Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-18 / 190. szám
2005. FEBRUÁR 18. Gyerekeknek MAGYAR SZŐ-A HÍD 23 Arany László: Magyar Népmesék A farkastanya Egyszer volt, hol nem volt, még az Operencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, gör- gött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:- Hová mégy, tojás koma?- Megyek világra.- Én is megyek, menjünk együtt. Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast.- Hová mentek, ruca koma?- Megyünk világra.- Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.- Hová mentek, kakas koma? Megyünk világra.- Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtaVolt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek iármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett ordítani, mint a fába Iáinak egy rákot.- Hová mentek, tű koma?- Megyünk világra.- Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt. Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szűrődött belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba. Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:- Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni? esett féreg, szaladt a többi farkitokhoz.- Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van. Nyúlok a hamuba, Meglőnek puskával. Szaladok dézsához, Megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, Banya szúr tűjével. Futok ajtó mellé, Kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, Vesznek vasvillára! Egy kiált: Hep-hep-hep! Más ordít: Add feljebb! Akkor nagyot estem, *1* Bezzeg jaj volt nekem. Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak. VÉGE! □□□□□E3BIU Az elrejtett költő □ElflilEiSBHB 8*81*86#^MBHBBEEBE A kockákban hatbetűs szavakat olvasHQEÍQKhEIBHH hatsz. I zckl.cn három betűből all.', crtclmcs szavak vannak elrejtve. Keresd meg ....RSBI j**MamMHI ezeket, és írd be a jobb oldali tábla megglOPgiPyBBlll Felelő sorába! I la az új szavak kezdőheönt összeolvasod, megkapod annak költőnek a nevét, aki gyönyörű verset írt Szilágyi Erzsébetről, Mátvás királ\ SS-ÖSBBÉBisli <3dcsa"nyiiír<’1- □□□□□DOH! Azt tartották régen, hogy a szegény ember nem jut zöld ágra - ha csak föl nem akasztja magát. De azért már akkor is került szerencsés ember, aki szegénysorból emelkedett a jómódba, csakhogy az olyan rendszerint el is bízza magát. Kevélv lett, pöffeszkedő, s ugyancsak lenézte egykori sorstársait. Egy ilyen föl kapaszkodott oromi vagy tornyosi gazdáról meséli a fáma, hogy amikor reggeliző napszámosai kukoricakenyeret ettek, rátartian megkérdezte tőlük:- Osztán, nem töri a szájpadlásotokat? Evek múltán, a nagy gazdasági pangás idején, a kevély gazdát elérte a sorsa: elúszott a föld, s ő is ugyanolyan rongyongyűlt nincstelenné lett, amilven annak előtte volt. Csa- ládjai elhaltak, egyedül élt, s öregségére csak kínlódott, mint a káposzta hús nélkül. Ekkor már ő is a napszámosok között ette a kukoricakenyeret, s csendes volt. miként böjtben a mészárszék. Egy közös reggeli alkalmával az egyik kukoricakenyérre született napszámos nem kis kárörömmel megkérdezte:- No, nem töri kennek a száját a kukoricakenyér? - emlékeztetve egykori munkaadóját pökhendi magatartására. Halkan jött a szó a bajúsz alól.- Változik a gusztus, öcsém! Osváth Erzsébet Sül a fánk Serceg a zsír, sül a fánk. Fényessárga serpenyőből ragyog ránk. Illatozik, nő, dagad, az orrunkat csiklandozó jó falat. * Már a talon a sok fánk, Fehér cukorfelhő alól nevet ránk. * Ránk nevet és integet. Itt a farsang, vidám farsang, gyerekek. tuhász Gyula Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagv, barna pók Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. füzet raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagám vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzennek hívó távolok. Ma kikötöttünk itthon, álmodok! rrR R OÓOÓÓR BETŰREJTVÉNY! ernő (R nő) rigó (R-ig Ó) beküldte Csinger Beatrix \ \ 1 ' t !: p I ; . | ; 4' ► |5 : | MMMM si«» v*’ bHB yfr If—~-------------------™~----------——-------, Szerkesztette: Kertész Gabriella j Annyit le a kerék, amennyit jföl
