Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-11-26 / 181. szám
2004. NOVEMBER 26. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Emlékezzünk nagyi ainkra Bittó Boldog Klára ^ Nagyon sokunknak amikor elhagytuk hazánkat nem csak a családtól való elszakadás, a megszokott környezet hiánya fájt, de a szívünket összeszorította a magyar nagyjainktól való búcsú is. De hála Istennek a könyvek, a TV, a rádió és nem utolsó sorban a köztünk élő leszármazottak elmondása alapján a hőseink velünk vannak. Kisfaludy Sándor híres magyar költőnk leszármazottját Békeffy Szabó Pálnét, született Kisfaludy Edithet szólaltatom meg, hogy meséljen szeretett költőnkről. Ükapárn Kisfaludy Mihály és a két költő Sándor és Károly testvérek voltak. A Kisfaludy család attól a Szabolcstól származik, akinek apja Előd, vezére és bajnoktársa volt a honfoglaló Árpádnak. Kisfaludy Sándor a legidősebb gyermek Sümegen, Zala megyében született 1772-ben. Apjának már nem voltak domíniumai, de még voltak birtokai 8- 10 községben. Édesanyja Sándorffy Anna vagyonos leány volt; a költő sümegi háza ahol született és meghalt, anyai örökség volt. Sümegről a győr- megyei Tétre költöztek, itt született Károly a költő és az első magyar dráma író, akinek születése anyja életébe került, ami atyjukat teljesen rideggé tette. Sándor iskoláiban minden tanulmányban első volt. Korán kezdi a versírást, 13 éves korában anyja születésnapjára írta első versét. Jogot tanult, de nem szerette, beállt huszárnak Erdélybe, majd 1793-ban a* király kinevezte testőrnek a magyar nemes gárdába, így Bécsbe ment. Itt került közélett irodalmi körökhöz. 1795-ben hazament szabadságra és Badacsonyban találkozott Szegedy Rózával, akihez Himfy szerelmes versei íródtak. Katonasága Itáliába sodorta háborúba, itt francia fogságba esett, ahol Petrarka szonettjeit olvassa, ez adja az ihletet a „Kesergő szerelem” írásához. Állandóan Rózáról ábrándozik és írja hozzá verseit. Két év telt el, még visszatér Zalába és feleségül veszi Szegedy Rózát (akinek esküvői ruhájából egy darab itt van be- rámázva nálam.) Róza mindenben hoz- záillett élettársnak; szép, előkelő, a legműveltebb és olvasottabb leány volt Zalában. A költő boldog házasságában 1807- ben jelent meg a „Boldog szerelem”, a „Kesergő szerelemmel” egyidőben, s három regéje „Csobáncz”, „Tátika”, „Somlo”. Az élet megadott neki mindent amire vágyott. 1820-ban a Marcibányi Intézet 400.000 Ft-tal jutalmazta a költőt, amit Károly öccsének ad, s ezzel indult meg az Aurora kör 1822-ben. A kalandos ifjúság, boldog - munkás férfikor után szomorú alkony következett. Himfy egyedül maradt. Szeretett Rózája, akit 22 énekben és 400 dalban dicsőített, hosszas szenvedés után elhunyt 1832-ben. Himfy megnősült másodszor is, 62 éves korában, nem szerelemből, a gazdaság érdeke miatt. Egy rokonát Vajda Amáliát vette feleségül, akinek csak a nevét tudjuk. Majd másodszor is özvegy lesz. Magányosan éli utolsó éveit, ekkor írja „Hattyú dal”-át, egy verses életrajzféle költeményt. 1844. október 28-án halt meg Sümegen, abban a házban ahol született s ahol 40 évig élt, szeretett Rózájával és azután özvegyen. Végezetül megemlékezésemet a „Boldog szerelem” 64. dalával zárom. Mint a tavasz virágzat ja Mindenegy más fajzatú S minden fajnak más látszatja S mind tulajdon illatú Úgy mindenik szépségének __ Tulajdon a kelleme És tulajdon kellemének Az öröme s érdeme, A szívnek és érzelminek, A léleknek s képzetinek Ezerféle kedvére, S gyönyörűségére. Leona Berek A Magyar Múzsa () ti magyar költők, Múzsátok szelleme Szárnyal a lelkűnkkel Hol dalolnak angyalok. S képzeletünk a magasban, S lenn a szépségek terén, Földi útjainkkal Összefűzött szálon Álmodva andalog. 4 Rímetek árnyai Hangulatot váltó Meneték sátorok, Virágzó hajnalok. S amit a Gondviselő Jó hangulatában Választottjainak az égből, Szívükbe hullatott, Sugallatából idézve, Lettek a kedves És bűvös varázslatok. Ágnes V. Fürst Az időgép csápjaiban A múlt szürkés homályban - mint sok színes buborék - hintázva fejed felett lebeg, oly áttetsző, s oly hideg mint jégvirágos ablakon a megfagyott lehelet. A vágtató időgép életedet kegyetlenül felőrli, s mint apró üveggolyó; hónap és év törékenyen szétgurul..., Napok porszemekre esnek széjjel...., s életed a halál egy nap elrabolja gonosz kéjjel! Immár eljött az este, és a hold már fent jár, Az ezüstös sugarában, fürdik az egész táj. A hold sugárban a havas bércek, tündökölve állnak, És fenséges képet ad, a hegyen a romvárnak. Az erdőben az esti csendben, az őz nyugodni tér, Halkan susog a lombok között, az enyhe kóbor szél. A hold sugárban a tó vize, hulláma csillog, Ott az esti magányban, csak a békák kuruttyolnak. § Már a város is lassan, nyugalomra tér, H Szerte az utcákban, a nép is haza tér. Néhány házban a lakó, a TV-t, rádiót hallgatja, Majd a világosság kialszik, a sok-sok ablakban. Mivel már késő van, én is ágyba vágyok, Hát mindenki számára, jó éjt kívánok. H Chicago, IL, 1999. március 10. Kisfaludy Sándor —
