Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-01-28 / 187. szám

2005. JANUÁR 28. Gyerekeknek * MAGYAR SZÓ-A HÍD 23 Benedek Elek A farkas koma kántorsága Hallottátok-e már énekelni farkas ko­mát? Ha nem hallottátok, bizony sajnál­hatjátok. Micsoda gyönyörű hangja van! De nemcsak a gyönyörű hangjáról híres őkelme. Ért ám a betűvetéshez is. Azért hát ne csudáljátok, ha többek közt azt is felrótta egy nagy cserefának a kérgére, hogy hányszor csapta be már őkegyel- mét a ravasz rókáné komámasszony. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, összeszámolta, hogy hány becsapás is van már a komámasszony rovásán.- Ej, szedtevette, teremtette - ordított a koma -, éppen kerek százszor csapott be engem! No, megálljon kend, komám­asszony, nem csap be többet sem engem, sem mást. Még a mai áldott szent napon leszámolok vele. Azzal elindult nyomban, s meg sem den, röviden! Rókáné komámasszony körülnézet, vajon nincs-e közel valaki, aztán mondta, amint következik:- Ma reggel bent voltam a faluban. Nem is képzeli kend, hogy milyen nagy bánat van ott.- Bánat?- De mekkora bánat! Volt a falunak egy gyönyörű hangú kántorja, s az meg­halt hirtelen. Most azon búsulnak, hogy több ilyen szép hangú kántort nem kap­nak. Lássa, kedves komámuram, ha kend bemenne a faluba, s egyet énekelne, azonnal megválasztanák kendet.- Igazat beszél kend? - gyanakodott a koma.- No hallja! Csak nem hazudok az állott a komájnasszony házáig. Éppen künn állott a kapu előtt a komámasz- szony, s hogy' meglátta a komát, örven­dező pofát vágott, pedig jól látta, hogy haragszik a koma.- O, ó, kedves komámuram - intege­tett a koma elé -, jöjjön, jöjjön, nem is gondolja, mennyire várom kigyelmedet!- Igen? -mordult rá a koma. - Alig hi­szem. Tudja kend, hogy miért jöttem? Éppen ma számoltam össze, hogy száz­szor csapott be engem. De százegyedik- szer nem csap be. Ütött az utolsó órája!- Igaz - adta meg magát a komámasz- szony -, én kendet, kedves komámuram, egynéhányszor becsaptam. Hát, isten neki, öljön meg. Én már úgyis megöre­gedtem, ezt a cudar életet meguntam. Hanem minekelőtte megölne kend, hall­gassa meg, hogy miért vártam ide oly na­gyon kendet.- Hadd hallom. De aztán csak rövi­utolsó órámban?! Gyerünk, menjünk be a faluba. Nosza, mindjárt fölkerekedtek, be­mentek a faluba, ott egy dombnak tetejé­re felállott a koma, megeresztette a hang­ját. Bezzeg, hogy egyszeribe kicsődültek az emberek, közrefogták a komát, s csihi- puhi, úgy megrakták, hogy ropogott be­lé a csontja! Mintha szemét vették volna, úgy el­szaladt a farkas, meg sem állott, míg egy magas hegynek a tetejébe nem jutott. Ott lefeküdt és körülnézett, hogy vajon hol a komámasszony. Na hiszen! Már akkor elinalt őkelme, amikor a farkas ko­ma rágyújtott az énekre.- Lám, lám - nyöszörgőd: a koma -, százegyedikszer is becsapott a cudar. De úgy kell nekem! Az apám sem volt kán­tor, a nagyapám sem, minek akartam én kántor lenni?!... VÉGE m Magyar népköltés Hüvelykujjam almafa Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, a kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle. Janicsák István Este, ha éj szele száll a tavon, % ♦ Ülnek a békák, hallgatagon. Nézik a holdat, az égi csodát, % Tőle remélnek több vacsorát. Hull a hó, halihó!. Tudjátok-e gyerekek, hogy mi ez a sok finom puha-pihe hó? Sok mindent mondanak. Például, hogy kiszakadt az angyalok dunyhája és azt rázzák, hogy a földön a gyerekek örüljenek, szánkózhassanak. Azt is mondják, hogy az alvó természet taka­rója így óvja a kis magocskákat a föld­ben a hidegtől, fagytól Olyat is hallot­tam, hogy a hópelyhek megfagyott könnycseppek, síró angyalok megfa­gyott könnycseppjei. Mindenki elfo­gad valamilyen magyarázatot. Amíg gyerek voltam, bevallom, ne­kem nagyon tetszett az angyalok ki­szakadt dunyhája. El is képzeltem, amint a pufók angyalok hancúroznak a kiszakadt párnákkal és közben nagyo­kat kacagnak. Emlékeztetett testvére­immel vívott párnacsatáinkra. Csak azt nem értettem, hogy nekik miért szabad így játszani, amikor minket ala­posan fülönfogtak a szállongó tollpihé­kért. Később, nyiladozó értelemmel és fokozódó élvezettel vettünk részt a tél kínálta örömökben: hócsatákban, hó: ember készítésban, csúszkálásban és szánkózásban. Megértettem, hogy el­maradt havazásnál miért aggodalmas- kodnak a "föld napszámosai", hogy na­gyon kell a hótakaró a vetésekre. Ilyenkor már nagyon hiányzott a ha­vas táj szépsége is. Sokáig elgyönyör­ködtem benne, nem számított, hogy a tél hidege pirosra csípi az arcom, or­rom. Ma is megindítja a szívemet a lát­vány. Valami olyan gyönyörűség és szomorúság fog el, hogy egyszerre sír­ni és nevetni támad kedvem. Közmondások magyarul, angolul Elcsúszott egy banánhéjon He has slipped on a banana-peel. By making a small error his secret, illegal activity came into the open. Fekete karácsony, fehér húsvét. Black Christmas white Easter. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. If your sword is short, add one step to it. A missing part may be substi­tuted sometimes by something else, skill. Simon bíró hajtja a lovat. Headman Simon drives the horse. The women rules the house. Fél lábbal a sírban van. He has already one foot in the grave. Fejétől bűzlik a hal. Fish stinks from the head on. Kemény fából faragták. He was carved of hard wood. He is strong, steadfast. Mindenkit érhet baleset. Accidents may hap­pen to anyone. GYEREKEKNEK * Bili llpP* I Szerkesztette: Kertész Gabriella ✓ írtam nektek eg)’ kedves versikét, ha van kedvetek tanuljátok meg. Hull a hó Halihó! Hógolyózni $ ^ ­Olyan jó. * 5|C Szánkózni, Repülni, Hóban Elterülni. Anyuval, , Apuval Nagyokat Nevetni. De jó ilyenkor A világot Szeretni. Halihó! Oroszlány E Anna (New Jersey)

Next

/
Thumbnails
Contents