Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-16 / 162. szám
4 MAGYAR SZÓ-A HÍD_________________ AMERIKA HÍREI 2004. JÚLIUS 16. WkBush gőgös, Kerry határozatlan SZEMÉLYES OLDAL A gőgös és a határozatlan közötti választás vár az amerikaiakra a novemberi elnökválasztáson. Az elnök és kihívója személyiségjegyeiről készült közvéleménykutatás a választási versenyhez hasonlóan kiegyenlített végeredménnyel zárult. Bush győzelme ugyanakkor derűlátóbbá tenné az amerikaiakat. Amerikai hadművelet afganisztánban? * Július 13. Uj hadműveletet indít az amerikai hadsereg Afganisztánban, hogy biztonságos körülményeket teremtsen a közép-ázsiai országban az októberre kitűzött választások lebonyolításához. A Villámgyors Elhatározás (Lightning Resolve) kódnevű művelet megindítását David Barno altábornagy, az Afganisztánban szolgáló amerikai erők parancsnoka jelentette be ka- buli főhadiszállásán. Szavai szerint a katonai akció keretében az amerikai hadsereg 17 ezer fős egysége csapásokat mér a szélsőségesekre, az elképzelések szerint megzavarva őket ezzel, valamint hírszerzési információk alapján rajtaütéseket hajt végre. A hadművelet megindításának időpontját a tábornok nem árulta el. Az amerikai katonák bevetésük során együttműködnek majd az ENSZ- szel. Mások mellett a világszervezet munkatársainak felelőssége az október 7-re kitűzött afganisztáni elnök- választás előkészítése. Barroso gyűlöli az amerikai arroganciát Július 14. Busht kritizálva próbálta meggyőzni az Európai Parlament baloldali képviselőit Jósé Manuel Durao Barroso. Az Európai Bizottság élére jelölt jobboldali politikus csodálni való értékeket is talált Amerikában, és folytatná az együttműködést. "Gyűlölöm az amerikai arroganciát és militarizmust, de Európának érdeke együttműködni Washingtonnal" - jelentette ki Brüsszelben európai parlamenti meghallgatásán Jósé Manuel Durao Barroso, az Európai Unió bizottságának elnökjelöltje. Az Egyesült Államokban "csodálatos és szörnyű dolgok léteznek egyszerre" - mondta el az EP szocialista és zöldpárti frakciójának meghallgatásán az elnökjelölt. "Nagy csodálója vagyok az Egyesült Államoknak, igen erős civil társadalmuknak, életerejüknek, egyetemeiknek, ahol cgv időben én is tanítottam. De gyűlölöm az arroganciát, a militarizmust, az egyoldalúságot" - jelentette ki Barroso. Július 14. Amilyen kiélezett az amerikai elnökválasztási verseny, könnyen lehet, hogy a jelöltek személyes megítélése lesz a döntő a novemberi választásokon. George W. Bush és demokrata kihívója, John Kerry népszerűségének különbsége hónapok óta a statisztikai hibahatáron belül van, egyik jelöltnek sem sikerült tartós előnyt szeréznie. A legutóbbi, a demokrata alelnökjelölt megnevezése után készült közvélemény-kutatások szerint Kerrynek az általában komoly lökést adó döntés sem hozott áttörést, továbbra is Bush enyhe előnyét mutatják a közvélemény-kutatások. A végső soron akár kulcsfontosságú karakter jegy ékről az Ipsos közvélemény-kutató készített felmérést, az AP megbízásából. A felmérés eredményei alapján sem mondható azonban, hogy bármelyik jelölt előnyt élvezne a másikkal szemben. A felmérés tanulsága szerint az amerikai választópolgárok Kerryt okosabnak tartják ugyan Bushnál - a válaszadók nyolcvanhárom százaléka szerint az "intelligens" a jó jelző Kerryre, Busht csak hatvankét százalék tartja bölcsnek -, az elnök kihívóját ugyanakkor határozatlanabb politikusnak gondolják. A megkérdezettek alig negyvenöt százaléka gondolja Kényről, hogy képes határozott döntéseket hozni. Bush esetében ez az arány hatvanhét százalék. Bush, amellett, hogy határozott, még kedvelhetőbb is demokrata riválisánál. Az elnököt a választók hatvanhat százaléka tartja kedvesnek, szemben Kerry hatvankét százalékával. Nem áll jól a két elnökjelölt az őszinteség terén. Mindkét politikust az amerikaiak ötvenhárom százaléka tartja becsületesnek. Busht negyvenhat, Kerryt negyven százalék tartja megbízhatatlannak. Bush agresszív politikája is megtette a hatását imázsára. Az elnök az amerikaiak több mint fele szerint