Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-11-26 / 181. szám

2004. NOVEMBER 26. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 nincs a rokonságában! - Nem mindenki születhet szépnek! - védelmezte picinyét harcsa mama.- Honnan jöhetett? Az üz­leti útjaimon sem találkoztam ennyire csillogó hallal. Meg van! A Laca Pecás feleségének nincs bajsza, s tele van csillo­gó, villogó hercsulákkal! Talán vele lehet rokonsági kapcsolatban? - Ugyan már, nem merném a közelébe se engedni, túl veszélyes! - mondta majdnem sírva a nagyszájú harcsa mama. Szegény rút kis harcsa, akarva akarat­lanul is meghallotta a beszélgetést, s el­keseredett. Nem kívánatos személy a családban. Másnap, mikor nagyban bu­borékoltak, a legkisebb hal testvére meg­kérdezte: - Mondd csak, miért nincs ne­ked bajszod? - Nem tudom! Bármit megadnék, hogy bajszom lehessen! - mondta szipogva a rút kis harcsa. Akkor valószínűleg ezért vagy irigy sárga? ­Híres emberek gyermekkorából Mark Twain, a világhírű író kisfiú korában nagyon ren­detlenül járt az iskolába. Apja ezért sokszor elverte nádpálcá­val. “Hidd el - mondta egyszer ha rossz vagy, és nekem meg kell téged büntetni: ez nekem éppúgy fáj, mind neked” A kisfiú megtörölte könnyes szemét, es így szólt: “Elhiszem, papa... De neked máshol fáj, mint nekem...” harcsát, szemügyre vette: - Szerencséd van, hogy nem nőttél nagyobbra, a me­sékben meg egyáltalán nem hiszek. - rö­högött egy nagyot és visszadobta a ré­mült halat a vízbe. Az meg ijedtében egy méregzöld hínárkabátot terített magára, meg sem állt egyenesen a Fekete tenge­rig. Ott egy furcsa fejű, farkán lovagló hallal találta szemben magát. - Édes­anyámat keresem, mondd csak nem te vagy az? - kérdezte bátortalanul a rút kisharcsa. - Sajnálom csillámkám! Én a csikó hal vagyok, hellyel közel sincs a ro­konságomban ilyen szikrázó - m....ikrázó hal. - Ha van kedved eljö­hetsz velem a lóversenyre, látom unat­kozol? - Igazán rendes vagy, de nekem meg kell keresnem a szüléimét! - utasí­totta el a kedvességet a rút kisharcsa. - Sok sikert a további kereséshez, ha szük­séged van rám bármikor segíthetek! - mondta a csikóhal és azzal elügetett. A kishal tovább kutatott a korall szirtek kö­zött, amikor egy kopasz nyolckarú szo­katlan szerzettel találkozott. - Talán te lehetsz az én anyukám? - mondta - Nem hiszem neked nincs nyolc karod, egyébként a polip vagyok. Épp birkózó versenyre megyek tarts velem! - Köszö­nöm, hogy gondoltál rám, ám én a szü­léimét kutatom, s nincs most erre időm. - Sok szerencsét hozzá, ha bármikor szükséged lenne egy segítő karra, a nyolcból egy mindig a rendelkezésedre áll. Hínár erdőn, korall bérceken úszott át, amikor egy furcsa áttetsző rózsaszín valami jött vele szembe. - Anyukámat keresem, mond csak nem láttad? - Meg­megdúzzadok, a nevetéstől, nem bán­nám, ha néha csilloghatnék én is, hogy a ráják megpukkadjanak az irigységtől. - mondta vidáman a medúza. - Sajnálom nem vagyok a rokonod, de bármikor a rendelkezésedre duzzadhatok, csak hívj, és tovalebegett a zöld vízben. Ahogy a narancssárga korall szirtek között bucskázott, egy pici és egy nagy ember félét látott feléje úszni. Nagyon megijedt. - Apa nézd, egy aranyhal, ugye teljesíti három kívánságomat? - mondta a búvár ruhába öltözött kisfiú a búvár ruhába öltözött apjának. - Talán?! - mondta bizonytalanul az édesapja.- Mondd csak, mik lennének azok a kíván­ságok? - Szeretnék találkozni egy csikó­hallal, egy polippal, meg egy medúzával. A rút kisharcsa, vagy másnéven arany­hal úgy érezte nem szabad cserben hagynia a gyereket. Odahívta a pajtásait, és sorra úsztak el a búvár gyerek orra előtt, először a csikóhal, majd a polip, vé­gül a medúza. - Apa nézd milyen gyö­nyörűek! Az aranyhal a legnagyszerűbb hal a világon, teljesítette három kívánságo­mat. A kis hal elégedetten úszott tovább. Hirtelen sok csillogó fényes hal csapat­ban úszott el mellette. A rút kis harcsa tátott szájjal bámulta őket: - Szia csillogi -Vili vagyok. Csatlakozz hozzánk, ez az aranyhal óvoda, végre hazataláltál! Mondd csak három kívánságot teljesítet­tél-e már? - Ühüm! - tátogta a boldog aranyhal. - Akkor te egy igazi aranyhal vagy! Köztünk van a helyed! VÉGE Varga Erzsi A rút kis harcsa Valamikor réges régen, amikor még a Duna és a Tisza Magyarországon talál­kozott egymással, a