Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-25 / 195. szám
2005. MÁRCIUS 25. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 17 Húsvét Bittó Boldog Klára * Böjti szelek járnak. A természet nap mint nap újabbnál, újabb meglepetéssel szolgál, hol fagyos leheletét érezzük a hideg télnek, hol a bimbót fakasztó napsugarát élvezzük az Isten áldott napjának. A hóvirág, a krókuszok már előbújtak hirdetve az igazi tavaszt, a Feltámadást. A keresztény világ húsvétra készülődik. Nekem a régi húsvétok jutnak az eszembe, mikor mint gyerekek a tojás festés és a locsblkodók voltak a legnagyobb gondjaink. A tojás festéket a szomszédos fűszerüzletből vettük fillérekért. A festés az egy más történet volt. A festék nem mindig festette meg a tojást, de annál inkább nyomot hagyott a padlón, vagy sok esetben az asztalon, ahol művészi munkánkat végeztük. Anyám igazán elnéző volt és remélte, hogy a következő húsvétra már nagyobb tudással fogunk rendelkezni, - de visszaemlékezve - nagy javulást nem tudtunk felmutatni a festészet terén. Minden húsvétra új ruhát, új cipőt és új kalapot kaptunk. A ruha rendszerint rózsaszín zsorzsett volt, a vállrész pici piros hímzett rózsákkal díszítve, hasonlóan a kalapon is rózsák díszelegtek és a lakkcipő fehér térdzoknival adta meg öltözékünk ünnepi hangulatát. így vártuk húgommal együtt a locsolkodókat. Már aki várta! Számomra a locsolkodás elengedhető része lehetett volna a nagy ünnepnek. Anyámmal előre kialkudtam, hogy amikor jönnek a szomszéd gyerekek én a besötétített hálószobában leszek. Nem szerettem a pacsuli szagú kölniket, még pedig mifelénk nem francia parfümmel locsolkodtak. Anyám elég sokszor megszegte az egyezségünket: „Gyere Klárika, Mariska néni kisfia Pistike meg akar locsolni!” Mit tehettem? Mosolygós arccal tűrtem a gavallér Pistike zuhanynak is beillő locsolását, amit egy szép versike elmondása után nyakamra zúdított. Evek múlva, amikor már mindketten felcserepedtünk, nevetve meséltük egymásnak a gyerekkori történeteket, megállapítva, hogy egyikünk sem bújna most el. Sajnos Pistikét a szörnyű háború elvitte. A Donnál halálra fagyott a sok százezer katonával együtt. Többé nem jöttek locsolkodni, szép lányoknak udvarolni, piros húsvéti tojást gyűjteni. Jeltelen sírokban örök álmukat alusz- szák, álmodva szép hazájukról, szeretteikről, húsvétról, a Feltámadásról. Tibor Fabian Tavasz ^ A hó elolvadt, a télnek is már vége, és az új tavasznak nézünk az elébe. Már sarjad az új fű, a bokrok is rügyeznek, a fák koronái zöldben díszelegnek. A kertben és parkban a virágok nyílnak, a kék, fehér orgonák szerte illatoznak. A légben a madárkák hangosan csipognak, az eljött tavaszról vidáman dalolnak. A traktor a földeken az ekéket húzza, már ott is elkezdődött a tavaszi munka. A tavaszi napsugár ontja a melegét, a szabadba csalja az emberek tömegét. A korzók zsúfoltak a sok sétálóval, a parkok is megteltek a sok napozóval. Szülők a gyermekekkel a ligetbe kijárnak, ott óriáskeréktől hullámvasútig, mindent megtalálnak. Vannak, kik az állatkertbe járnak szórakozni, vagy halászni mennek, vagy sétahajózni. Este szerte megnyílnak a tavaszi bálok, ott ropják a táncokat a fiúk és lányok. Tavasz, tavasz, tavasz, kedves vendégünk, hogy eljöttél hozzánk, mindnyájan üdvözlünk! ík Ágnes V. Fürst Megújulás Izgató, kóbor fénycsóvák alatt szeretném ledobni magamról testem zaklatott gönceit, s állni a túlsó fényben hiánytalanul várni a tűző napra, míg újra felhevít. Hiába les rám gyászos ablakából penészes arccal a vigyorgó halál tavasz izzása felperzseli, s elégeti a forró nyár. Jöjj napsugár, ide végre egészen az ágyamig jöjj úgy mint egy szerelmes jöjj és csókolj meg, s én visszacsókollak téged, hogy örökre veled égjek! * JOSEPH bISLAY Pillantás Floridára Itten napról napra derűs az ég, Pedig itt csak január van még. Narancserdők éppen most lógatják, Gyümölcsüket, az aranysárgát. O, de szépek a narancsligetek, Bokrétát fontak ide istenek. Mert úgy fest, mint sapkán a bokréta, Bárkinek szeme végignéz rajta. * 2000., Florida Kedves Olvasók! Továbbra is SZERETETTEL VÁRJUK A MOZAIK ROVATBA BEKÜLDÖTT ÍRÁSAIKAT, VERSEKET. Szerkesztette: Kertész Gabriella Novakivszky Olga Húsvét ünnepén riusvet a feltámadás oromunnepe: Feltámadt Jézus Krisztus, ahogyan ígérte. Üres lett sírboltja, rideg kőágya, Harmad napra már ott senki sem találta. Angyalok hirdették Jézus Krisztus feltámadását: Öröm váltotta fel az asszon vök sírását. A tanítvánvainak is ekkor megjelent valóban: Fényes, fehér köntösében, árnyak tükrében. Nagy volt a meglepetés tanítványai között Kísérve útjukon az árnyaik mögött. Szólását hallva, de őt nem felösmerve: Csodálkozóan ráeszmélve az ő kíséretére. Jézus újra bizonyságot tevén: Megmutatta átszegzett sebeit: lábán, kezén Térdre borulva hódoltak újra előtte, Mert beteljesedett igazsága, küldetése. így teljesedék be minden előrelátása: Mi régóta olvasható Szent Bibliánkban. Példájával mutatta meg, hogy lesz feltámadás: A sírontúl is lesz bűnbocsánat, élet jutalmazás Húsvét az én kettős legnagyobb ünnepem: Nem véletlen, éppen akkor, április 5-én születtem Urunk nagy kegyelmével jöttem e bűnös világra: Hitemet Jézus Krisztus örökre, szívembe zárta. Philadelphia, 2005. február 27.
