz- m szony. Ennek az asszonynak csak egy leánya volt, de bezzeg ebben sem telék valami nagy öröme. Olyan rest volt ez a leány, hogy híre ment hét vármegyén túl. Reggeltől estig a hamuban ült, azt harizsgálgatta, kevergette az ujjaival, s a falubeliek el is nevezték Hammas Jutkának. Istenem, istenem, mennyit évelődön a szegény özvegy asszony! Nem elég az özvegysége, még rest is legyen a leánya. Hiába minden szép szó: dolgozz te is, leányom, valamit; fonj legalább egy orsó kendert egy nap! Beszélhetett annak: egyik fülén be, a másikon ki. Egyszer aztán kifogyott a béketűrésből a szegény asszony, fogta a guzsalányt, mégpedig két kézre, s rútul eldöngette Jutkát.- Nesze, nesze! Kell-e még? HbHH Hej, sírt Jutka, sírásától csak HHB úgy zengett a falu, s azt mondta az anvjának, hogv őt ugyan többet meg nem veri, mert ő K világgá megy.- Menj Isten hírével, jó utat, |H ahol sár nincs! Jutka ment is, de amint nagy sírva kilépett az utcára, hát éppen arra jön hatlovas hintón a királvúrfi. Megállítot- BP.r ta a hintót, s kérdi a szegény Egt * , asszonyt:- Ugyan bizony, nénémasz- I szóm; miért verte meg a leá- nyát? Feleié az özvegyasszony: jy|jg- Azért, instálom, mert nem győzöm kenderrel, már a kertem födelét is felfonta, s még B mindig fonni akar A jóból is sok a sok! HH^^B- Igazán, hát csakugyan olyan jó fonó ez a leány? - mondá a kirá- lyúrfí -, akkor csak jöjjön én hozzám, ott akad fonnivalója. Égy nagy granárium tele van kenderrel, s ha egy hónap alatt mind fölfonja, itt a kezem, nem disznóláb, feleségemmé teszem. "No hiszen - gondolta az asszony -, abból ugyan semmi sem lesz, de csak vigyed!" A leány is éppen így gondolkozott, de azért felült a hintóba, hátha történik valami világcsudája. Ahogy megérkeztek a király palotájába, a királyúrfi Jutkát mindjárt bekísérte a granáriumba. Azt mondta:- Na, Jutka, itt fonhatsz kedvedre. Amit mondtam, mondtam: ha egy hónap alatt felfonod, ami kender itt van, feleségemmé teszlek. (ji Ha a névjegyek betűit helyes sorrendbe rakjuk egymás mellé, egy magyar költő és egy magyar író nevét kapjuk eredményül. Ki a költő és az író? PESTI FŐNÁDOR *** VÉRTES EPER Megfejtés: Petőfi Sándor, Veres Péter. % GYEREKEKNEK Szerkesztette: Kertész Gabriella Jutka még szólni sem tudott, úgy megijedt a tenger sok kender láttára. Hiszen ezt ő ezer esztendeig sem tudja felfonni. Sírás, búcsálódás volt éjjele-nap- pala. Telt-múlt egyik nap a másik után, eltelt egy hét, el kettő, el három, de a kendernek még egy szál sem volt híja. A kis inasocska, aki enni hordott, kérdezte: mikor fog már a fonáshoz, de Jutka csak azt felelte: van még arra elég idő. Hanem amikor maga volt a granári- umban, úgy sírt, mint a záporeső. Hogy is tudott olyan világbolondja lenni, hogy beüljön a granáriumba! Mindjárt eltelik a hónap, s a királyúrfi talán fejét véteti nagy bosszúságában, amiért őt bolonddá tette. Amikor éppen azon gondolkoznék, egyszerre csak, a jó Isten tudja, hóimét, elébe toppant egy icipici törpeember. De ennek a törpeembemek éppen hétrőfös volt a szakálla, s amerre járt, mindenütt felseperte a szemetet a szakállával. Megijedt Jutka: "Jaj, Istenem, ne hagyj el, miféle csúf állat, csúf emberke ez!" De a törpe megszólalt:-Jó estét, Hammas Jutka! Tudom én, hogy mi a bajod. Egy csöppet se búsulj, én egy hét alatt mind egy szálig fölfonom, ami kender itt van, még föl is mo- tollálom. De akkor aztán velem kell jönnöd. - Hogy menjek veled - mondá a leány -, mikor a királyúrfi szánt magának?