folyómeder legmé­lyén, egy biztonságos barlangüregben élt a nagy’ szájú, nagy bajszú harcsa ma­ma az éppen kikelt picinyeivel. A csöpp­ségeket azonnal megtanította a folyó me­der szigorú törvényeire: - Jegyezzétek meg jól, tilos a folyó felszínére menni, mert ott a Csali Laca Pecás az úr, ha megzavarjátok, akkor az életetekkel fizet­tek érte... Harcsácskák napról napra nagyobbra nőttek, hétről hétre többet tanultak meg a víz alatti világból. A legeslegjobban a buborékolást szerették. Ami egy icipicit hasonlít a kukorékoláshoz, csak kukukurikú helyett, különféle nagyságú buborékok jönnek fel a torkukon. Ahogy cseperedtek egyre hosszabbak lettek és mind a nyolc bajszuk kinőtt. Testvérek közül egy azonban semmiféleképpen sem fejlődött, pici maradt, sőt csillogott, villogott. A többiek ijedten néztek külö­nös öccsükre, de egy idő után hozzászok­tak a furcsa látványhoz. Csak harcsa ma­ma aggódott, szomorúan tátogott: - Na­gyon pici, nincs bajsza sem, pikkelyes is, ami nem jellemző ránk. A legeslegna- gyobb baj, hogy’ csillog, villog, és felhív­ja az ellenség figyelmét. Bajba keverhet mindannyiunkat. Egy hosszú üzleti kőr­útról megérkezett harcsa papa is. Na­gyot nézett amikor meglátta furcsa pici­nyét. Lefekvéskor aggódva fordult fele­ségéhez: - Rút kis harcsa nem a miénk, kakukk hal lehet! Nem tarthatjuk meg, mert ragyogása veszélyes ránk nézve! - Nem zavarhatjuk el, csak úgy a sötét fo­lyómederben egyedül, nincs lelkem hoz­zá! - védelmezte picinyét harcsa mama. - Meg kell keresni, hogy kiféle - miféle fajzat. Talán a keszeg pottyanthatta el ugyanott ikráit! - mondta elgondolkozva harcsa papa. - Én is gondoltam erre!- suttogta harcsa mama, hogy a gyerekek meg ne hallják a beszélgetésüket - rá is kérdeztem. Azt válaszolta: - Ő ugyan ke­szeg, de nem ennyire, rút kis harcsa / Am ahogy kimondta, már meg is bánta, mert érezte, hogy megbántotta vele a rút kis harcsát, hogy megvigasztalja valami kedveset akart mondani neki: - Milyen pikk-helyes vagy! - Szegény rút kis har­csa félreértette, zokogva a sűrű hínár er­dőbe bújdosott. - Bocsánat nem akarta­lak megbántani! - bánkódott testvére. Túl késő volt, bizony mással is előfor­dult már, hogy jót akart és rosszul sült el. A rút kis harcsa miután abbahagyta a sírást, elhatározta, hogy megkeresi hon­nan származik. Eszébe jutott a Laca Pecás felesége: - Lehet, hogy emberféle lehetek!- győzködte magát. Egyenesen úszott felfelé, nem törődött a veszéllyel. Egyre magasabbra ment, meg akarta nézni a Laca Pecás feleségét. Nagyon megéhezett, amikor megpillantotta, hogy egy kukac csomó úszik a vízen. Gyorsan bekapta ám valami éles dolog felsértette a szájpadlását, s húzta, húzta kifele a vízből. Rémülten, fuldoklott és egy nagy bajszú vigyorgó arccal találta magát szemben. - Ez az én szerencsém, kifogtam a mesebeli pindurkát! Ugye, most teljesíted három kívánságomat? - mondta és nagyot húzott a sörös üvegé­ből. Azután leemelte a horogról a rút kis 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK! Halál a garázsban A holttestet Ms. McCarthy fedezte fel a garázsban, amikor hazaért gvalog- hat óra körül. A kocsi üresen járt. Gyorsan kinyitotta a garázsajtót belülről, leállította a kocsit, s felhívta a 911 számot a konyhából. A halál oka szén- monoxid mérgezés volt minden jel szerint. A jobb oldali kabátzsebben egv tégely gyógyszert találtak. A tégelv félig volt depresszió elleni tablettákkal. Előző napra volt kiírva az. újratöltésé. Dr. Pillsbury elmondta, hogy ekkora mennyi­ségű tabletta nem ölhette meg az. áldozatot, de kb. 15 másodperc alatt elaltatta volna. Nem találtak búcsúlevelet sehol. Az. autóban volt: térkép, jégkaparó, egv sál, egv zacs­kó ropi, egy dossziénvi lista házakról, a csomagtartóban pedig néhány szer­szám, kábel, takaró. A benzintaftályban bőven volt benzin a felügyelő szerint. Bár öngyilkosságnak tűnik első látásra, miért nem lehetett az? (Megoldás: Azért new lehetett öngyilkosság, mert ha meg akarta volna ölni magát, a kocsi beindítása előtt vette volna be a gyógyszereket, melyhez szükség lett volna folyadékra is, viszont nem találtak semmilyen poharat vagy üveget. Arra meg már nem lett volna ideje, hogy eltüntesse az üveget.) Szebkesztsttc: Kertész Gabriella Í'éríTLrJ&^ullliíűLfái^ .„L-... - J*.,.....»... -. ú,r„. -I-,..

Next

/
Thumbnails
Contents