Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-03-18 / 194. szám

2005. MÁRCIUS 18. Kárpát-medence hírek magyar szó-a híd 9 Vajdaság: Emlékezés a dicső múltra MA IS HARCOLUNK! A bácskossuthfalvi református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött a március 15-e alkalmából rendezett megemlékezés. A szentmise után a Kossutb- szobomál folytatódott az ünnepség, melyet a helyi ifjúsági tűzoltózenekar nyitott meg, maja szavalatok, énekszámok és ünnepi beszédek hangzottak el. Március 16. Az egybegyűlteket Faze­kas Róbert, a bácskossuthfalvi helyi kö­zösség tanácsának elnöke köszöntötte, többek között Bálint-Pataki Józsefet, a HTMH elnökét, Pandur Józsefet, a Ma­gyar Köztársaság nagykövetét, Józsa Lászlót, az MNT elnökét, Kasza Józse­fet, a VMSZ elnökét, Páll Sándort, a VMDK elnökét, az önkormányzatok, a történelmi egyházak vezetőit és képvise­lőit.- 1848 tanulsága, hogy a szabadság nem osztható, vagy teljes, vagy nem lé­tezik. Az eszmék hitelét az emberek odaadása, tenni akarása, küzdelme, min­dennapi munkája teremti meg. A sok egymásba kapaszkodó, egymást erősítő személyes akarat együtt teremt új lehe­tőséget, s alapozza meg a reményt, hogy jobbra fordul a sorsunk, életünk. A ve­zetőkre az vár, hogy összefogják, közös mederbe tereljék a sok szertefutó, te­remtő akaratot, de az erejét és irányát sok száz, millió személyes döntés adja meg - mondta többek között a tanácsel­nök, megemlítve a december 5-ei nép­szavazást is, csakúgy, mint a következő ünnepi beszédek szerzői, így Bálint- Pataki József is.- Mély meggyőződésem, hogy a mai délvidéki megemlékezés nem csak egy a sok közül, annál sokkal több, mert min­den nehézség és megpróbáltatás ellené­re, minden vita és elégedetlenség dacára kapcsolataink fejlődnek, erősödnek. Ne­künk, a XXI. század elején élő magyar- országi és határon túli magyaroknak ju­tott osztályrészül az a feladat, hogy kö­zösen, együtt biztosítsuk annak feltét­eleit, hogy a nemzet egésze részesülhes­sen a bővülő európai integráció kínálta előnyökből. Utolsóként Dudás Károly író, a VMSZ alelnöke méltatta az ünnepet, mely szerinte egészen más, mint a ko­rábbiak voltak.- Legszebb és legszentebb ünnepün­kön most megpróbálunk a jóra összpon­tosítani, mely megerősít és felemel ben­nünket, az 1848-as szabadságharc, és hőseinek megidézése. Alkalmas ez a megemlékezés arra is, hogy magunkba szálljunk, és legalább gondolatban meg­állapítsuk: mostani szabadságharcunk­ban, mert bizony most is azt folytatunk jogainkért, kultúránkért, anyanyelvűn­kért, iskoláinkért, templomainkért, új­ságainkért, szülőföldünkért, ha egészen másféle karddal is, mint őseink tették, vajon cselekvő részvevők vagyunk-e vagy félreállok, néma szemlélők, csak beszélők, esetleg örökös viszálykeltők? Elgondolkodunk-e azon, hogy mi is a szabadság valójában, s hogy mennyire vagyunk szabadok most, amikor embe­ri és nemzeti ostobaságok miatt mind­jobban bezárnak bennünket ebbe a bal­káni kalitkába, amikor egészen kiszorí­tani, kiverni készülnek bennünket ősi szülőföldünkről? Közeledni vágyunk a miéinkhez, ahogy egykoron volt, egé­szen eggyé válni, s lám, mindegyre csak távolodunk. Hol a szabadság mostaná­ban? Teszünk-e eleget szabadságunk visszaszerzése érdekében? S amit te­szünk, okosan, jól tesszük-e? Talán ez a legidőszerűbb, legszorongatóbb kérdés most, 2005. március 15-én. (Magyar Szó) Erdély: tárgyalnának az autonómiáról MEGTÖRHET A JÉG Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) újraválasztott elnöke hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Markó Bélával, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Március 16. Tőkés László püspök haj­landó eleget tenni Markó Béla párbe­szédmeghívásának, de csak biznyos fel­tételek teljesülése mellett. Tőkés leszö­gezte: egyrészt az RMDSZ ne nyújtson be önálló törvénytervezetet az autonó­mia ügyében, hanem a szövetség támo­gassa az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács által a parlamenthez benyújtott törvénykezdeményezéseket, másrészt pedig az RMDSZ által kidolgozott ki­sebbségi törvénytervezet „semmikép­pen se legyen - hamis - alternatívája" az általuk benyújtott törvénytervezetek­nek. Tőkés László a semleges területhez is ragaszkodik. Közölte: kész asztalhoz ülni Markóval március 19-én, de a talál­kozóra ne a Markó által