Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-16 / 162. szám

20 MAGYARSZÓ-AHÍD____________________________________________SOROZAT________________________________________________________2004.JÚLIUS 16.

Ronald Reagan és a külpolitika (2.) Ronald Reagan and the foreign policy (2.)

Csonka Judit Éva 2003-ban diplomázott angol és amerikanisztika szakon a Szegedi Tudományegyetemea Diplomamunkáját Ronald Reagen elnöksége és az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikája az 1980-as években címmel írta. Már előzetesen tartott előadásokat John F. Kennedy politikai életéről, az amerikai kormányról, választásokról, és a first lady szerepéről az amerikai politikai éledben Több publikációja megjelent Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának tanulója és Washingtonban a CHARC-ban tevékenykedik. Ronald Reagen halálának alkalmából most sorozatban közöljük diplomamunkáját angol-magyar tükörfordításban.

Az Egyesült Államok nagymértékű fegyverkezési költekezése mellett Reagan elnök egy un. “zéró opciós" tervet is bejelentett. Ez a következőkből állt: “Az Egyesült Államok hajlandó felhagyni a Pershing II rakéták és a főidről kilőhető cirkáló rakéták állomásoztatástól, abban az esetben, ha a Szovjetunió leszereli az SS-20-as, SS-4-es, és az SS-5-os rakétáit. Ez egy történelmi lépés lenne. Mi, a Szovjetunióval együtt jelentősen csökkenthetnénk egy nukleáris háború fenyegettséget, ami jelenleg Európa felett lebeg. ”

A válasz Reagan kezdeményezésére nem váratott sokáig. A Szovjet vezető, Leonid Brezhnev kijelentette, hogy a Szovjetunió soha sem fogadna el olyan feltételt, mint Reagan elnök “zéró opciós” tervet, amely a középhatóságú rakétákat fokozatosan megsemmisíteni Európában. Ennek ellenére, hét nappal később 1981. November 30.-án a Szovjetunió és az Egyesült Államok hivatalosan tárgyalásokat kezdett meg Genfben a “középhatóságú nukleáris hadászati fegyverekről” (INF). (Az egyezményt csak 1987. december 8.- án írták alá.) 1982-ben, Brezhnev szovjet főtitkár - ahelyett, hogy elfogadta volna Reagan “zéró opciós” tervet - egy teljes “nukleáris befagyasztást” javasolt, egy azonnali megsemmisítés a nukleáris fegyvereknek. A Reagan adminisztráció szamara ez azonban elfogadhatatlan volt, mivel a Egyesült Államok addigra mar annyira megnövelte katonai erejét, hogy az mar a kiegyensúlyozta a Szovjetunió erejét. így egy teljes “befagyasztásból” csak a Szovjetunió húzott volna hasznot. Ezenkívül, az 1980-as évek első fele azzal telt, hogy a két nagyhatalom egymást vádolta a fegyverkorlátozási tárgyalások felfüggesztésével. Mindez azért történt, hogy az egyik a másikkal szemben kedvezőbb helyzetbe kerüljön. Az események eredménye az lett, hogy egy relatíve hosszú időre a tárgyalások alapfeltételeinek megteremtés is gátolva volt. Habar előfordult, hogy mar a tárgyalások előkészülete is létrejött, mégis sok esetben előfordult, hogy előfeltételeket szabtak a találkozó létrejöttére. Az egyik ilyen legszignifikánsabb előfeltétel 1984. január 1-en történt, amikor a cirkálórakéták - amelyeket meg korábban az Egyesült Királyságban telepítettek - működésbe hoztak, és eközben Andropov, az akkori szovjet főtitkár bejelentette, hogy a Szovjetunió csak akkor hajlandó visszatérni az INF tárgyalásokhoz, ha az Egyesült Államok és annak NATO szövetségesei visszatérnek ahhoz az állapothoz, amely a Pershing II. és a cirkálórakéták telepítése előtt volt.

Emellett más történelmi jelentőségű eseményekre is sor került: 1982. júniusában Genfben Reagan elnök és Brezhnev főtitkár megnyitotta a Stratégiai Fegyvercsökkentési Tárgyalásokat (STÁRT), amely nagy hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentését tűzte ki célul mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió arzenáljában. A szomorú tény viszont az volt, hogy az INF és a START esetében is, mind az amerikaik, mind a szovjetek nehézségekbe ütköztek ezek politikai, technikai és katonai megvalósításában.

