Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)

2005-04-22 / 199. szám

2005. ÁPRILIS 22. MOZAIK MAGYAR SZÓ - A HÍD 19 Cseng a telefon. Felemelem a hallga­tót.- Halló, mondom átvetve jobb lábamat a bal lábamra s várom a hívó hangját megtudva, hogy mit akar.- Adjon Isten jó napot én...- Szevasz Domonkos. Örülök, hogy megint telefonálsz.- Miért szólít Domonkosnak?- Azért, mert legutóbbi telefon beszél­getésünkkor megkérdeztem mi a kereszt­neved, kitérő választ adtál.- Miért nevez egy ilyen furcsa névvel?- Mert olyan típus vagy, akit nem lehet Lacikának, Sanyikának, Palikának hívni Domonkoskának abszolúte nem.- Mi az Ön igazi keresztneve?-Jenő.- Akkor Jenő bácsinak fogom szólítani.- Hívjál, aminak akarsz. Domonkos, mondd meg őszintén...- Jenő bácsi, bocsánatot kérek, ma én akarok kérdéseket feladni Önnek.- Rendben van, de figyelmeztetlek, os­toba kérdésre ostoba feleletet fogok adni.- Az Ön véleménye szerint miben hi­bázik a mai ifjú nemzedék?- Sok jogot követel, kevés kötelességet teljesít. Azt hiszik szégyen az idősektől, főleg az Európában született felnőttektől tanulni.- Kit gyűlöl a fanatikus muzlemen, az adóhivatalon, a kellemetlen szomszédon kívül?- Nem gyűlölök senkit, de van, akit megvetek. Ha a gyűlöletre méltó egyén meg tudja, hogy gyűlölöm a kajánság jó érzésével megelégedetten mosolyog. Ha meg tudja, hogy megvetem halálosan meg van sértve. Gyűlölet, megvetés nél­kül, keserű szívvel haragszom azokra a Marx, Lenin, Sztálin tantételeit dicsőítő fiatal, amatőr forradalmárokra, akik a má­sodik Világháború után kezdték megre­formálni, szélsőbal oldalra vezetni a nagyszerű, a jólétet tisztelő, a szegénye­ket segítő Demokrata Pártot, amely az utolsó elnökválasztásnál olyan mély poli­tikai s erkölcsi zűrzavarba süllyedt ahon­nan nehéz lesz újra respektust megér­demlő politikai párttá válni. Haragszom a nagyszájú politikai svihákokra, akik el­rontották a ragyogó eszméket kiharcolok vívmányait, a 8 órás munkanapot, a mun­kásnak járó tisztességes bánásmódot, a megfizetett évi szabadságot, becsületes harccal lehetőséget teremteni cipész - nem suszter -, szabó, szakmunkás fia - orvos, mérnök, ügyvéd, egyetemi pro­fesszor lehessen.- Jenő bácsi, szabad zavarnom egy percre?- Örömmel. Hallani akarom az ifjú nemzedék érveit.- Az idősek állandóan kritizálják, tá­madják a fiatalokat...- Tévedés. Nem támadják, segíteni próbálnak nektek a tisztességes előre ju­tásban.- Ön idős, tehát elfogult.- Domonkos komám! Én a ti pártoto­kon vagyok. Három fiam s négy fiú uno­kám van. Fiaim családos apák ismerik a jó és a rossz közti különbséget amire 45-50 évvel ezelőtt én kezdtem őket tanítani, amit jól megtanultak, mert meg akarták tanulni. Az unokáim jövőjéért aggódom, akik tiltakoznak az idősek elavult elvei el­len.- Jenő bácsi! Ezt a jól hangzó analízist nem írom alá, de az objektív vita kedvéért mondjuk, hogy Önnek van igaza: mi a megoldás?- A Te generációd és a nem régen nagyszerű Republika problémáit csak Ti fiatalok tudjátok megoldani, mert a jövő minket felejtve vár rátok. Kedves komám, azt hiszem ebből a problématikus témából eleget okoskod­tunk. Menjünk tovább. Mit akarsz még tudni?- Önt mi boldogítja?