Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-11 / 193. szám
2005. MÁRCIUS II. Gyerekeknek Lázár Ervin A Hétfejú Tündér AZ IGAZSÁGTEVŐ NYÚL A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra - s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát.- Hm - mondta rátartian -, miféle légypiszok izeg-mozog ott?- Nem piszok vagyok - mondta sértődötten a Hangya. - Hangya vagyok.- Az mindegy - mondta a Majom -, tűnj el innen!- Miért, zavarlak? - csodálkozott a Hangya. - Entölern aztán nyugodtan ehetsz itt ítéletnapig is.- Ne feleselj - legyintett nagyképűen a Majom -, mert úgy kupán váglak, hogy!... Milyen napot mondtál az előbb?- ítéletnapot.- No, addig fogsz jajgatni!- De nekem itt dolgom van - mondta a Hangya. - Nem hagyhatom abba a te szeszélyed miatt a munkám. A Majom elképedt, fölhúzta a szemöldökét, és mind a két kezét csípőre tette (közben a farkával is kapaszkodott, hogy le ne essen).- Ezt a szemtelenséget! - kiáltotta. - Ide figyelj, te pöttypiszok, piszokpötty, vagy hogy is nevezzelek!- Legjobb lesz, ha tisztességes nevemen nevezel - mondta mérgesen a Hangya. - Ugyanolyan jogom van itt járkálni, mint neked. A Majom erre már felelni sem tudott, elképedésében egy fél diót leejtett a földre.-Jogod? Még hogy jogod?- Éppen olyan állat vagyok, mint te - mondta a Hangya. A Majom teli torokból nevetni kezdett.- Ez megőrült - mondta, és körülnézett, kinek mutathatná meg az őrült Hangyát. De éppen nem járt arra senki.- Égyáltalában nem őrültem meg - felelte a Hangya -, igenis, éppen olyan állat vagyok, mint te.- Éppolyan erős? - kérdezte gúnyosan a Majom.- Éppolyan - mondta a Hangya.- Éppolyan gyors? - kérdezte a Majom, és a hasát fogta nevettében.- Éppolyan! - mondta dühösen a Hangya.- No, gyere - nevetett a Majom -, akkor versenyezzünk!- Jó - mondta elszántan a Hangya, és edzésképpen csinált két fekvőtámaszt. Lementek a fa alá.- Először versenyt futunk - mondta a Majom. - Látod azt a fát?- Látom - mondta a Hangya.- Az a cél. Háromra indulunk - mondta a Majom, és számolni kezdett. Háromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a lába bírta. Alig került ki öt fűszálat, a Majom már Habált a másik fától.- Hol vagy?- Itt - morogta dühösen a Hangya.- No látod, bikfic!- Kerülgetnem kellett a fűszálakat - védekezett a Hangya. A Majom ettől nevetőgörcsöt kapott.- Most súlyt emelünk - mondta aztán. - Itt ez a kő, először fölemelem én, aztán te. Fogta a követ, földobta a levegőbe, még kiáltott is, hogy "hopplá", elkapta, és letette a földre.- Most te jössz! A Hangya nekidurálta magát, nyomni kezdte a vállával a követ, a vér mind a fejébe tódult az erőlködéstől. A kő meg sem mozdult, a Majom vigyorgott.- No, most fáramászó-versenyt rendezünk - mondta. - Gyere ide a fa alá, háromra indulunk. A Hangya tenyérnyit haladt, a Majom már fönt volt a fa csúcsán.- Most megérdemelnéd, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtél - mondta a Majom, amikor lemászott. - Ha még egyszer azt mered mondani, éppen olyan állat vagy, mint én, magadra vess! A Hangyának vörös lett a füle a szégyentől. Á Majom elfordult, keresni kezdte a fél dióját, amit az imént leejtett.- Hol lehet a fél dióm? - mondta félhangosan.- Bocsánat - hallatszott ekkor egy hang -, éppen most ettem meg. Nem tudtam, hogy a tied. - Előlépett a Nyúl, és megemelte a lapulevelet, amit kalap helyett a fején hordott. A Majom megörült, hogy végre valakinek elmondhatja a történteket. Még a fél dióval sem törődött. Amikor az elbeszélés végére ért, a Nyúl hitetlenkedve csóválta a fejét.- Csakugyan legyőzted?- Talán nem hiszed? - kérdezte sértődötten a Majom.