Mindezek mellett a Reagan adminisztrációnak a Szovjetunióval egy jó kapcsolat kialakítása is célja volt. Azonban ezt rengeteg esemény megakadályozta. Egy ilyen volt, amikor 1983-ban egy koreai utasszállító repülőgépet lelőtték, amely messze behatolt a Szovjetunió légterébe. Ennek eredményeképpen, a Szovjetunió az Egyesült Államokat kémkedési akcióval, az Egyesült Államok a Szovjetuniót “emberiség elleni vétséggel” vádolta. Ilyen események, mint a koreai utasszállító repülőgép lelövése, és az Egyesült Államok és a NATO INF fegyvereinek állomásoztatása Nagy-Britanniában csak mélyítette a szakadékot a két nagyhatalom között. A következmény pedig az lett, hogy az INF és a START tárgyalásokat felfüggesztették körülbelül egy évre. Azonban Ronald Reagan meg mindig optimista volt. Andropov, szovjet főtitkár halála után Reagan abban reménykedett, hogy egy jobb kapcsolatot tud majd kialakítani az “ellenfelek” Konstantin Chemenkoval. “Van egy olyan érzésem, hogy jó lenne vele beszélgetni a problémáinkról szemtől szemben és majd meglátom, hogy meg tudom-e győzni.” - írta Reagan egy nap naplójába. Chemenko azonban elutasította az USA elnökének Reagan kezdeményezését és visszautasította azt is, hogy csúcstalálkozót tartsanak. Ehelyett a Szovjetek bojkottálták az 1984- es los angelesi Olimpiai játékokat.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy paradoxok jöttek létre az Egyesült Államok külpolitikájában. Az egyik ilyen legnagyobb paradoxon 1983-ban alakult ki. Miközben Reagan és az Szovjetunió Egyesült Államokbeli Nagykövete, Anatoly Dobrynin egy aktív kapcsolatot próbált létesíteni a Szovjetunióval, ugyanebben az időben Reagan - a Szovjetekkel szembeni bizalmatlanságát és erős ellenszenvet kifejezve, az kelet-európai nagyhatalmat az “Ördög Birodalmának” nevezte.

Az Egyesült Államok “a jó a rossz elleni koncepciója” és a kommunizmustól való félelme egy olyan elképzeléshez vezetett, amit végül 1983, március 23-án Stratégiai Védelmi Kezdeményezésként (Strategic Defense Initiative - SDI), vagyis közismertebb nevén Csillagháborús tervként jelentettek be. Részletesebben, egy olyan űrbéli védőpajzs kifejlesztését az Egyesült Államok felett, ami elhárítja a szovjet rakétákat meg a levegőben és így megvédi a lakosságot egy esetleges nukleáris támadástól. Az SDI célja az volt, hogy “megerősítse védelmünket és ezáltal növeljük a mi, és szövetségeseink biztonságát” - állította egy US State Department által kiadott brosúra 1985-ben. Az elnök ezt a következőképpen jelentette be: “Mi lenne, ha a szabad emberek biztonságban tudnának élni, abban a tudatban, hogy biztonságuk nem azon múlik, hogy a US képes kivédeni a szovjet támadásokat, abban a tudatban, hogy meg tudjuk semmisíteni a stratégiai ballisztikus rakétákat mielőtt azok elérnek a légterünket, vagy bármely szövetségesünk légterét?” Habár az SDI sohasem jött létre, mégis hatalmas mennyiségű pénzt emésztettek fel a kutatások. Az SDI körüli véleménykülönbségek a felszínre hozták az ABM (Anti-ballistic Missile Treaty) szerződést is. Ez ahhoz az elgondoláshoz vezetett, hogy az Egyesült Államok ezt figyelmen kívül hagyja. Habár az SDI csak egy kutatási program maradt és az ABM egyezmény hatályban maradt, az SDI-nak mégis volt egy fontos szerepe. Megfélemlítette a szovjeteket. Az SDI ötletének keretében kreált űrbéli védőpajzs a “támadás első lehetőségét - first strike” adta volna az Egyesült Államoknak. Ahhoz hogy ezzel bárki is felérjen, az egyszerűen képtelenség lett volna.

