Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-29 / 177. szám
2004. OKTÓBER 29. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 17 Oroszlány F. Anna (New Jersey) Gyermekvilág: Nem aranyalmafa az, amiről mesélek nektek, hanem csak egy egyszerű, mindennapi almafa, melynek termését, a mosolygó piros almát szívesen viszik uzsonnára a nebulók, és élvezettel fogyasztják a lédús gyümölcsöt. Szóval, nem az Óperenciás tengeren túl található ez a mosolygó almát termő almafa, hanem itt nem messze egy kicsi kertecskében idős néne és unokája nagy örömére. Mese az arany almafáról... Ahogy beköszöntött a rügyfakasztó tavasz, nemsokára virágba öltözött az almafa, odacslogatva vele a zümmögő méheket, tarka pillangókat. Ezek aztán elvégezték a virágok beporzását. Az almafa meg várta - várta, hogy mikor jelennek meg ágain a gömbölyű kis almabébik. Amint megjelentek, az almafa, mint jó anya táplálta, védte őket, hogy minél többen és minél hamarabb nagyra nőjenek. Leveleivel takargatta őket a szeles időben, és megmutatta a nap sugarainak, hogy orcájuk pirosra érlelődjön. Nagy volt az öröm nyár végén. A sok piros almától alig látszottak az almafa ágai. Bodogan szüretelte le a nagymama és az unoka. Hosszú téli estéken előkerültek a kis kert kincsei: alma, dió, mogyoró. Nagyanyó így oktatta unokáját: becsüld a fákat, melyek ellátják az embert minden jóval, de különösen ezt a kedves almafát. Felnőtt az unoka, de minden almafa láttán eszébe jut a régi - régi kedves fa, amelynek párját hiába keresi, nem találja. Szivének, lelkének mégis csak ő az aranyalmafája. Szerkesztette: Kertész Gabriella Csokonai Vitéz Mihály Az ősz De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk, Az őszben is elég örömöt találunk. Ha nincs is oly pompás, mint a víg kikelet, De mégis sok részben dicsekszik e felett. Van édes szőlője, van szagos gyümölcse, Mellyes a sétáló kebelét megtöltse, Ha a szép virág is olyan kedves maga; Hát a gyümölcs, melynek íze is van s szaga? Az ugyan ébreszti, de csak látásunkat, Ez ízlésünket is s véle szaglásunkat. És így ha a tavasz a leggyönyörűbb rész, Az ősz meg legjobb is, leggyönyörűbb is lész. Levegő ege is dél után enyhesebb, A szent Mihály nyara most legkellemesebb. Van a hegyen egy kis szőlőm és szilvásom, Itt esik ilyenkor legszebb múlatásom. De ha te nem sajnálsz vélem megjelenni, Ez a gyönyörűség kétszeres fog lenni. Eszünk körtvélyt, almát s barna gohérokat, Nem irígylünk semmi rakott asztalokat. Híres emberek gyermekkorából (1) Anatole France, a világhírű író kisfiú koriban egyszer ezzel a kérdéssel fordult édesanyjához?- Mama, az embert megbüntetik az igazságért? Nem, gyermekem. Az igazságért senkit sem büntetnek meg - válaszolta az édesanyja.- Hát akkor miért büntetett meg engem a tanító úr, amikor megmondtam, hogy nem készítettem el a házi feladatot? OSSZ EKE VERT BETŰK: MI A Rakd sorrendbe a betűket, hogy értelmes magyar szót kapj! GILCALS) USAPPC YABLIO TURKTVACAO EZYETGSNE (aXuaazsaS ‘jojjudeuba ‘BXjoqi ‘sondud ‘Sbjjiso ^osfpjoSoui) (Beküldte: Csinger Beatrix) TUDOD-E?... Ki a fűzfapoéta? Régen a tehetségtelen költőkre használták ezt a kife jezést. Mi a szirén? Félig nő félig hal volt. A mitológia szerint egy szigeten éltek ezek a lények; énekükkel magukhoz csalogatták a hajósokat, a hajók pedig zátonyra futottak és összetörtek. Ithaka királya, a fortélyos Odüsszeusz csak úgy tudta elkerülni a szerencsétlenséget, hogy hajósai fülét viasszal betömte, magát pedig erősen az árbochoz kötözte. Köpköd-e a kígyó? Dél-Afrikában él egy kobra faj, mely képes arra, hogy a mérgét két méteres távolságban is a zsákmányára köpje. Osváth Erzsébet Amikor még kicsi voltál Az első almát, amikor kaptad, tömzsi kezedben meg-megforgattad. Azt hitted, golyó vagy talán labda. Elgurítgattad erre meg arra. Majd mást gondoltál, beleharaptál. És akkor egy jót, nagyot kacagtál. Nyelvtörő Ordas farkas marta tarkabarka Bárány bőrébe kötött könyvből tanuló gyönge gyermekből lett bojár báró mondja, hogy Köves Kelemen komám kapujába két szép kék tarkabarka kakas kukorékolja, kilenc kurtafarkú kakukk kakukkolja, hogy jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.
