Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-11 / 193. szám
2005. MÁRCIUS 11. Fórum-Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 31 F RUM A Fórum a vélemények, álláspontok rovata. A Fórumban közölt cikkek, írások nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját. “A hír szent, a vélemény szabad. ” Megoldás (2) „Kritika... kritika.... kritika...” Nemcsak a felmagasztaló kritikák viszik előre a világot. A bírálat fájdalmas, de része az életnek. Egy közéleti személy ki van téve a közösség véleményének, legyen az jó, vagy rossz. Kedves Cserey Erzsi művésznő, az élet nem áll meg, mert valaki felemelte a hangját, és véleményt mondott. Mint színházigazgató elsősorban a magyar közösséget szolgálod, és ennek a közösségnek joga és kötelessége felülvizsgálni minden vezető egyéniség munkásságát (nem személyes életét). Sok eltérő vélemény érkezett a színházzal kapcsolatban, elsősorban a „végletek" véleményei. Az igazság valahol a kettő között van. A cél nem az, hogy bárkinek is igazat adjunk hanem, hogy megoldást találjunk. Az én személyes véleményem nem számít, mivel nem vagyok szakember, és nem akarom kihasználni a helyzetem az újságnál, hogy bárkire is bármit ráerőszakolják. Az elmúlt öt hét bizonyította, megérett az idő arra, hogy MI - a magyar közösség - tegyünk valamit a színház ügyében: „Talpra magyar, New York a haza, Itt az idő, segítsetek! A színházat építsétek!" (újságírónál csak költőnek vagyok rosszabb) Üzletemberként figyelve a közösség megnyilvánulását, rájöttem az örök magyar igazságra: egy fecske nem csinál nyarat. Nem lehet mindent egyedül csinálni. A közösség kötelessége és feladata fenntartani, továbbvinni, ápolni és támogatni a Magyar Színházat. Egy személy nem lehet színházigazgató, rendező, színész, adománygyűjtő, színfalmozgató, díszlettervező.... A kulcsszó: csapatmunka. Ez azt jelenti, nem EGY személy. Mindenki a szívén kell viselje a színház érdekét, a tehetősebbek anyagilag, a szakemberek tudással, az önkéntesek munkával, a közösség morális támogatással (eljönnek és megnézik az előadásokat). Mit jelent ez? A tehetősebbeknek nem kell mondjak többet. A kárpitos visszamaradt kidobásra ítélt anyagokból egy kis munkával és képzelőerővel palotát, egy varrónő vég anyagokból hercegnői jelmezt, a festő maradék festékekből mesebeli erdőt, a villany- szerelő tűzijátéknak beillő fényeket, az önkéntes statiszták török regimentet varázsolhatnak a színpadra. De szükség van jegyeladókra, jegyszedőkre, takarítókra, színfalmozgatókra, sminkelőkre, öltöztetőkre és minden egyéb munkásra, ehhez pedig nem kell külön szakmai ismeret, vagy anyagi háttér, csak jóindulat. Nem is beszéltünk még tervezőkről (díszlet), jogi tanácsadókról, szervezőkről, vezetőkről és a felsorolás itt még nem ért véget, de eljutottunk arra a pontra, ahol a beszéd és a nagy szavak véget érnek, és mindenki felteheti magának a kérdést: mit tehetek ÉN. Ideje a tettek mezejére lépni. Nem azért vagyok MAGYAR, mert mindenkinek százszor ezt elmondom, haKiállítás Nyugalom a vihar után Szörényi István és a Salgo Alapítvány tárlatán Helyszín: Amerikai Magyar Alapítvány Múzeum New Brunswick, 300 Summerset St., NJ, 08903 Időpont: 2005. február 20. - 2005. szeptember 4. Nyitvatartás: Kedd-szombat. 