Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-05-13 / 202. szám
16 MAGYAR SZÓ — A HÍD Elemző 2005. MÁJUS 13. Megfagyott muzsikus? (1. rész) Papp László Ha azt a kérdést tenném fel, hogy a művészeti ágak közül melyik áll legközelebb az építészethez, talán kevesen válaszolnák azt, hogy a zene. Pedig, ahogy a nagy német költő, és államférfi Goethe mondta: az építészet "megfagyott zene". Vagyis, más formában, de mind a kettő ugyanazokkal az eszközökkel fejezi ki mondanivalóját. Az elemek harmonikus, ritmusos ismétlődése, a szimmetria, a főbb motívum és a részletek viszonya, az arányok érvényesülése éppúgy eszközei az építészetnek, mint a zenének. Csupán a legutóbbi időben tért el az építészet a szob- rászi formaképzés irányába. Ez egyes építészek régi álma volt, most végül a számítógép adta meg a lehetőséget olyan épületek tervezésére, amelyeket lakható szobornak nevezhetnénk. Köztudomású, hogy az építészet technikai tudomány de ugyanakkor művészeti tevékenység is. A nyelv után a leghitelesebb kifejezője egy közösség kultúrájának. Nem csoda, hogy filmeken, televíziós műsoroknál mindig egy épület bemutatásával teremtik meg a vizuális kapcsolatot a hely és az emberek között. Megállapíthatjuk, hogy az építészet két alapvető feladatot lát el. Egyfelől hajlékot ad az embereknek, nemcsak a lakóknak, hanem az épület minden használójának is, másrészről kifejezi az építtető eszményét, törekvéseit, hatalmát. A paloták, a katedrálisok, a középületek nem csak a hasznosság funkcióját voltak hivatva ellátni. A magyar parlament területének több mint egyharmada nem hasznos, hanem reprezentációs tér. Rómában a Szent Péter székesegyház nem csak a hívek befogadására épült, hanem a katolikus egyház nagyságát is kifejezni volt hivatott. Építési költségének hatalmas terhe nagyban hozzájárult a reformáció elterjedéséhez Azt, hogy az építéshez sok pénz kell mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhattuk. A hatalom kifejezését szolgáló reprezentatív épületek esetében a nagy vállalatok ugyanakkor rájöttek arra is, hogy bármennyi a költség, megéri hiszen egy jó épület jelentheti a legjobb hírverést, elismerést számukra. Az épület egy térbe helyezett tömeg, de talán még lényegesebb az a tömegek által behatárolt tér, amelyet az épületek egysége alkot. Ez azonban már a város- tervezés területe, amely nem csak az építészek döntésétől függ tevékenység. Itt a politika, a város vezetése tartja kezében a döntést. Ritkán ad a közület szabad kezet az építészeknek, mint ahogy Hausmann tehette Párizs újjátervezésénél, L'Enfant Washington esetében, vagy Chicago építészei a nagy tűzvész után. Budapesten a Közmunkatanács töltött be jelentős szerepet az város fejlesztésében. Ezt a kommunista rendszer megszüntette és helyét olyan állami szervek vették át, amelyek ideológiai, nem pedig szakmai irányítás szerint működtek. A rendszerváltozás után a helyzet nem javult, sőt lényegesen rosszabbodott. Ma a teljes "balkanizálódás" állapotában 23 kerületi és (24-iknek) a fővárosi önkormányzat egyeztetés és együttműködés nélkül intézi a város fejlesztését, ígéretes a miniszterelnök bejelentése, amely az Építész Kamara javaslatára a Közmunkatanács visszaállítását helyezi kilátásba. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Maga a főpolgármester is elismerte, hogy Budapest mára gyakorlatilag működés képtelenné vált. Nem csoda, hiszen a kerületek, összességükben mintegy 667 képviselő szavazata alapján mindenben önállóan döntenek. Ez nemcsak 6.8 milliárd forintos költséget jelent a főváros számára, de megakadályozza azt is, hogy a fő város egységes szempontok szerint fejlődhessen. Az építészet egyik fontos, de talán legjobban elhanyagolt területe az örökségvédelem, a műemléki értékek meg őrzése és gondozása. A háború után nagy vita tárgyát képezte, amikor Varsóban a teljesen elpusztult belváros épületeit régi fényképek és tervrajzok segítségével építették újra. New York-ban óriási felzúdulás követte a Penn Vasútállomás lebontását. Amikor aztán honfitársunk, Marcel Breuer a Központi Főpályaudvar helyére modem irodaépületet akart tervezni, "elszabadult a pokol". Jackie Kennedy vezetésével megmozdult a város közvéleménye és sikeresen megmentette New York egyik legszebb építészeti emlékét. A legnehezebb építészeti feladatok közé tartozik, amikor egy