- magyarországi látogatás, baráti vita­társalgás magyar barátokkal, ismerősök­kel a Szent István Körúti kávéház tera­szán, hazaérkezni, élvezni a „Home Sweet Home” bársonyos melegségét, ki­pakolni Budapesten vásárolt könyveket, késő este belelapozni Jókai Mór, Krúdy Gyula regénybe, Szabó Lőrinc, Koszto­lányi Dezső verskötetbe, a szomorú és mégis szívet megnyugtató temető látoga­tás a drága szüleim sírjánál. Tudatom örömrivalgásával vagyok boldog, hogy játszva veszem a lépcsőket, hogy késő este lefekvés előtt erős mokka fogyasztása után úgy durmolok, mint a mormota.- Mi a mondanivalója a mai magyar irodalomról?- A mai erkölcsi gátlást nem ismerő magyar irodalom egyik legnépszerűbb írója A. K. Szenvedéllyel ír le helyzetet, használ ordináré, otromba a civilizált íz­lést durván sértő szavakat. Véleményem szerint nem létezik olyan ocsmány törté­net, amit nem lehetne ocsmány szavak nélkül elmondani, vagy leírni. Szeretném tudni véleményét annak a mai felvilágo­sult modem irodalmat gyakorló s dicsőí­tő egyén véleményét, ha kisfia vagy kislá­nya hazajön a könyvtárból s szórni szóra elmondaná Anyukájának, hogy azokat az ocsmány szavakat a könyvtárban olvasta. Azt hiszem eleget zsémbeskedtem.- Jenő bácsi! Köszönöm az interjúnak is beillő beszélgetést s ha megengedi pár hét múlva újra fel fogom hívni.- Hívhatsz, egy kikötéssel, ha most megmondod a keresztnevedet.- Az anyakönyvi kivonat szerint, Isten bizony: DOMONKOS a keresztnevem. Ágnes V. Fürst Komplexusok A világ itt a homlokom mögött Megfoghatatlanul kicsi, s felmérhetetlenül nagy; gondolataim e térben cikáznak szüntelen, tudatomat lassan szétéged igazságérzetem. Emlékiszapba süllyesztem agyam, s ha megérintek valamit, valakit... porrá dől mutató ujjam alatt, s csak hidegen félrenézek, ha újra látom a Kékmadarat. Talpam alatt idegen lábnyomok, mely vissza sosem vezet..., ha elfáradok meg-meg állok, s átnézek magamon akár egy párás ablaküvegen. Megyek, fogalmam sincs merre nem akarok jutalmat, bosszút semmiért, nem szidom a lábam, ha a láthatatlan útról néha-néha letér. Csak jönne már valaki, Valaki... akinek végre megsúghatnám: semmi sem igazán megfogható ami szép, ami Emberi..., ... hogy ficamok ábrái vagyunk mindannyian, testünkről a hús egyszer úgyis lepereg, mint öreg házról a málló vakolat, s tudatunk - mint a macska - a saját farkába harap. Kerékgyártó Kálmán Hazug ébredések (BeM) Nincsenek utak. Egy út van - ez a te utad! Tanulj meg járni. Nincsenek mások. Csak túlbecsült látomások! Kicsinyke léted. Nincsenek szavak. Te vagy7 - egyedül magad! Mindennel szemben. Nincs alázott bűn. Az alázat vagy7 gyönyörűm! önmagádért. Zsigmond Aranka 1948-ban Erdélyben, Nagybaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kine­vezését Székelyudvarhelyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajz­módszertant. Tagja volt a Hargita Megyei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvár­ra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Fa­li kárpitszövéssel és restaurálással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutat­ta be a new yorki Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálha­tóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli. Szerkesztette: Kertész Gabriella Domonkos ^ Jack Hahn POTPOURRI

Next

/
Thumbnails
Contents