Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-11-12 / 179. szám
4 MAGYAR SZÓ-A HÍD _______ AMERIKA HÍREI 2004. NOVEMBER 12. H Elnökválasztás 2004: háttérelemzés JOBBOLDALI AMERIKA Európa jobban teszi, ba hozzászokik nem csak George W. Busb-boz, de a George W. Bush képviselte Egyesült Államokhoz is. A múlt heti amerikai elnökválasztás alighanem szertefoszlottá azt a mítoszt, hogy a radikális texasi csak egy sajnálatos aberráció az amúgy viszonylag korrekt amerikai történelemben. hmondott az igazságügyi és a kereskedelmi miniszter November 7. Lemondott John Ashcroft igazságügyi és Don Evans kereskedelmi miniszter az amerikai kormányból. A hírt bejelentő Scott McClellan fehér házi szóvivő nem közölte, hogy kik lesznek a távozó kormánytagok utódai. Sem Ashcroft, sem Evens lemondása nem meglepetés. A találgatások szerint a még a Bush-kormányban jobboldalinak számító is sajátosan keresztény Ashcroftot eddigi helyettese, az afro-amerikai Larry Thompson, Alberto Gonzales fehéz házi jogász, vagy Bush kampányfőnöke, Marc Racic válthatja. Lebegtetik még Tommy Tomphson egészségügyi, Colin Powell külügy- és Donald Rumsfeld védelmi miniszter távozását is. Utóbbi kettő távozása jelentős váltás lenne, a legfrissebb értesülések szerint ezért Bush újbóli beiktatása előtt nem is várható. Jön a NATO-főtitkár November 9. A múlt héten újraválasztott George Bush amerikai elnök egvik első vendége Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára lesz; mint a katonai szövetség brüsz- szeli székhelyén nyilvánosságra hozták, Scheffer lapzártánkkor Washingtonban találkozik Bush elnökkel és Colin Powell külügyminiszterrel. A NA TO-főtitkár látogatása során megbeszélést folytat az amerikai elnök kormányának és nemzet- biztonsági kabinetjének több más tagjával is. Csütörtökön pedig New Yorkba, az ENSZ székhelyére megy, ahol találkozik Kofi An- nannal, a világszervezet vezetőjével, s ő lesz az első NATO-főtitkár, aki valaha is felszólalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt. Scheffer látogatása mindenképpen szimbolikusnak tekinthető, ugyanis az iraki háború miatt az Egyesült Államok és több európai NATO-tagállam viszonya megromlott. November 9. Az Európában sokat hangoztatott nézet, miszerint Amerika tulajdonképpen teljesen oké, csak George W. Bush nem, téves - ez kiderül a választási eredményekből. Bush nemhogy rontott, de javított 2000-es választási eredményén, hárommillió szavazattal többet gyűjtve be, mint John E Kerry, a demokrata jelölt. Ami azt illeti, Bush több szavazatot kapott, mint bármelyik elnökjelölt az amerikai történelemben. Sőt, ő az első elnökjelölt, aki a szavazatok abszolút többségét kapja meg George H. W. Bush 1988-as győzelme óta. Úgy látszik, Amerika szereti George Bush-t. New Englandet, a Nagy Tavak keleti partját és a Csendes-óceán mentén fekvő államokat leszámítva Amerika republikánus nemzet - az Appalache-hegy- ségtől nyugatra, a régi Dél, a Közép- Nyugat, a lapos és üres prériállamok, a Mexikó felé eső sivatagos térség és a Sziklás-hegység hátországa a George W. Bush képviselte markáns konzervativizmusnak. És hát szeptember 11-e emléke él, az állandó riadókban, a terrorista fenyegetés folytonos hangoztatásában, a belbiztonsági intézkedésekben. A legszembetűnőbb körülménye az elnökválasztásnak az az exitpoll-ered- mény, ami szerint a választók számára a legfontosabb a hit és a vallásos meggyőződés volt (21 százalék). Fontosabb, mint a gazdaság állapota vagy a terrorizmus (20 és 15 százalék). Amerika, úgy tűnik, egy ilyen hely. Az amerikaiak többsége láthatóan szereti George W. Bush-t. Ez szerte kell foszlassa azt a mítoszt, hogy Bush egy radikális elhajló, aki valós támogatás nélkül térítette el az amerikai politikát jobbra. A választási eredmények - a republikánusok növelték többségüket a Képviselőházban, a Szenátusban és a kormányzói helyek tekintetében is - azt mutatják, hogy Amerika ilyen. A második ciklus nehezebb Mi következik ebből a következő négy évre? Nem biztos, hogy nagyon sok minden. Nem biztos, hogy megerősíti George Bush-t radikalizmusában. Egyrészt azért, mert a választási eredmény egy kicsit félrevezető. A választás valójában elég szoros volt: 51 százalék Bush, 48 százalék Kerry, 1 százalék Nader (baloldali). Lehet, hogy Bush több szavazatot kapott, mint