Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-25 / 191. szám
Kultúra 2005. FEBRUÁR 25. De nehéz az iskolatáska! EGY GYERMEKRABLÁS Karcsi nyolc éves szegedi kisfiút az elmúlt júliusban török-magyar állampolgárságú édesapja nem vitte vissza a gyermekláthatásról az anyának. Hamis útlevéllel s alaposan megszervezett bűncselekmény útján Törökországba csempészte ki. Jogásznyelven: jogellenesen elvitte és elrejtette Karcsit. Köznyelven: elrabolta!. De a magyar zsaruk profi munkát végeztek, mert mindent, ami az országhatáron belül történt, gyorsan és pontosan felderítettek, s ma már nemzetközi elfogatóparancs idegesíti az apát. A török hatóságok azonban eddig nyugodtak voltak. Kissé bővebben: Tüyzüsz Mehmed Káronynak az édesanyja magyar, az édesapja török. A szülők azonban széjjelváltak, ám Karcsi, ahogy az világszerte általános nevelési rend: az édesanyjánál maradt. Apja rendben élt a láthatás jogával, de végül elrabolta a gyereket. Ezért a múlt héten a Női- és Gyermekjogot Kutató és Oktató Központ, - miután kezébe vette az ügyet - immár másodszor sajtótájékoztatót szervezett Karcsi sorsáról, majd - támadott a magyar sajtó. Mindezt dr. Morvái Krisztina, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Allam-és Jogtudományi Kara büntetőjogi tanszékének docense, az említett központ vezetője szervezte, ő vele az ősszel Terror a családban címmel interjút közöltünk, nemzetközi elismertségű kutatásai alapján. Nos a rövid, célratörő sajtótájékoztató után negyed órával az Andrássy úton lévő budapesti török nagykövetség rácsos kerítésének szinte mindegyik résén egy kamera, vagy egy teleobjektíwel erősített fényképezőgép vette célba a nagykövetség sajtófőnökét, aki mindjárt meglepetten közölte, hogy a nagykövetség azonnal kész fogadni az elrabolt kisfiú édesanyját, Bogosné Pap Edinát, s dr Morvái Krisztinát, jelezvén ezzel, hogy a diplomataidegek sincsenek kötélből. Szóval a történet nagyot kanyarodott, hiszen Umur Apaydin nagykövet úr immár több mint fél éve nem volt hallandó fogadni az édesanyát. De az ügyet Morvái Krisztina vette a kezébe. Idézzünk csak néhány sort abból a nyílt révéiből, amit Morvái Krisztina szerkesztett:- A gyermek felkutatására és Magyar- országra történő haladéktalan visszajuttatására Törökországnak nemzetközi kötelezettsége van, - s itt idézte az erre vonatkozó hágai egyezményt: az érintett két országnak együtt kell működnie ebben, elsősorban kideríteni a jogellesen elrejtett gyermek tartózkodási helyét Másik érdekes részlet: A gyermek felkutatásán először az ilyen ügyekre szakosodott isztambuli gyerekrendőrség dolgozott, s rendkívül szakszerűen, de az ügyet elvették tőle, s azóta láthatóan semmi sem történik. Miért? Hozzátesszük, hogy a sajtótájékoztatón az édesanya - aki egyébként már 2 millió forintot költött kisfia felkutatására - ügyvédje elmondta: az apával törökországi lakástelefonján kétszer is beszélt, de letagadta, hogy tudná, hol a gyerek. Ez volt az a mondat, amelytől kezdve a sajtó elkezdett keményen fogalmazni. Megérte: azon az estén a híradókat, másnap az újságokat milliók nézték, olvasták Az sem akármi, hogy a Morvái Krisztina fogalmazta nyílt levélnek két címzettje volt. A nagykövet mellett Thomas Glaser, az Európai Bizottság Magyaror- szágii Képviseletének megbízott vezetője. Vagyis a török hatóságoknak az EU- ba lépés előtt már viselkedniük kell. Jól szervezett támadás volt ez. Mindennek mekkora a kulturális vonatkozása? Hadd beszéljen erről lapunknak EL, egy nagy gyakorlatú nyugdíjas tanítónő, aki épp Karcsi korú kisgyerekeket tanított majd negyven éven át:- Egyszer egy két gyermekes család a pártállamban csak úgy kapott nyugati útlevelet, ha egyik gyerekét, mintegy túszul itt hagyják. Az itthon maradt 10 éves kislány, aki addig kiváló tanuló volt, hirtelen lezuhant a bukdácsolók közé. Nagymamája, s a tanári kar mindent megtettek, de nem ment a tanulás. A gyerekben mélyen ülő bánat, hogy szülei, kistestvére nincsenek, szellemileg lerombolták őt. A két éven ét éppen csak átbukdácsolt, mire az elvtársak végre kiengedték őt is. Hát akkor hogy érezheti magát Karcsi s hogy tanulhat odakint, vagy majd itthon, ba az iskolatáska még bánattal is teli lesz? ED FMK, azok a 80-as évek A KogArt Ház épülete az Andrássy úton a 60-as évektől a 90-es évek első feléig adott otthont a Fiatal Művészek Klubjának, az FMK-nak, mások szerint a Fikának. A januárban megnyílt csoportos képzőművészeti kiállítás erre a különleges, kultúrtörténeti jelentőségű műhelyre próbálja ráirányítani a figyelmet. A kiállításhoz - a Klub valamikori