Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-12-03 / 182. szám
2004. DECEMBER 3. MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 Szent Miklós, a hajózok védőszentje! Patara városában a kolostori életet során, a tanulás és sportoláson kívül más teendője nem volt. így a mintegy 180 cm magasságú fiatalember, aki napi több órát töltött tornával, egy szikár minden erőpróbát kibíró alkat lett. Kitűnő úszó volt, néha több kilométerre beúszott a tengeren. így történhetett meg, hogy egy tengeri út alkalmával a bajban bátran vetette magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Egy ilyen cselekedete után, amit csodának hittek az emberek, látva Miklós pap gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát, és elsőként a két fuldokló tengerészt mentette ki, és ezt követően kapaszkodott fel a tehetetlenül hánykódó hajóra, ahol egymaga helyezte vissza az orrvitorla árbocát, majd megköszönve Istennek a segítségét, imádkozni kezdett. Közben a megrémült és a hajófenékbe menekült embevált a hajózok védőszentjévé. Az eset 270-ben, a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történt. Akkoriban is rendszeresen zarándokoltak az emberek a Szentföldre. Ezt tette az ifjú Miklós pap is. Ezek a zarándoklatok, ősszel történtek amikor nem volt olyan nagy meleg. Igen ám, de ilyenkor a tenger az egyik pillanatról a másikra kiszámíthatatlanul viharos tud lenni. Ezért a zarándoklatra tartó hajók, biztonságból egymáshoz közel, konvoj szerűen haladnak. Ezen az úton is kitört egy váratlan vihar. Miklós pap hajója mellett alig száz méterre haladó hajónak az orrvitorla árboca kitört, ennek helyre tételéhez legalább két ember kell. Ki is mentek elvégezni a munkát, de mind kettőt lesodorták a hullámok. Tudni kell, hogy ezek a kishajók 3-5 fős személyzettel rendelkeztek, így nem volt ki megjavítsa a hajót, ami ez által süllyedésre volt ítélve. Valamint azt is tudni kell, hogy aki viharban a tengerbe esik, annak nincs túlélési esélye! A helyzetet rek csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor kimerészkedtek a fedélzetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert láttak. Mindenki arra gondolt az ismeretlen megjelenésével, hogy valami égi Szent segített rajtuk. Az ima befejeztével, pedig szemük láttára belevetette magát a habok közé és eltűnt. Ez a tengerbe ugrás egyet jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerű ember nem tehette. Amikor elcsendesült a vihar, mindenki megdöbbenésére, a vízbe esett halott tengerészek nyugodt álmukat aludták a hajófenéken. Miklós zarándok útról hazafelé ellátogatott Anatólia fővárosába, Myrába. Itt legendás körülmények között püspökké választották. Majd később amikor a jeru- zsálemi út tengerészei közül néhányan Myrába jártak, hálaadásra betértek imádkozni a templomba, ahol Szt. Miklós püspökben felismerték a hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettől kezdve a tengerészek hozzá imádkoztak a bajban, és így a védőszentjükké vált. Szepesi Attila Télapó éneke 1 lipp-hopp fut a szán, siklik szaporán. Dobrokol a havon szélvész paripán. 1 lej hó ügvesen vágtat tüzesen, húzza a teli szánt fénylő hegveken. 1 lipp-hopp fut a szán villám-paripán, végtelen utakon dobban szaporán. Szerkesztette: Kertész Gabriella Mártonka levele Móra Ferenc Aranyos nagyapó, ákom-bákom-mákom, szíveden kopogtat kis unokád, Márton. Szíveden kopogtat gyönge kis ujjával, könnyeket pergető nehéz bánatával. Mit ér, amit küldték a szép csengés szánkó? Az egész határban régen nincsen már hó. Aranyos nagyapó, ákom-bákom-mákom, tudod-e mire kér kis unokád, Márton? Gyere el mihozzánk, légy te a Télapó: fehér szakállasból hátha hull majd a hó. 1 látha hull belőle erdőre, mezőre, hátha a tavasz még visszaijed tőle. Borókás tetejű kerek halom haván, hátha repülhet még esengve-bongva a szán. Gyere el nagyapó, ákom-bákom-mákom, csókolom a kezed: kis unokád, Márton. Icinke-picinke Népmesék óvodásoknak Az egér farkincája Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!- Az ám, egy kulcs - mondja a szegény ember -, jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá! Na, ez annyiba maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak, megint elkiáltja magát a fiú:- Nézze, édesapám, megtaláltam a ládát is! Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne; hát abban bizony nem volt egyéb, csak égy kurta farkú egerecske. Ha az egérnek a farka hosszú lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Hát jól van, na, mondok hozzá egy versecs- két: Mese, mese, mátka, fekete madárka, úri bunda, kopasz egér, ugorjon a nyakadba! Mese, mese, fakakas, bújj a lyukba, ott hallgass, Kata, Kata, két garas, neked adom, csak hallgass! Csinger Beatrix Barátom, a Télapó Ott, ahol az aranyhangú csengő szól, ott lakik a barátom, a Télapó. Dérből van a bajusza és dérből van a szakálla, piros bársony kabátja, fekete bőr csizmája. Óriási dióhéjból készítette puttonyát, jó gyereknek nyalókát, narancsot és almát ád. Gyerekeknek “Szent Miklós megmenti a hajót”, festmény, 1437 k -~
