Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-02-18 / 190. szám

2005. FEBRUÁR 18. Évforduló Puskás T ivadar & 1893 Február 15.: Puskás Tivadar ta­lálmányának köszönhetően Budapesten beindult a vezetékes rádió őse, a Telefon­hírmondó-szolgálat. Puskás Tivadar 1844. szeptember 17- én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége Agricola Mária első gyerme­keként. (Két öccse és egy húga született később.) Tivadar felsőbb iskolai tanul­mányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865- ben - a szülői ház anyagi nehézségei mi­att - abba kellett hagynia. A 21 éves fiatalember sokoldalú tehet­ség volt. Bár elsősorban a technikai tan­tárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lova­golt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban az egyik Festetics családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyet­len szorgalommal folytatott, félig kopasz­ra nyírt fejjel kényszerítvén magát a nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers et Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, mely a Nagyvárad - Kolozsvár - Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgo­zott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872- ben a cég csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie. 1873-ban Bécsben világkiálítást tartot­tak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban látott cég mintájára - első­ként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezmé­nyes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalvá­nyok és kiállítási belépők tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, keresményével 1874- ben Amerikába hajózott. Itt a Co­lorado mentén földeket vásárolt és arany­bányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre buk­kant, Puskás Chicagóban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizs­gálatával, majd az ércet otthagyva Phila­delphiába utazott üzleti ügyben. Itt for­dítja a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok, találmányok felé. Egy új találmányról hall, mely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a felta­lálóéval szomszédos házat megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve őrzött műhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sűrí­tett levegő mozgatja. A feltaláló hiába igér hárommillió dollárt a hallgatásért, Püskás leleplező cikket jelentet meg. Ez­zel három hónap telt el, közben a Chicagóban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Am régi és új lelőhelyét egyaránt elfoglalták időköz­ben az élélmesebb aranyásók. Puskás 1876-ban rövid időre visszatért Európába. Londonban és Bruxellesben távíróhálózat építési vállalkozásba kez­dett. Olyan távíróközpont kiépítését ter­vezte, melynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nem csak a távírdával, de egymással is össze­kapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ek­kor jött a hír, hogy a philadelphiai világ- kiállításon A. G. Bell új találmányt muta­tott be: a telefont. Puskás azonnal oda­utazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távirdaközpont helyett valójában telefon- központot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „talál­mány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arr ról, hogy a telefon nem tökéletesített távirda, hanem egy olyan eszköz, ame­lyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni, telefonközpont se­gítségével. így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végülis elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. 1877 nyarán Edison európai megbí­zottja lett. Londonban a fonográf honosí­tásán dolgozott. Kiállításokat, bemutató­kat rendezett. Székhelyét 1878-ben Pá­rizsba tette át, ahol az első telefonhálózat és központ építési munkáit irányította. Ekkor képezte ki huszárfőhadnagy öcs- csét, Ferencet, aki féléves párizsi tartóz­kodása alatt megismerte a hálózat és köz­pont építésének műszaki, üzleti és szer­vezési munkáit. Edison egyetértésével Puskás Ferenc kizárólagos jogot kapott a monarchia területén, telefonközpont épí­tésére.. 1879 nyarán tehát a két testvér együtt tér haza tőkés társakat keresni a budapes­ti távbeszélő építésére - sikertelenül. így Tivadar költségére kezdték meg az építés szervezését és munkáit, amivel 1881-ben készülnek el. Puskás Tivadar eközben 1879. októbe­rétől az Edison Társaság igazgatósági tagja lett, Párizsban önálló szabadalom- értékesítő ügynökséget nyitott, villany- motorral kormányozható léghajókísérle­teket folytatott, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamosautóján közlekedett. 1880-ban Londonban házasságot kötött a már Kolozsvárott megismert Vetter von Lillien Sophie grófnővel, gróf Török Jó­zsef elvált feleségével. (Egyik házassági tanújuk a walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király volt, aki lelkesedett a technikai újdonságokért.) Az 1881-es párizsi elektromossági kiál­lításon Puskás rendezte az Edison válla­latok bemutatóját. A nagy szenzáció a fo­nográf és a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás részvénytársaságot alapított, s a Nagy­opera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállí­táson a párizsi Általános Telefontársaság is, mely részvénytársaság Puskásnak, ve­zető szakemberüknek elgondolása szerint a kiállítási pavilion és a Nagyopera kö­zött telefonkapcsolatot épített ki, amin keresztül egyszerre 16 vendég hallgathat­ta egyenesben az előadást. Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó. Előbb azonban Puskás London elektro­mos világításán (1882), és a madridi táv­beszélő hálózat tervein (1883) dolgozott. Öccse, Ferenc halála (1884. március 22.) után felszámolja vállalkozásait, irodáját és családjával: feleségével és két kislányá­val hazaköltözik Budapestre. 1884 tavaszán átvette a Budapesti Te­lefonhálózatot. Néhány év múlva felsze­reltette az első nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készüléke­ket, újabb három központot rendezett be. Mindez szinte felemésztette vagyonát, melynek maradékával 1885-ben arany- bányászatba kezdett Abrudbányán. Mi­vel ez sem sikerült, 1885 őszén eladta a telefonvállalat egyharmad részét. 1886-ban olajkutatásokba kezdett Zsibó környékén. A Szamos parton min­taszerű, szociális létesítményekkel ellá­tott olajkutató telepet épített fel. Család­jával együtt odaköltözött. Bár költséges, mélyfúrásokat végeztetett, mégsem talál­tak megfelelő mennyiségű olajat. Mind­össze a dús előfordulású földviasz (ozokerit) feldolgozására számíthattak. Termékük, a fekete gyertya azonban a befektetett tőke kamatait sem hozta visz- sza. Családja, felesége öröksége révén Grazba költözött. Puskás Tivadar pedig magányosan és szegényen visszatért Bu­dapestre, ahol közben a csőd szélére ju­tott „Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és Társai” cég. Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban, aki felismerte a telefonban rejlő lehetőségeket, államosította a telefonhá­lózatot, s egyúttal bérbe is adta Puskás Tivadarnak. így a további korszerűsíté­seket már állami pénzen végezték. Pus­kás emellett a víz alatti robbantások újfé­le rendszerét dolgozta ki', melyet akkor nem találtak megfelelőnek, ám az utókor ezt az elvet alkalmazza. Puskás 1892. júliusában az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában, majd a következő hónapok­ban még 18 országban jelentette be „Új eljárás telefonújság szervezésére és be­rendezésére” megnevezéssel a Telefon- hírmondó szabadalmát. 1893. február 15- án megindult a telefonhírmondó szolgá­lat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt Ameri­ka érdeklődése is felé fordult. Üzleti útra készülődött, de március 16-án Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt. MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 241 éve történt 1764 Február 15.: Megszületett Jens Immanuel Baggesen dán író (A labirintus). Jens Immanuel Baggesen, az Immanuel nevet a filozófus Kant iránti tiszteletből vette fel, a felvilágosodás és a ro­mantika közötti korszak egyik legnagyobb dán költője és prózaírója volt Első munkáiban a Ko­mikus elbeszélések, majd ennek folytatását is összegező Ifjúkori munkák című kiadványában kiváló stíluskomikummal, elegáns és rafinált nyelven Voltaire örökét elevenítette fel. Egyik legfontosabb munkája A labirintus, amely német- országi, svájci és párizsi uatzásairól szól. Az 1806 és 1820 közötti alkotói periódusában először a Tréfás verses levelek című kötetét tette közzé 22 év terméséből, tele szatirikus - ironikus remekek­kel. Fő műve, A hasonmás és eredetije, avagy • Baggesen Baggessenről című verses dialógusa íté­lőszék maga és az egész korabeli dán irodalom fö­lött, harc és vívódás a klasszicizmus és romantika eszméivel és alkotóival. 193 éve történt 1812 Február 15.: Megszületett az amerikai Charles Lewis Tiffany, a gyémántok királya, a Tiffany ékszerészet megalapítója. Charles Tiffany 1837-ben. textilgyáros apjától kölcsönka­pott ezer dollárral indult szerencsét próbálni New Yorkba. Egy barátjával közösen nyitottak vegyeskereskedést, és mikor látták, mennyire jól fogynak a keleti dísztárgyak, hamarosan áttértek az üvegáruk és ékszerek eladására. Tiffanv ugyan nem volt ékszerész, de a viharos európai helyzet­nek köszönhetően viszonylag olcsón jutottak hoz­zá ismert arisztokraták ékszereihez, a különleges­ségekre pedig vevők is akadtak. Hamarosan a kül­földi uralkodóházak is Tiffanyhoz mentek vásá­rolni. Remekül értett a visszafogott, de hatásos hirdetésekhez, és ő volt az első, aki az ékszereket nem alkudva, hanem szabott áron adta. Tiffany az évek során divatot és stílust teremtett, neve egyet jelentett az eleganciával. Mikor 90 éves ko­rában meghalt, vagyona közel 40 millió dolláros volt. A Tiffany máig a legfőbb amerikai éksze­rész-cég, de ha nem így lenne, az alapító neve ak­kor is fennmaradt volna: egyik ékszerszakértője felfedezett ugyanis egy ritka, kék gyémántot, amit munkaadója iránti tiszteletből Tiffany- gvémántnak nevezett el. 332 éve történt 1673 Február 17. : Párizsban a "Képzelt beteg" együk előadása közben holtan esett össze a színpa­don Moliere (eredeti nevén: Jean-Baptiste Poquelin) vígjátékíró és színész, a klasszikus fran­cia színjátszás megteremtője (Tartuffe, A fös­vény). Hosszú vidéki vándorlása után társulatával 1658-tól játszott Párizsban, ahol XIV Lajos fran­cia király - az udvar nemtetszése ellenére - pártfo­gásába vette. Moliere vígjátékaiban ("A mizant­róp", "A fösvény", "Tartuffe", "Képzelt beteg") kortársai vétségeit és gyengeségeit figurázta ki, nevetségessé tette az identitását kereső polgárság viselkedését: a törtető magatartást, a képmutatást, a zsugoriságot és a megtévesztést, valamint a fölé­nyeskedő nemességét is. Korai művei a comme- dia dell'arte hagyományain alapulnak, kései mű­veire inkább a melankólia jellemző.

Next

/
Thumbnails
Contents