Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-03-04 / 192. szám
2005. MÁRCIUS 4. Évforduló MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Buda és Pest hídja 1828. Február 28. 1832. FEBRUÁR 28.-án megalakult a Budapesti Híd- egylet gróf Széchenyi István kezdeményezésére, feladata a Lánchíd felépítésének támogatása volt. A Budapestről minden említésre méltó kiadvány első oldalai egyikén mutatja be a főváros büszkeségét, első állandó Duna- hidunkat, a Széchenyi-lánchidat. Az idén másfél évszázada fennálló klasszicista műremek ma már annyira belevésődött az emberek tudatába, hogy nélküle Budapestet elképzelni sem lehet. Az állandó híd megépítése nemcsak műszaki részleteiben tartalmazott merész újításokat, hanem gazdasági, jogi és politikai vonatkozásában is. A reformkori Magyarországon a feudális államrend keretében teljesen újszerű feladat volt a hídépítéshez szükséges gazdasági erőforrások előteremtése és a fedezet biztosítása. Kossuth írta - ennek kapcsán - a Lánchíd alapkövének letétele alkalmával: “Ma tették le az alapját a polgári egyenlőségnek.” Gróf Széchenyi István huszárkapitány 1820 decemberében a Bihar megyei Diószegen állomásozik alakulatával, amikor hírét veszi, hogy édesatyja gróf Széchenyi Ferenc meghalt. Haza kell utaznia. December 29-én ér Pestre, ahol kemény tél fogadja; a hajóhidat hetekkel azelőtt szétszedték. A jégzajlás miatt a hajók sem közlekednek, a csónakosok sem mernek vállalkozni az átkelésre. Csak egy hét múlva, 1821. január 5-én akad végre egy révész, aki aztán az utast utazóhintajával együtt átviszi a budai oldalra. Ekkor mondta Széchenyi: “...egy évi jövedelmemet adnám, ha Buda és Pest között állandó híd épülne..Sok mindennel foglalkozik ebben az időben Széchenyi, de a hídépítés gondolata nem hagyja nyugodni. 1831-ben megjelent “Világ” c. munkájában már nemcsak a híd felépítéséről, hanem az alkotás későbbi hasznosításáról is ír. Vihart váltott ki azzal, hogy írásában a hídépítés költségeinek fedezéséhez a min- denkire - nemesekre is! - egyaránt kötelező hídvám bevezetését javasolja. 1832- ben megalakítja a “Budapesti Hídegylet”- et, ezzel szervezett keretet adott a hídépítéssel kapcsolatos műszaki és gazdasági ügyeknek. Széchenyi - kiváló taktikai érzékkel - nemcsak a hídépítés pártolóit, hanem az ügy ellenzőit is bevonta a Híd- egylet munkájába, és ezzel némileg ki is fogta a szelet a vitorlájukból. 1832 őszén gróf Andrássy Györggyel Angliába utazik, hogy tanulmányozza a modem hídépítést. Már ekkor látszik, hogy Buda és Pest között vasláncon függő híd megépítése lenne célszerű, s minthogy ilyeneket eddig kizárólag Angliában építettek, az angol mérnökök véleményét akarták megismerni. 1836-ban az Országgyűlés megalkotta az “Egy állandó hídnak” Buda és Pest közötti építéséről szóló XXVI. törvénycikkét. A törvény 12 szakaszból áll és - többek között - kimondja, hogy a híd a szerződés lejártával a magyar nemzet tulajdonába kerül. A híd építéséről szóló törvény elfogadása után Pestre érkezett William Clark és előterjesztette három tervjavaslatát: az első a mai Gresham palota vonalában építendő háromnyílású függőhíd, a második a Belvárosi templom vonalába tervezett híd, a harmadik a mai Irányi utca vonalába építendő gyaloghíd. A híd helyének kiválasztásakor a keletkező látvány is a mérlegelés tárgyát képezte; ^számtalan rajz készült ezekben az években, amelyek a hidat különböző nézőpontokban ábrázolták. A döntés - a különböző szempontok mérlegelése után - az első változatra esett. A híd építésének helyszíni munkálatai 1839-ben kezdődtek, a mederpillérek és a hídfők falazása 1847-re készült el, majd megkezdték a lánctagok beemelését. 1848-49-et írtak, folyt a szabadságharc, hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta az épülő hidat továbbépítésre alkalmatlanná tenni. A szabadságharc befejezését követően a sérüléseket kijavították, szeptemberben és októberben megépítették a végleges pályát, és 1849. november 20-án sor kerülhetett a Lánchíd avatására. A sors iróniája, hogy Széchenyi már nem érte meg a híd átadását. Az 1849-ben használatba vett híd szerkezete 380,02 méter hosszú volt. A híd eredeti pályaszélessége 9,72 méter volt, amelyen két 1,80 m széles gyalogjáró és két 2,86 m szélességű forgalmi sáv fért el. Az eredeti láncszemek hossza 1,80 méter. 1913-ban történt a híd első teljes felújítása, ennek során a tervezők a pályát némileg kiszélesítették, a kocsipálya 6,4 m, a gyalogjárók 2,2 m szélesek lettek. Az acél- szerkezeteket nagyobb szilárdságú anyagból tervezték, a lánctagok hosszát megkétszerezték, a függesztőrudak távolsága így 3,6 m-re növekedett. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus tiszteletére - a híd díszkivilágítást kapott. 