Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-11 / 189. szám
2005. FEBRUAR 11. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 23 Móra Ferenc Mondák és mesék A BÉCSI DIÁKOK Világbíró Mátyás királyhoz egyszer három bécsi diák állított be a budai Várba. Jeles három szerzet volt: az egyiknek szép nagy, szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, a másiknak kávésfindzsá- val vetekedett a szeme, a harmadiknak olyan hosszú volt az orra, hogy két araszttal előtte járt a gazdájának.- Kik vagytok, mik vagytok? - mosolyodon: el Mátyás az érdemes társaság láttára.- Bécsi diákok vagyunk, urunk királyunk - hajlongott a három legény.- Hát aztán mi járatban volnátok? - tudakozta Mátyás.- Le akarjuk főzni a pesti diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal eteted őket.- Úgy igaz az - bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni a tudományt, ahogy megérdemli.- No, akkor minket aranyba foglaltass, marcipánnal tarts, magyarok királya! Szem nem látta, fül nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdő az, nem berek, tenger az, nem patak, mint a pesti diákoké.- Megnézzük, hány zsákkal telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult a lapátfülűhöz: - No, fiam, hát mit á- rulsz? A diák meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen jelentette:- Olyan fülem van, hogy még a fű nőGYEREKEKNEK * vését is meghallom vele!- No, te ugyan kivágtad a rezet - intett neki Mátyás kegyesen. - Olyan jutalmat adok a tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban a fű növését, ahol csak tetszik. A tudós bécsi diák úgy ballagott ki az ajtón, mint akit leforráztak. Szégyenleté- ben úgy beletakaródzott a fülébe, hogy azt se hallotta, mikor a findzsaszemű a helyébe toppant.- Hát te mit tudsz, szolgám? - kérdezte nyájasan Mátyás.- Még ennél is különbet - forgatta szemét a findzsaszemű. - Olyan éles a szemem, hogy még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik a köntösöd ujján mászik.- Az ám, csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. - Bizonyosan a kertben hullott rám az előbb. Nesze, fiam, megjutalmazlak vele. Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat. Azzal a markába nyomta a hangyács- kát a findzsaszeműnek. De úgy megzavarodott az istenadta, hogy az ajtót se látta meg az éles szemével, hanem mindenáron az ablakon akart kimenni. Annál vígabban táncoltatta az orrát a harmadik bécsi diák.- Az ér a legtöbbet, amit én tudok - hunyorított Mátyásra a fél szemével. - Olyan orrom van, hogy a hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát. S akkorát szippantott a takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek bele a bíbor függönyök. Mátyásnak meg a könnye hullott nevettében.- Szaladjatok hamar! - kiáltotta oda a kamarásainak. - Hozzatok egy fehér cipót ennek a tudós embernek a pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa meg benne! De nem várta az a cipót, hanem esze nélkül kisomfordált a palotából. Hanem az orra még egyszer olyan hosszúra nőtt, mint azelőtt volt, úgy kellett neki külön kocsin vitetni. Azóta se főzték le a bécsi diákok a pestieket. Tudod-e ki volt Görgey Artúr? Görgey Artúr 1818. január 30-án a Szepes megyei Toporcon született az a magyar kémikus, aki a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet. Az ifjú Görgey tanár szeretett volna lenni, de édesapja katonatiszti pályára kényszerítette. Tulinban végezte az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból 1844-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különböző oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelő folyóiratban is megjelent. Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelő beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett-azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá. "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogyr puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni.” A szabadságharc szörnyű bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de nem válhatott újra e tudomány aktív művelőjévé. Az első világháború közepén, 1916. május 21-én halt meg. Nagy Johanna Mire jó a puha hó Mire jó a puha hó? Földnek télen takaró. Gyerek, szánkó erre vár, Házban ülni vétek, kár. Hógolyót gyúr s dobja Pál, Visít, akit eltalál. Misi fekve nyomot hagy, Nem vár, amíg odafagy. Béla keze piros már, Hóból embert most formál. Kati vajon mért nevet? Orrán pehely lelt helyet. Huncut pihe hova lett? Helyén látsz egy’ vízcseppet. Nagyot huppan Sára, jaj, Feláll, szalad, kutyabaj! Vígság, öröm, ha van hó, Gyermekeknek csudajó! Indiánok Ha két indián két perc alatt két nyilat lő ki, tíz indián tíz perc alatt hány nyilat lő ki? Megfejtés: Ötvenet (ötször tízet). Mert egy’ indiánnak két percre van szüksége egy nyíl kilövéséhez. Szerkesztette: Kíertész Gabriella Fótonfót Király: A PAP MEG A BIKA Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy pap. Annak igen nagy háza meg portája volt, sok szép szénája, minden a legnagyobb rendben. A szomszédnak meg volt egy igen szép bikája. Alighogy kiengedte jártatni, szaladt a tisztelendő szénaboglyájához, s széjjelcfúlta. Egyszer már nagyon mérges lett a pap, s eltökélte, hogy megveri. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga vele. Kötelet szerzett, hogy azt a szarvára dobja, úgy megy rá bottal. Aztán meg azt gondolta, fél kézzel alig lehet ütni, inkább felmegy a boglyára előle, akkor két kézzel nekiláthat. Igen ám, de a kötél másik vége nem lehet szabadon, mert akkor meg egyet üt rá, s elszalad! Rákötötte a derekára, s várt. Jön a bika, egyenesen neki a boglyának, dúrlja, hányja, a pap meg odafentről szarvára dobja ügyesen a hurkot, fogja két kézzel a botot, és ráver. A bika ijedtében megugrik, lerántja a papot, kiszalad a kapun, végig az utcán, hátán a pappal.- Hova megy, tisztelendő úr? - kérdezik nevetve a hívei.- Azt csak a bika tudja! - feleli ijedten a pap. Donkó Sándor Bohóc Ez a krumpli nem az orrom, bár most az orromon hordom, farsang van, jó tréfa az, ha a zsűri rám szavaz. Bohóc vagyok én a bálon, a táncot is megpróbálom, ha nagy cipőm fenn akad, a publikum rám kacag... A fődíj egy dobostorta, bohócnak való az az volna, hogyha talán megnyerem, lisztes számmal elnyelem... Osztozás az aranyon Három bandita egy kupac aranyport zsákmányol. Szeretnék az aranyat úgy elosztani, hogy egyikük se károsodjon a többiek hibájából, illetve kettő ne beszélhessen össze a harmadik ellen. Nincs semmilyen mérőeszközük ehhez, csak úgy szemre tudnak osztani. Mit tegyenek, hogy mindhárman meg legyenek elégedve? Megfejtés: Egyikük félreáll. Ketten kétfelé osztják az aranyat oly módon, hogy egyikük kettéosztja a kupacot, a másik választ. Az első tehát törekedni fog arra, hogy a két kupac lehetőség szerint egyforma legyen. Azután mindketten háromfelé osztják a kupacukat. Vigyáznak, hogy egyformán osszanak, mert harmadik társuk mindkettőjüktől választ majd egy-egy kupacot. Végül mindhármuknak két, lehetőség szerint egyforma kupaca lesz (egy kupac az összes aranypor egyhatodát tartalmazza).