atmoszféráját idézve - koncertek, performance-ok és beszélgetéssorozatok is kapcsolódnak. Az FMK története eddig nem került feldolgozásra, holott nagyon aktuális lenne a 70-es, 80-as évek kulturális örökségének feltárása. A klub lassan egy évtizede, hogy bezárta kapuit és ezzel legendás közössége - közönsége is feloszlott. Dokumentációja szétszóródott és a szemtanúk-tagok emlékeit ma már csak egyfajta oral history, szájhagyomány őrzi. Pedig fontos hagyományról van szó, amit érdemes megismertetni és dialógus tárgyává tenni. A remények szerint a most megnyíló kiállítás új megvilágításba helyezi a legendás Fiatal Művészek Klubját. Az FMK története több mint három évtized - a 60-as évektől 1997-ig - 30 év képzőművészeti, irodalmi, zenei fejleményeit fedi le. Ez a korszak egyetlen kiállítással nem dolgozható fel a teljesség igényével. Ezért hosszas mérlegelés után a mostani kiállítás a Fiatal Művészek Klubjának a 80-as években történt művészeti eseményeit idézi meg. Teszi azért is, mert a 80-as évek, mint a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak, a régióban egyedülállóan liberális szellemi közeggel bírt. A „puha diktatúra" korábban nem látott dinamizmust és pezsgést engedett minden kortárs művészeti ágban. Ennek következtében az elmúlt 15 év kortárs művészeti jelenségei, struktúrái erősen ösz- szefüggenek a 80-as években kialakult erőviszonyokkal. A Kogart Pódium előadásain is, a kiállítás két hónapja alatt, az FMK szellemének megidézése a cél. Olyan előadókat hívnak meg mind zenei, mind filmes és irodalmi területről, akik az FMK-ban legendás szerepléseikkel írták be magukat a köztudatba. Kiállító művészek: Barabás Márton, Bernáth(y) Sándor, Böröcz András, Bukta Imre, Chesslay György, Ducki Kristóf, ef Zámbó István, El Kazovszkij, Elekes Károly, Erdély Miklós, Fe Lugossy László, Fehér László, Gaál József, Gábor Áron, Haraszty István, Hegedűs 2 László, Herendi Péter, Károlyi Zsigmond, Kelemen Károly, Kemény György, Kopasz Tamás, Kozma György, König Frigyes, Lengyel András, Lévay Jenő, Lois Viktor, Lugossy Lugo László, Méhes Lóránd, Móder Rezső, Nyári István, Orosz István, Orosz Péter, Pácser Attila, Pócs Péter, Prutkay Péter, Regős Imre, Révész László László, Samu Géza, Swierkiewicz Róbert, Szilágyi Lenke, Szirtes János, Szkárosi Endre, Szurcsik József, Várady Róbert, Varga Amár László, Varga Géza Ferenc, Varkoly László, Vető János, Visnyei Ilona, Wahorn András. MAGYAR SZÓ — A HÍD 13 Elhunyt Hunter S. Thompson Öngyilkosságot követett el vasárnap az egyesült államokbeli Woody Creekben Hunter S. Thompson amerikai író-újságíró, A Pokol Angyalai, valamint a Félelem és reszke- tés Las Vegasban című kultuszkönyvek szerzője. Thompsont az amerikai új stílusú újságírás egyik legjelentősebb irányzata, a "gonzo" megteremtőjének tartják, amely nemcsak újszerű témaválasztásában, hanem nyelvezetében is erősen kötődött a 60-as évek "ellenkultúrájához", a korszak szabadság-eszményeihez, kábítószeres kísérleteihez, és a publicistát a sztorik nélkülözhetetlen részévé tette. Kendőzetlen módon és nyelvezettel mutatta be a Pokol Angyalainak alkohol- és kábítószer-imádatát, erőszakosságát is. E függőségek Thompson életét is végigkísérték, ennek legismertebb lenyomata volt az 1972-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban című könyv, amelyből 1998-ban Terry Gilliam készített filmet Johnny Deppel a főszerepben. Petőfi kézirat Petőfi egyik kéziratát most kapta ajándékba a költő nevét viselő budapesti intézmény. A szóban forgó dokumentum Petőfi Sándor anyai ági másod unokatestvéréhez, az ismert festő, Orlai Petries Somához írott leveleinek egyike, amelyből összesen nyolcat tart számon az irodalomtörténet. Á levélpapíron, amely egyben borítékul is szolgált, látható Petőfi címzése és fennmaradt piros viaszpecsétje is. A költő 1847. november 17-i keltezéssel írt levelét Koncz Erika, a NKÖM helyettes államtitkára adta át Ratzky Ritának, a múzeum főigazgatójának. Ennél nagyobb ünnep, ennél nagyobb ajándék nem létezik egy évfordulós múzeum számára'1 - hangsúlyozta Koncz Erik, hozzátéve, hogy olyan kézirat kerül a közgyűjtemény birtokába, amely eddig egy magángyűjtemény dísze volt. "A kézirat nagyon jó helyre került, hiszen a múzeum rendelkezik a harmadik legnagyobb Petőfi-kéziratgyűjteménnyel az országban. Harminchárom levelünk van Petőfi Sándortól, ez lesz a harmincnegyedik. (...) Ezeken kívül huszonnégy kézirata van a birtokunkban, köztük a Nemzeti dal, és számos egyéb, a költő életével összefüggő tárggyal, kinccsel rendelkezünk" - mondta Ratzky Rita.