1945. január 18-án a német csapatok felrobbantották a hidat. A Lánchíd újjáépítésére vonatkozó döntés 1947-ben született meg. Az újjáépített Lánchidat - az eredeti megnyitása 100. évfordulóján - 1949. november 20- án adták át a forgalomnak. IMRÉDY BÉLA A budapesti Markó utcai fegyház udvarán háborús fóbűnösként kivégezték az 54 éves lmrédy Béla volt miniszterelnököt. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1913-ban jog- tudományi doktori oklevelet szerzett, utána Nyugat-Európában tett hosszabb külföldi tanulmányutat. Az I. világháborúban az 5. huszárezred tartalékos hadnagyaként, majd főhadnagyaként teljesített katonai szolgálatot. 1915-től pénzügyi gyakornokként dolgozott, 1918-ban pénzügyi szakvizsgát tett. 1919-től a Pénzügyminisztérium tisztveselője volt, 1921-ben kinevezték pénzügyi titkárrá. 1922-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben főtitkára lett. Gyors előrejutását Weiss Fülöp pártfogásának - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének - köszönhette. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bankhoz került igazgatóhelyettesként, majd a közgazdasági tanulmányi és statisztikai osztályt vezette, 1928-ban igazgató és az üzletvezetőség tagja lett. 1928 és 1932 között szakértőként vagy tanácsadóként képviselte Magyarországot több nemzetközi gazdasági konferencián. 1932-ben Gömbös Gyula "Nemzeti munkaterve" és kormányprogramja gazdasági-pénzügyi vonatkozásait dolgozta ki, októberben a Gömbös-kormány pénzügyminisztere és legbefolyásosabb tagja lett. Legjelentősebb intézkedésével rendezte a gazdák adósságát és védelmet nyújtott a parasztgazdaságoknak. 1933-ban kormánypárti programjával országgyűlési képviselővé választották a jászberényi választókerületben, 1935-ben a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, a felsőház tagja lett. Bankelnökként fő feladatának tekintette az ország fizetési mérlegének egyensúlyát és a bank devizakészletének növelését. Az ország gazdaságpolitikájának egységes irányítására 1938.03.09-én kinevezték tárca nélküli közgazdasági miniszterré, majd Darányi Kálmán lemondása után, május 14-én a miniszterelnöki székbe került. Rövidebb időszakokra betöltötte a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a külügyminiszteri tisztséget. 1938- 39-ben a kormánypárt, a Magyar Élet Pártjának elnöke volt. 1938. május végén a keresztény középrétegek igényeinek kielégítésére, a zsidó nagytőke érdekei mellett elfogadtatta az országgyűléssel a Darányi-kormány által kidolgozott I. zsidótörvényt, valamint megtiltotta a közalkalmazottaknak, hogy az MSZDP és a Nyilaskeresztes Párt tagjai legyenek. Az államrend felforgatására irányuló tevékenység vádjával letartóztatták és 3 évi fegyházbüntetésre ítélték Szálasi Ferencet. 1938. augusztusában Horthy Miklós kormányzóval látogatást tett Németországban, amely döntő hatással volt politikai nézeteinek a szélsőjobboldal felé fordulásában. Ettől kezdve külpolitikáját a németbarátság, belpolitikáját a diktatúra kiépítésére irányuló törekvés, a parlamentarizmus megszüntetése jellemezte. 1938. novemberében 62 képviselő lépett ki a kormánypártból a házszabályok tervezett megszigorítása miatt, így leszavazták a miniszterelnököt, aki - mivel más lehetőség nem volt - a helyén maradt és programjának megvalósításába kezdett. Engedélyezte a magyarországi németek összefogó nyíltan náci szervezet, a Volksbund működését. Tovább erősítette németbarát politikáját az első bécsi döntés, amelynek értelmében visszacsatolták Szlovákia magyar lakta területeit. 1939.01.06-án megalapította a fasiszta típusú Magyar Élet Mozgalmat. Az alkotmányvédők lmrédy haladéktalan leváltását követelték, aki végül februárban benyújtotta lemondását. Pécs képviselőjeként, kormánypárti programmal még 1939-ben bekerült a parlamentbe, nem tudott belenyugodni vereségébe és a hatalom elvesztésébe. 1940. október elején kilépett a kormánypártból és megalapította a nyíltan szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját, amelynek célja a magyar állam náci jellegű átszervezése volt. A németekkel és a magyarországi nyilas pártokkal létesített kapcsolatot, 1940-től pártja ország- gyűlési képviselője volt. Magyar- ország német megszállása után miniszterelnöki kinevezése Horthy elenállásán megbukott, így Sztójay Döme kormányának tárca nélküli közgazdasági minisztere lett, valamint 1944. májusától a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének elnöke. 1944. október 16- án támogatta a nyilasok hatalom átvételét, majd a háború végén Németországba menekült. 1945. október 3-án az amerikaiak visszaszállították Budapestre, ahol a Népbíróság november 23-án háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélte, amelyet golyó általi halálra változtattak a feljebbviteli tárgyaláson.