11 a.m. - 4 p.m. Vasárnap 1 p.m - 4 p.m Adomány: 5 dollár Egyéb információ: 732-846-5777 OLVASÓI LEVÉL Tisztelt Szerkesztőség! Földessy Dénes cikkében, hogy Teller Ede Nobel-díjas volt, nem felel meg a valóságnak. Teller Ede tudományos munkásságáért minden kétséget kizáróan rászolgált a Nobel-díjra, de azt sosem kapta meg, mivel kutatásai főleg a nukleáris fegyverek és a nukleáris erők terén folytak, s ezen a területen mindeddig senkinek nem adtak Nobel-díjat. Tisztelettel: Kleiner Béla gyom, a tetteim beszéljenek helyettem. Ezért zárjuk a fórum témáját a Magyar Színház múltjáról, és megnyitjuk a jövőjéről, azaz a megoldások kereséséről. Mint az előbb említettem, szerintem segítségre, támogatásra van szüksége a MAGYAR SZÍNHÁZI ÉLETNEK A NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE KÖZÖSSÉGÉTŐL. Más nevében nem tudok beszélni, / csak a sajátoméban. En, Péterman István felajánlom tudásom, gyakorlatom és tapasztalatom üzleti ügyek, szervezői és vezetői téren EGY DOLLÁR térítés fejében évente. Ugyanakkor felajánlom a tulajdonomban lévő újság hasábjait a magyar színházi élet érdekében. Az újság mindent megtesz, hogy népszerűsítse, hirdesse, bemutassa a New York-i Magyar Színház munkáját, előadásait, anyagi helyzetét, felhívásait, döntéseit. Ä szerkesztőség önkéntes tagjai felajánlják tudásukat és idejüket a színház érdekében. Az említett megoldások keresése, egy felhívás a magyar közösség irányába. A Fórum alapszabályainak figyelembe vételével kérjük olvasóinkat és a kultúra támogatóit, javaslataik és felajánlásaik közzétételére hasábjainkon. A szavak ideje elmúlt, most mutasd meg magyar a magyarságod. Tisztelettel Péterman István magánember és kiadó Tisztít Újságíro Kollégák! Tisztelettel meghívjuk az írott és elektronikus amerikai magyar média képviselőit Avarkeszi Dezsővel, a Kormány letelepedési, bevándorlási és honosítási ügyekért felelős megbízottjával 2005. március 16-án, szerdán 18:45-kor a Főkonzulátuson sorra kerülő beszélgetésre (227 East 52nd Street). Avarkeszi úr tájékoztatást ad a határon túli magyarság tagjainak a magyarországi belépésével, tartózkodásával, letelepedésével és honosításával kapcsolatos eljárásai fejlesztésére, megkönnyítésére és egyszerűsítésére a Szülőföld Programban irányuló tervekről, intézkedésekről. Kérjük, hogy részvételi szándékát 2005. március 15-ig jelezni szíveskedjék. E-mail: hucons@humisny.org Fax: 212 755 5986 Tisztelettel: Dr. Horváth Gábor Főkonzulsk. Márciusi gondolatok Március! Már maga a szó is telítve van napsugárral, madárcsicsergéssel és új reményekkel egy szép tavaszra, a hosszú téli hónapok után. A gyerekkori márciusaim anyámmal való komoly alkudozással kezdődtek, hogy ugye a szép, egész évben dédelgetett, takargatott magyar ruhámban mehetek majd a március 15-i ünnepélyre az iskolába. Én ragaszkodtam a magyar ruhámhoz, pártával, míg anyám csak rám adta a sötétkék, úgynevezett boykabátot, hogy védjen a hideg ellen. Jól festettem a télikabátban, sapkával a fejemen, karomon a párta. A szél fújta a nemzeti színű szalagot, de mindenki boldog volt és megelégedett, gyermekszívem telítve a márciusi szabadság dalokkal, költeményekkel. Talpra magyar, hí a haza! Talán sose volt ennyire igaz és őszintén hívogató, nagy költőnk, Petőfi Sándor Nemzeti Dala, a szabadságharc évfordulóján, úgy otthon Magyarországon, mint a világban szétszórt magyarság között. Hív a haza! Szükség van ránk, bárhol élsz a nagyvilágban, szívvel, lélekkel támogasd Szülőhazánkat, hogy végre talpra álljon, minthogy Petőfi megálmodta. A Tavasztündére is ékesíti már tündérruháját a tavasz első napjára, bár Tél Generális sem adja fel egykönnyen uralkodását,. Haragosan rázza hófehér sza- kállát, de kit érdekel ez, hiszen Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget. A keresztény világ készülődik Húsvétra, emlékezve Virágvasámapra, Krisztus diadalmas bevonulására Jeruzsálembe. Húsvét a márciusi gondolatok között van, hirdetve az új életet a Feltámadást. Kívánok kellemes tavaszt, boldog szabad nemzeti ünnepet, vidám márciust, telítve jó reményekkel egy jobb jövő felé. Bittó Boldog Klára