bármelyik elődje, de hát az amerikai népesség évi kb. egymillióval nő. A választási rendszer torzításai miatt, ha John Kerry 150 ezerrel több szavazatot kap Ohióban, most másról írnának a lapok ("Amerika elutasította George Bush radikális konzervativizmusát"?). Bush győzelme teljes, de nem átütő. A helyzet az, hogy az Egyesült Államok egy kulturálisan és politikailag megosztott nemzet. A felhatalmazás, amit George Bush kapott, korántsem olyan nagy, mint elsőre látszik. Minden második amerikai ellene szavazott, és sokan elég nagy keserűséggel és haraggal. Még a préri, a Dél és a Sziklás-hegység konzervatív fellegvárai sem bizonyultak minden esetben könnyű meccsnek. (Nem mintha ez zavarná a texasit: 2000- ben majdnem vesztett, de az óvatosság mégsem volt a sajátja. Első sajtótájékoztatóján, a múlt héten, ezt meg is erősítette: "Ezen a választáson politikai tőkét szereztem, és ezt el is fogom költeni" - szögezte le.) A másik probléma, amivel George Bush szembe fog nézni, ami akadályozhatja radikális jobboldali politikájának folytatásában, az az, hogy a második négy év valójában nem négy, hanem csak kettő, jobb esetben három. Mivel Amerikában legfeljebb kétszer lehet valaki elnök, az utódlási kavarás igen hamar megkezdődik. Az utolsó egy-két évben George Bush "béna kacsa" lesz, kevés politikai tőkével, kevés hatalommal. Ezt maga is elismerte. A körülmények megkötik a kezét A harmadik probléma a körülményekben rejlik. A kormányzás mozgásterét a választási eredmények, a parlamenti (kongresszusi) támogatás, a népszerűség csak részben határozza meg. Minden politikus a körülmények foglya, és a választás éjszakája utáni eufória nem tart sokáig. Különösen igaz ez a külpolitikára, ahol Amerika legnagyobb kihívásai rejlenek a következő években. És George Bush annyira radikális volt első ciklusában, annyira felforgatta az amerikai külpolitikát, és persze annyi kezelnivaló ügyet hagyományozott magára, hogy a körülmények menedzselése alighanem leköti majd ideje nagy részét. Lássuk Irakot Noha George W. Bush és tanácsadóinak dogmatikus inkompetenciája véres, kaotikus állapotokat idézett elő Irakban (a háború legállhatatosabb támogatóit is megingatva), a dolgok rendezésére talán mégis alkalmasabb, mint John Kerry lett volna. Az amerikai jobboldal eufórikus támogatását bírva Bush mozgástere ugyanis sokkal nagyobb, mint Kerryé lett volna. A vérző szívű liberálisnak bélyegzett Kerrynek folyton bizonyítania kellett volna, hogy kemény legény, és ez igencsak beszűkítette volna lehetőségeit (ahogy az agresszív republikánus jobboldal folytonos üvöltözése annak idején kényszerpályára állította a vietnami háborút kirobbantó, demokrata John Ken- nedyt és utódját, Lyndon Johnsont). Ezzel szemben Bush, bírva a keményvonalasok támogatását, azt csinál Irakban amit akar. Kezeit egyedül az ottani körülmények kötik meg. Azok viszont na- gyon-nagyon: gyakorlatilag az egész aktív amerikai hadsereg Irakban van, egyelőre nem sok sikerrel. És mi a helyzet Európával? Az európaiakkal való nézeteltérések aligha fognak elmúlni. Európa és Amerika máshogy gondolkodik az új világ fenyegetéseiről, mások a prioritások, más dolgokat tartanak fontosnak és más a stílus is. Európa ráadásul főleg saját magával van elfoglalva - a stagnáló gazdasággal, az öregedő és lassan fogyásnak induló népességgel, az akadozó döntéshozata- lú, valódi vezető nélküli Unió építésének problémáival. De George W. Bush nem annyira Amerika és Európa számára probléma. Inkább Európa számára: az európai államokat még mindig nagyon megosztja Bush, és ez alighanem így is marad. Persze nem lehet tudni: a sok tekintetben hasonló Reagan második turnusában sokkal jobban kijött Európával, mint az elsőben. Talán belejövünk. Következik mindebből, hogy George Bush következő négy évében pragmati- kusabb, rugalmasabb és kompromisz- szumkészebb lesz, mint az elsőben? Nem szükségszerűen. Ez egy radikális politikus, radikális programmal és kevés tisztelettel mások tabui iránt (ami nem feltétlenül baj, sőt sok esetben erény). A választási eredmények bizonyára felbátorították. De az sem valószínű, hogy merész és kalandor vállalkozásokba foghatna, legalábbis a tengeren túl. Ehhez már túlságosan megmerevedtek a frontvonalak odakinn. Amerika hatalmának is vannak korlátái, erre egyre inkább fény derül.