- Jól van - mondá a törpe -, nem viszlek el, ha míg készen leszek a fonással kitalálod a nevemet. Gondolta a leány: isten neki. Mindegy már, akármerre fordul az sorsa. Kezet adott a törpének, megvolt az egyezség. A törpe azután minden éjjel eljárt a !granáriumba, s olyan sebesen font, hogy Jutkának szeme-szája elállt a csodálkozástól. Amit éjjel font, azt elvitte, s nappal az erdőben felmotollálta a faágak közt. Mikor már csak egy nap volt hátra a hónapból, jön a vacsorával a kis inaska, s kérdi Jutka:- Hát mi újság odakinn, te kis inasocska?- Ott bizony az, hogy ha felfonod a kendert holnap estig te leszel a királyúrfi felesége.- Hát egyebet nem hallottál, te kis inasocska?- De bizony hallottam. Ma délután vadászni voltam, a királyúrfival, s hát amint az erdőben bolyongunk, valami zakatolást hallunk a faágak közt. Felnézünk, s mit látunk ott? Egy icipici törpeember volt, hétrőfös a szakálla - hallj csudát! -, motolláit a faágak közt, s mind azt mondogatta: Én vagyok a tirpe-törpe Gyurka, Feleségem leszen Hammas Jutka.- A királvúrfi nagyot kacagott, hogy mit beszél a csúf emberke, azzal továbbmentünk. Hej, megörült erre a beszédre Hammas Jutka. Most már tudta a törpe nevét. A kender is föl lesz fonva, s mégsem kell elmenni a törpével. Utolsó est eljön a törpe, s mondja a leánynak:- No, Jutka, mind egy szálig felfontam a kendert, most már jer velem. Vagy talán bizony tudod a nevemet?- Hogyne tudnám - mondá Jutka -, mikor téged tirpe- törpe Gyurkának hívnak. Jön reggel a királyúrfi s vele az egész udvar. Volt bezzeg nagy ál- mélkodás. Mindenki azt mondta, hogy ilyet, mióta a világ fennáll, emberi szem még nem látott. Még az öreg király is azt mondta:- No, fiam, eddig elleneztem a házasságodat, de már mostan azt mondom: ásó, kapa s a nagyharang válasszon el. Mindjárt meg is tartották a lakodalmat. Az volt aztán a lakodalom! Mind ott volt, aki el nem késett. Mind evett-ivott, aki kapott. Különösen két öregasszony hiába lábatlankodott, mindent felfaltak előlük. Fogták magukat, s elmentek a királyúrfi elé panaszra. De még a királyúrfi sem látott ilyen csúf két asszonyt. Az egyiknek a szeme héja, a másiknak meg az ajka verte a földet. Kérdi egymás után:- Hát a kend szeme héja miért fittyent le a földig?- Azért, felséges királyom, mert egész életemben fontam, s mindig az orsón volt a szemem.- Hát a kend ajaka miért fittyent le? - kérdé a másikat.- Az bizony azért, mert sokat nyálaz- tam a kendert, hogy többet fonhassak. Hej, megijedt a királyúrfi! Hiszen akkor még az ő szép felesége is így elcsú- fulhat. De bezzeg megtiltotta mindjárt Jutkának, hogy többet az életben még orsót is fogjon a kezébe. Csukás István Egérmese Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezér dohogott az egér. A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt. Ahogy mondom, úgy volt, csukva volt az a bolt. Gazdag Erzsi Mosolyra biztató dal Hozok neked galagonyát. -Sírsz-e még? Hozok neked kerek almát. -Rísz-e még? Egyet nevetsz; kettőt adok.-1 ladd látom: Erik-e a piros mosoly orcádon? Piros mosol}': piros alma itt terem. Mosolyogj hát! Hadd legyen bő szüretem! Végül is mit csinált? Hát morzsát rágicsált! Egyebet nem csinált, r ^