korábban java­solt, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki hivatalában kerüljön sor. A közlemény mellett Tőkés László le­vélben is fordult Markóhoz. Rámutatott: „a tavalyi kolozsvári találkozás kapcsán halovány remény támadt arra nézve, hogy az erdélyi magyarságon belüli pár­beszéd nem reked meg a választási pro­paganda szintjén, és nemcsak “pár­beszéddel”, hanem tettekkel is össze tu­dunk fogni az autonómiáért. Ez azonban sajnos nem valósult meg, sőt utóbb az RMDSZ, a számára rendkívül kedvező politikai konjunktúrát kihasználva, oly­annyira meg tudta erősíteni a romániai magyarságon belüli egyeduralmát, hogy immár végképp nem érzi szükségét a párbeszédnek, hanem teljesen a pártbe­szédre rendezkedik be, és - a többségi hatalom háttértámogatásával - minden téren csak diktálni kíván" - áll a levél­ben. Tőkést „mélységes aggodalommal" tölti el az „erőltetett" ütemben készülő kisebbségi törvény, mivel a jelek szerint ez „semmi egyébre nem irányul, mint hogy az RMDSZ politikai monopóliu­mát végleg bebiztosítsa, másfelől pedig a tényleges közösségi autonómiát valami autonómiapótlékkal behelyettesítse." Az EMNT „következetesen ragasz­kodik az egyébként az RMDSZ prog­ramjában is szereplő, eredeti erdélyi ma­gyar önkormányzati rendszerhez." Tő­kés felszólította Markót, hogy a románi­ai magyarságunk eme legfőbb politikai törekvéseit ne hagyják kisiklani, illetve a személyi elvű, valamint a területi auto­nómiát ne váltsák kétes értékű kulturális autonómiára, illetve decentralizációra. Röviden szépszámú közönség lélekemelő, színvo­nalas előadást láthatott. E napon avatták fel a szabadságharcban részt vett görög katolikus kispapok emléktábláját is. A karácsfalvi ünnepségen népes küldöttség­gel képviseltette magát a pannonhalmi bencés gimnázium és kollégium, valamint a hajdúdorogi gimnázium. Erdély: Széchenyi nevét vette FEL A KŐSZEGREMETEI ISKOLA Március 15. Széchenyi István nevét vette fel a Szatmár megyei Kőszegremete tele­pülés általános iskolája. A március 13-i megemlékezéssel egybekötött névadó ün­nepség a helyi református templomban is­tentisztelettel kezdődött, a környék leg­magasabb dombján felemelt Széchenyi- emlékműnél folytatódott. Ezt követően a helyi általános iskola névadó ünnepségét a tanulók előadása nyitotta meg. Sziszik Pi­roska tanítónő elmondta, jelenleg huszon­nyolc általános iskolás, illetve óvodás jár a falu egyetlen iskolájába, amelyben csak magyar nyelven folyik az oktatás. Hargi­tai István, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója egy DVD- lejátszóval, valamint a diákok által gyűj­tött háromszáz mesekönyvvel, illetve ifjú­sági regénnyel érkezett Kőszegremetére. A testvériskola igazgatója elmondta: vár­hatóan áprilisban öt számítógépet is hoz­nak a nyíregyházi tanintézetből. Bánffyhunyadi magyar iskola LÉTREHOZÁSÁRÓL TÁRGYALTAK Március 14. A jövő tanév elején adnák át azt az iskolaépületet, amelyben a tervek szerint magyar oktatási intézmény mű­ködne az erdélyi Bánffyhunyadon. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke a hétvégén Szentandrási Istvánnal, a város alpolgármesterével ta­lálkozott, s a városvezető az RMDSZ tá­mogatását kérte az épülő tanoda befejezé­séhez szükséges pénzalapok előteremtésé­hez. A találkozó után az RMDSZ elnöke, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója bejelentette, tó- emelten támogatják a magyar iskola létre­hozását célzó terveket. Félmillió magyarigazolványt kértek Erdélyben Március 14.2002. januárjától 2005. márci­us 11-ig 500185 személy nyújtotta be ma­gyar igazolvány iránti kérelmét. Ezzel párhuzamosan 38920 diákigazolvány, 7990 pedagógus-igazolvány és 563 oktatói kártya igénylést regisztráltak a tájékoztató irodákban - tudatja az RMDSZ. A 2002- es népszámlálás adatai alapján országos szinten a magyar nemzetiségűek 34,93%-a igényelt magyar igazolványt, legmaga­sabb arányban a Csíkszeredái tájékoztató iroda körzetében, ahol a magyar nemzeti­ségűek 52,55 %-a nyújtotta be a magyar igazolvány megszerzéséhez szükséges pa­pírokat. Legalacsonyabb az arány a Kár­pátokon túli megyék esetében. Szintén alacsony Temes és Szeben megyékben, ahol a magyar lakosság 16,02, illetve 16,32 %-a nyújtotta be az igazolvány megszer­zéséhez szükséges kérelmét. Szerkesztette: Czika Tihamér

Next

/
Thumbnails
Contents