- Volt versenybíró? - kérdezte válasz helyett a Nyúl.- Nem volt.- Akkor nem érvényes - mondta a Nyúl. Ismételjétek meg a versenyt. Én leszek a versenybíró.- Nekem aztán mindegy - mondta fölényes mosollyal a Majom.- Na, akkor lépjél száz lépést - mondta a Nyúl a Majomnak. A Majom lelépte a száz lépést, a századiknál földbe szúrt egy száraz galy- lyat.- Ott lesz a cél - kiabálta a Nyúl, a Majom bólintott.- Nem akarok versenyezni - mondta ekkor sírósan a Hangya. - Úgyis legyőz. Mégiscsak különb állat nálam.- Csönd! A versenyzők nem beszélnek feleslegesen - mondta szigorúan a Nyúl, aztán körülnézett. - Hol vagy?- Itt - mondta a Hangya egy tökmag árnyékában. Közben visszaért a Majom.- Kezdhetjük - mondta.- Várj - intett a Nyúl, és odaszólt a Hangyának: - Lépjél te is száz lépést. A Hangya lépett százat, éppen az egyik fűszáltól a másikig tartott.- Ez minek? - kérdezte gyanakodva a Majom.- Világos, te is száz lépést futsz meg ő is. Mit nem értesz ezen? Az előbb talán nem így csináltátok?- De nem ám! - mondta harciasán a Hangya.- Akkor nem volt igazságos - legyintett a Nyúl. - Most viszont száz hangyalépés meg száz majomlépés. Ez igazságos lesz. Ä Majom mondani akart valamit, de a Nyúl rászólt:- Csönd! Én vagyok a versenybíró! Futottak. A Majom még a táv felét sem tette meg, a Hangya már ott volt a másik fűszálnál.- Sajnos, lemaradtál - mondta a Majomnak a Nyúl. A Majom dühöngött.- Majd a súlyemelés dönt! - ordította.- Előbb mérlegelünk - mondta a Nyúl.- Mit csinálunk? - bandzsított a Majom.- Mérlegelünk - mondta a Nyúl, s egyik fülére ültette a Hangyát, a másikra rátett egy kövecskét.- Ez fülmérték - magyarázta, s később hozzátette: - Rendben. Éppen egyforma súlyúak. A Hangya játszva fölemelte a hangyasúlyú kövecskét.- Most te jössz, te is emelj fel egy követ, Nyelvtöró: Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. MAGYAR SZÓ —A HÍD 23 Szerkesztette: Kertész Gabriella----„.. ^.......... Népköltések : Mondókák Március Gergely-napi szél Szent Györgv napig él. József kezessége Jó év kedvessége. Fehér Nagvcsütörtök Indán sül meg a tök. Márciusi por fűnek jó. Neki fáj márciusi hó. aminek akkora a súlya, mint neked - mondta a Nyúl.- Talán engem is a füledre ültetsz? - gúnyolódott a Majom.- Nem - mondta a Nyúl, azzal jól megnézte a Majmot, aztán szemügyre vett egy nagy követ -, ezt szemmértékkel csinálom. Ugyanolyan pontos, mint a fülmérték. A Majom erőlködött, még a szeme is kiguvadt, amíg felemelte a követ.- A Fülesbagoly kitűnően gyógyítja a sérvet - szemtelenkedett a Hangya.- Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a versenyből! - kiabált a Nyúl. A Hangya a nála kétszerte súlyosabb követ is megemelte, a Majom nem tudta. Ordított mérgében:- Majd a fára mászás!- Pardon, csak mászás - javította ki a Nyúl, a Majom nem értette. - Ugyanis fára csak te fogsz mászni. Nézzük... - Ezzel nézni kezdte a fát. - Ötször magasabb, mint te - mondta a Majomnak -, ez a fűszál meg ötször magasabb a Hangyánál. Tehát ő erre a fűszálra mászik. A Majom kitűnően mászott, ugyanakkor ért fel a fa csúcsára, amikor a Hangya a fűszál tetejére.- Döntetlen - mondta a Nyúl. - Ebben valamit javítottál. De az összetett versenyt a Hangya nyerte. A Majom akkor már lent állt a földön, elöntötte a pulykaméreg, fölkapott egy husángot, és elordította magát:- Megálljatok!- Futás - vezényelt a Nyúl, gyorsan fölkapta a Hangyát, és elvágtatott, ahogy a lába bírta. Az erdőszélen megálltak, a Nyúl lihegett a fáradtságtól, letette a Hangyát. Egymásra nevettek.- Győztünk - mondta a Nyúl. És ez igaz is. Győztek! {sfc Szerkesztette: Kertész Gabriella I ____“l A'íií íIMm J ''' > -' * y.ymmm