meglevő, építészetileg, vagy történelmi szempontból jelentős épületet kell átalakítani, bővíteni, vagy egy új használó számára áttervezni. A modem építészeti krédó azt hirdette, hogy "a forma a funkciót követi". Azonban nehéz lenne New Brunswick-ban azonosítani egy régi varrótűgyár funkcióját a Magyar Örökség Múzeumával, amit abból kellett kialakítani. Vagy vegyük példának Budapesten az Andrássy út elején Saxlehner András családi palotáját és amit abból most csinálni akarnak. A Czigler Győző által tervezett csodálatos szépségű épület Lotz Károly falfestményeivel és Róth Miksa színes üvegablakaival a háború után számos társbérlő otthona lett, majd a Postamúzeum is helyet kapott benne. A többszörös funkcióváltás után most új feladatot kap az épület. Az átépítéssel kapcsolatban az Önkormányzat azt állítja, hogy a fenntartás költségei meghaladják a közület teljesítő- képességét és "privatizálni" szeretné a házat. "Palota potom áron" írja az újság, de kérdéses, hogy mibe kerül ez az újabb funkcióváltás? Beszélhetünk a New York vagy a Gresham Palota átépítésével kapcsolatos nehézségekről is. Égy-egy ilyen épület felújítása gyakran többe kerül, mintha azokat újonnan megépítenék. Folytattuk A csepeli Manbattan-terv Manhattan - New York belvárosának "csodája" - a múlt században emelkedett ki, mint az USA keleti partvidéke gyors fejlődésének szimbóluma. Nem régen, 1992-ben, az új kínai politikai-gazdasági program is megalkotta a maga Manhattanját: Pudongot. Alig hat év alatt a világ egyik legnagyobb üzleti-kereskedelmi központját építették fel a Huangpu folyó keleti partján. Tíz esztendővel ezelőtt rizsföldek, zöldséges kertek, kis bódék, ma pedig a látogatót lenyűgöző építészeti alkotások, csodapaloták, üzleti és lakóépületek, amelyek közül egy-egy városnyi közösséget foglal magába. Nagy feltűnést keltett 2000-ben Csepel városvezetésének terve: a sziget északi részén 186 hektárnyi területen új, szupermodem városrészt terveznek. Sokan Csepel (illetve Budapest) Manhattanéként emlegetik a megálmodott új városrészt. A napi sajtóban is megjelentek az első látványrajzok. Csepel-Szigetcsúcs - a Nagy-Duna és a Ráckevei-Dunaág által közrefogott térség - ma még be nem épített terület. A budapesti városközpont dél felé bővülő fejlesztési tervével (az új Nemzeti Színház, kongresszusi és szórakoztató központ) Összekapcsolódik Észak-Csepel kiépítésének terve. A Duna-gát (egykori Védgát utca) és a szigetcsúcs közötti terület hagyományosan kertészeti terület volt. "Bolgár kertészek" termeltek itt nagyban zöldséget, amelyet a csepeli, ill. budapesti piacokra vittek. Később, az 1950-es évektől raktárak, rakodóterek épültek. A KisDuna partján, ill. a Duna-öbölben sporttelepek alakultak ki, míg a Nagy-Duna partján az első világháború után létrejött a híres nemzetközi Duna-kikötő (a "Vámmentes"). A Lágymányosi hídtól délre eső két nagy városszerkezeti egység a Kvassay útig és a zsilipig bevásárlóközpontként, nemzetközi kereskedelmi centrumként és irodaházak együtteseként működne a tervek szerint. Az évek óta jelentkező befektetői szándéknak engedve Budapesten itt lehetne magas épületeket emelni, megvalósítani a "csepeli Manhattant". A Csepel-sziget csúcsának a Szabadkikötőig terjedő nyugati fele közparkká alakulna, lehúzódva a Ráckevei-Dunaág mentén, a Bolgárkertész-öbölig, és befogadná a lehetőség szerint legkorszerűbb, bemutatásra alkalmas központi szennyvíztisztító létesítményét, kiegészítve a technológia bemutatására kialakított Öko-Dóm együttesével. A Duna két ága által közrefogott sík, szabad területen, közvetlen vízparti kapcsolattal, lakó- és irodaházakat építenének. A terület vonzerejét nagyban megnövelné a tervezett lagúnarendszer kialakítása. A lagúnapark lakóházai, lakásai egyrészt közvetlenül kapcsolódhatnának a természethez, a vízparthoz, másrészt valamennyi szolgáltatási és kereskedelmi lehetőséggel fel lennének szerelve. A lagúnarendszerben helyet kapnának a vízisportok létesítményei: evezőspálya, csónakázótó, uszoda, strandfürdő, evezősklub, sportközpont szerepel a tervek között. Közöttük nagy kiterjedésű zöldfelületek maradnának a területen, akár még egy nagt' helyigényű golfpályát is ki lehetne itt alakítani. A dél-budapesti térség a millenniumi fejlesztéssel az ezredforduló nagyszabású városépítési akciójává válhat. (Farkas Ildikó)