Along with the massive military build-up of the United States, President Reagan announced a "zero option" plan, in which he said: The United States is prepared to cancel its deployment of Pershing II and ground- launch cruise missiles if the Soviets will dismantle their SS - 20, SS - 4, and SS - 5 missiles. This would be a historic step. With Soviet agreement, we could together substantially reduce the dread threat of nuclear war which hangs over the people of Europe.

The answer on Reagan's proposal did not linger. The Soviet leader, Leonid Brezhnev declared that the Soviet Union would never accept President Reagan's "zero option" for eliminating all intermediate-range missiles in Europe. However, seven days later on November 30, 1981 the Soviet Union and the United States did open formal negotiations in Geneva on intermediate- range nuclear forces (INF). (The treaty itself was signed only on December 8, 1987.) However, in 1982, General Secretary Brezhnev - instead of accepting Reagan's "zero option" plan - advocated a nuclear freeze, an immediate halt to the production of nuclear weapons. This was unacceptable for the Reagan administration, since the United States had increased its military capabilities in order to balance the power of the Soviet Union and by this reason a freeze would have only benefited to the Soviet Union. In addition, the first years of the 1980s went along with each accusing the other of wanting to engage the arms control negotiations in order to reach a favorable position against the other. All this resulted in an inability to create the basic conditions for negotiations for a relatively long period of time. Although, there was time when they promised to meet for negotiations, at various times preconditions were raised only for a meeting. The most significant prerequisite was carried out after January 1, 1984, when cruise missiles - that had been deployed in the United Kingdom - became operational and General Secretary Andropov stated that the Soviet Union would return to the INF talks only if the United States and its NATO allies agreed to the status quo before the deployment of Pershing II and cruise missiles.

There were "heroic" steps as well: in June, 1982, in Geneva, President Reagan and General Secretary Brezhnev opened the negotiations for the Strategic Arms Reduction Treaty (START) , which aimed to reduce the number of long-range nuclear weapons in the arsenal of the United States and the Soviet Union. The unfortunate fact in case of both the INF and the START was that the Americans and the Soviets found difficulties in carrying them out politically, technically and militarily.

Creating a good relationship with the Soviet Union was also an aim, but various events hindered that. One such case was the shooting down of a Korean passenger plane in 1983, penetrating deeply into Soviet airspace, which resulted that the Soviet Union blamed the United States with a spy mission and the Americans accused the Soviets of a "crime against humanity." Events like the shooting down of the Korean airliner and the United States' and NATO's deploying INF weapons in Europe led to an even deeper gap between the two superpowers. The result was that the INF and START talks were suspended for about a year. But Reagan was still optimistic. Áfter Andropov's death the president hoped for a better relationship with his successor, Konstantin Chemenko. "I have a gut feeling I'd like to talk to him about our problems man to man and see if I could convince him." - wrote Reagan in his diary. But Chernenko declined Reagan's advances and refused to have summit meetings. Instead the Soviets boycotted the summer Olympics in Los Angeles in 1984.

Under such circumstances it was no surprise that paradoxes existed in the foreign policy of the United States. One of the greatest paradoxes appeared in

1983. While Reagan and the Soviet ambassador to the United States, Anatoly Dobrynin, were trying to open an active relationship with the Soviet Union, Reagan, - acting upon his strong mistrust and repulsion of the Soviets - named the Soviet Union an "Evil Empire". The United States' good versus evil concept and its fear of communism led to a notion that was announced as Strategic Defense Initiative (SDI), publicly known as "Star Wars" on March 23, 1983. This aimed at developing a system of defense. More precisely, a shelter or space-shield over the United States to counter Soviet missile threat right in the air and to protect civilians from a nuclear attack. The purpose of SDI was to "strengthen deterrence and thereby increase our security and that of our allies." - said a US State Department, Bureau of Public Affairs brochure in 1985. The president announced it as follows: "What if free people could live secure in the knowledge that their security did not rest upon the threat of instant U.S. retaliation to deter a Soviet attack, that we could intercept and destroy strategic ballistic missiles before they reached our own soil or that of our allies?" Although SDI never came into existence, enormous amount of money was spent on research.

Disagreements on SDI brought the ABM Treaty to the surface. This led to a notion that the United States was violating that. Although SDI remained a research program and the ABM Treaty remained in force, SDI did have an important role. It frightened the Soviets. By creating such a space shield a "first strike" chance would be given to the United States, and to catch up with it was something that they simply could not afford.