Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-22 / 199. szám
2005. ÁPRILIS 22. Móra Ferenc Mondák és mesék A PÁPRÁDI RAB Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb volt, mint királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett külső országokban élni, mint itthon. Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor is csak azért jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban. A magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük, úgy eresztették vissza a követet, ahogy jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert olyan rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek. No, erre Zsigmond király se tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen.- Hát hiszen, ha egyéb bajuk nincs, erről majd teszünk! Majd megemlegette- tem veíük, mikor látták Zsigmond király képét. Kiválasztott a mulató cimborái közül valami cseh herceget meg egy német grófot. Meg se állt velük az ország határáig, ott is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok, tüzes szemű harcos daliák.- Hozott Isten, urunk királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással.- De bizony magam igyekszem - csapta félre Zsigmond mogorván a kócsagtollas süvegét -, mert számolnivalóm van veletek.- Nekünk is fölségeddel - emelte méltó- ságosan ősz fejét az öreg Bebek nádor. Ml VAN A KÖZEPÉN? A pontokat helyettesítsd tetszés szerint betűkkel úgy, hogy értelmes hatbetűs szavakat, de csakis főneveket kapj. K....R K....R K....R K....R K....R K....R Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 25- ítéletet akarok mondani fölöttetek, amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak. Most Gara Imre állt elő, a zászlós baju- • szú országbíró.- Az ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram - húzta elő bíborbársony köntöse alól az ítéletét, mely kutyabőr pergamenre volt ráfestve szép tarka betűkkel. - Sok hanyagságért, idegenben való csavargásaiért, saját országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt tulajdon népe harminc napra a páprádi várba. Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették tőle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelső szobájának az ajtaját. Az előtte való szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást. Ha egyek voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is. Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszé- ledtek a magyar urak, Zsigmondnak az volt az első gondolata, hogy lehetne ebből a kalickából kiszabadulni.- Hiszen csak még egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére. Abban a percben felpattant az ajtó, s a rab király szembe találta magát a rab herceggel.- Nini, hát te is itt vagy? - bámult rája.- Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat is! Hát a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte az ijedség a német grófot, se holt, se eleven nem volt, csak akkor tért magához, mikor Zsigmond megbíztatta:- Ne félj, szolgám, úgy nézem, nem is vagyunk mi itt foglyok! A nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban egy lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett a sütődeszkán. Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyről válaszolt, mikor a király azt kérdezte tőle, hogy ki őrzi őket ebben a záratlan tömlődben.- Hát kit-kit a saját becsülete. Engem ez a nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek tőle az ajtón. No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak a várkapuhoz: hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak vissza Zsigmondnak: tartson velük ő is!- Nekem nem lehet - csóválta a fejét a rab király. - Engem őriz a. becsületem. Tisztelnem kell azt a népet, amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogoly- lyá teszi. S amit mondott, állta is Zsigmond király. Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték la a magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt, aki nemzete ítéletét még akkor is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi őt. VÉGE KÖZMONDÁSOK MAGYARUL, ANGOLUL Késő bánat ebgondolat. A late repentance is a dogs idea. After death the doctor. változott. He became in idol of salt. A pillar of salt. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Like greeting, on arrival, answer. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Luck brings friends, need tries them. like Megfordul, forog a sírjában. He turns, spins in his grave. Sóbálvánnyá Varga József Suttog... Suttog a távoli zöld erdő, ébred mély álmából a mező. Borongó vén dombok kék ormán, fénypír remeg a nap arcán. Bontja szép szirmát a sok virág, díszruhát ölt az Két éles kard, tőr nem fér meg egy hüvelyben. Two sharp swords, daggers cannot be is one sheath. Megy, mint a karikacsapás. It goes like cuts of a whip. It goes like clockwork. Jó fának is van rossz gyümölcse. Even good tree has, sometimes bad fruit. Halál ellen nincs orvosság. There is no medicine against death. Csinger Beatrix Aranyeső Sok kis, sárga harangocska a tavaszt harangozza. Nagy bokrokban virít, parkot, utcát díszít. A finom, selymes szirmocskák bűverejüket szétszórják. Elkápráztatják a szemet, elűznek havat, s jeget. A lepkéknek játszótere, a méheknek munkahelye a számos citromszínű kehely, hol a bogársúly csak pehely. Élénk színével merészen hívogat: készíts belőlünk tavaszi csokrokat! Tégy mellénk még barkát is, kedves, hamvas ibolyát is! Rejtvény: Híres ember lóugrásban Melyik híres személyiség nevét adja lóugrásban az alábbi ábra? L M ~s z"1T~k" ___ __ ~”F Megfejtés: Zrínyi Miklós