arrogáns, demokrata vetélytársát csak negyvennégy százalék tartják gőgösnek. Meglepő eredmény - és ebben nem kis szerepe lehet a demokrata propagandának -, hogy az amerikaiak kilenc tizede tartja gazdagnak Busht, Kerryt ezzel szemben csak a megkérdezettek nyolcvanöt százaléka. A demokrata jelölt, felesége, Teresa Heinz-Kerry magánvagyonának köszönhetően az Egyesült Államok leggazdagabb elnöke lehetne, ha megnyerné a választást. A kiegyenlített eredményeket a felmérés utolsó kérdése billentette Bush irányába. A megkérdezettek ötven százaléka látná optimistábban Amerika jövőjét Bush győzelme esetén. Kerry sikere ezzel szemben a megkérdezettek negyvennégy százalékát tenné csak derűlátóvá. Amerika és Európa: hol húzódnak a határok? Látványos összecsapások jellemezték az Egyesült Államok és az EU kapcsolatát az elmúlt években, s az iraki háború kapcsán maga a kontinens is megosztottá vált. Európában a közvélemény-kutatások szerint eddig nem látott méreteket öltött az Amerika-el- lenesség, de ha mélyebben a számok mögé nézünk, kiderül: valószínűleg átmenetei jelenségről van szó. Hosszú ideje küszködik az EU azzal, miként lehetne igazi európai tudatot kialakítani a kontinens lakóiban. Az amerikai műveletlen, felszínes és erőszakos - efféle sztereotípiák élnek az átlag európaiakban, de ez azt jelzi, hogy ők is csak az amerikaiakkal szemben tudják meghatározni magukat mint komoly kulturális tradíciókkal rendelkezők, műveltek és konszenzuskeresők. Ezt teszik kissé kifinomultabban politikusaik és vezető filozófusaik egy része is: az európaiságot magasabb minőségként állítva be. Timothy Garton Ash Free World című legújabb könyvében összegyűjtötte az európaiak által leggyakrabban emlegetett tulajdonságokat: a szekularitás, a szociális állam, az egyenlőség, a környezetvédelem, valamint a fegyvertartás korlátozása, melynek következtében kisebb az erőszakos bűncselekmények száma. Megvizsgálva ezeket, kiderítette, hogy valóban, míg az amerikaiak 83, addig az európaiaknak csak 49 százaléka nevezte életében fontos tényezőnek Istent. Csakhogy az európai statisztika olyan szélsőségeket foglal magába, mint a szinte teljesen világi Franciaország és a mélyen hivő Írország. Igaz, hogy az amerikaiak szerint az a jó, ha az állam hagyja őket boldogulni, és a negyven százalék fölött európai átlaghoz képest ott a szövetségi adóteher alig 30 százalék, ám mind több új tagállam is alacsony adókkal és liberális gazdaságpolitikával csalogatja a befektetőket. Az is igaz, hogy Amerikában sokkal nagyobbak az életszínvonalbeli különbségek. De az már kérdés - mondja Ash - hogy az-e a jobb, ha sokan dolgoznak kevesebb bérért és többet, vagy ha sokan vannak tartós munka nélkül. Ha megnézzük, hogy például egy francia munkás életét és nézeteit az amerikai vagy a szlovák kollégákéhoz érzi-e közelebb, nem vitás, hogy az előbbit mondja majd. Az igazi megosztó ok az iraki háború volt. Azonban ez sem alkalmas általánosításokra. Az uniós tagállamok többségében ugyanis a nép háborúellenes volt, a politikusok viszont megosztottak. A nép azonban megosztott volt Amerikában is, ahol szintén százezrek vonultak tüntetni a városok utcáira. Franciaország pedig, amely a legpacifistábban viselkedett, az elmúlt évtizedekben nem habozott beavatkozni számos- érdekeltségi szférába eső - fegyveres konfliktusba. Schröder német kancellárról pedig közismert, hogy újraválasztása érdekében döntött az ellenkezés mellett. A nyolcak - köztük Magyarország - levele, kiállásuk az iraki beavatkozás mellett, annak a jele, hogy az Európai Unió bizonyos értelemben kezd hasonlítani az Egyesült Államokhoz: az eszmék, információk szabad áramlásában nagyon is beleférnek a viták, az ellentétes nézetek. Az európai tiltakozók jó részét Bush arroganciája zavarta leginkább s egy ENSZ által vezetett iraki beavatkozást nem feltétlenül elleneztek volna - reménykednek a transzatlanti kapcsolatok hívei, akik nem akarnak választani Amerika és az EU között. De hát a nagyhatalmi arrogancia Európában sem ritka jelenség. Európa nem is nagyon különbözik Amerikától.
