Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-10-29 / 177. szám

HUNGARIAN WORD, INC. 2071 FLATBUSH AVE. SUITE 157, BROOKLYN NY 11234 ISSN 0194-7990 1-877-A-MAGYAR (1-877-262-4927) , Hívjon bizalommal! FÜGGETLEN, MAGYAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. OKTÓBER29. VOL. CII NO. 177., 44* week Újságtörténelmünk: NÉPAKARAT (1902-1914) ELŐRE (1914-1927) UJ ELŐRE (1927-1948) MAGYAR JÖVŐ (1948-1952) A HÍD (2001-2004) MAGYAR SZÓ (1952-) Folytatjuk a 102 éves hagyományt! rFiMádl Ferenc ünnepi üzenete 1956-ról ELŐTTÜNK A CÉL Az 195 6-os forradalom eszméi, üzenetei és céljai eddig csak részben valósultak meg, Magyarország sok tekintetben nem lett olyan igazságos, szolidáris és boldog, ami­lyennek az egykori felkelők látni szerették volna - hangsúlyozta Mádl Ferenc köztársasági elnök pénteken Budapesten, a Műegyetem 1956-os megemlékezésén. Mádl Ferenc beszédét az alábbiakban közöljük. Igen Tisztelt Emlékező Közösség! Aki itt a Műegyetem főbejáratának tölgyfa kapuján belép, nem feltétlenül fi­gyel fel rá, hogy ezen a kapun van né­hány kisebb folt, kisebb javítási nyom. Könnyen átsiklik rajtuk a tekintet. Hi­szen sok okból sérülhet meg egy nagy forgalmú épület kapuja. Ezek a foltok azonban nem ügyetlen szállítómunkások gondatlanságának nyomai. Évtizedeken át kis kráterek voltak ezek: géppisztoly­sorozat nyomai. Évtizedeken át némán őrizték annak emlékét, hogy 1956 októ­berében a főbejárathoz vezető lépesőn az egyetem egyik hallgatója lett itt a ma­gyar szabadságharc mártírja. Itt, az egyetemen most őrá és a forradalomban ugyancsak életét áldozó nyolc társára s egyben nemzetünk örök emlékezetű sza­badságharcára emlékezünk. Itt, ezen a túlzás nélkül világtörténel­minek nevezhető helyen, ahol 1956 for­radalmának cselekményei elkezdődtek, ahol a '48-as példa nyomán pontokba foglalták, hogy mit kíván a magyar nem­zet. Sokan, sokféleképpen szóltak már 1956-ról. A forradalmat vérbe fojtó, ma­gukat örök időkre győztesnek vélők gya- íázkodásairól és hazugságairól ne szól­junk. De azok is változatos módon emlé­keztek rá, akik számára mindig szent és fényes forradalom volt. 1956 eseménye­it ők is sokféleképpen értelmezték. Ez természetes is. Hiszen sokfélék vagyunk. És a forradalom olyan nagy esemény volt, hogy teljessége nem szorítható me­rev gondolati sémákba. Mást jelentett és jelent '56 forradalma az emberek és a nemzet számára, az egyes emberek és a magyar nemzet életében, és mást jelen­tett és jelent a világtörténelemben. Van azonban valami, amiben minden­ki számára ugyanazt jelentette és jelenti ma is. Azt, hogy alapvető meghatározója az elemi szabadság-vágy, a lélek megrab- lása elleni tiltakozás volt. Ez robbant ki az akkori fiatalokból és a nemzetből. Mert nem lehetett tovább elviselni a mindenki számára elérhető szegénység azonossá­gát, a kötelességektől terhelt és szabad­ságjogok nélküli méltatlanságot, a világ nagyobbik felétől elzártságot, a hittelcn internacionalizmusba kényszerített éle­tet, amelyben erőszakkal kisemmizték az embert hazafiságából és szívbéli hitéből. Tisztelt Emlékező Közösség! Lélekemelő és örök példa az az el­szántság, amellyel az életüket is föláldoz­ni kész fiatalok és felnőttek belerohantak a forradalomba. Szembeszálltak előbb a mindenütt jelenlévő, brutális diktatúrá­val, majd egy sokszoros túlerőben lévő óriási hadsereggel, a saját alattvalóit is rabságban tartó nagyhatalommal és an­nak helytartóival, hogy győzve, szabad nemzetben, szabadon élhessenek. Pedig tudták, tudhatták, hogy az erejük kevés. De éreztek és tudtak még valamit: neve­zetesen azt, hogy igazuk van, és ez az igazság olyan különös kincse az emberi­ségnek, amely nélkül nem lehet tartósan élni. Tudták, hogy az ellenük fölépített elnyomó rendszer irracionális, mert gyökereiben tagadja az emberi minősé­get és ennek meghatározó értékekeit. Er­re a hitre, erre a meggyőződésre, erre az idealizmusra támaszkodtak harcukban a jobb holnapért. Úgy tűnt, igazságukkal szemben a fegyverek diadalmaskodtak - mégis a vesztesnek látszok voltak a rea­listák. Az akkori győztesek felett azóta a tör­ténelem ítéletet mondott. Ma már világ­szerte tudják és tudjuk, hogy 1956-ban az volt az európai történelem, ami Ma­gyarországon történt. Azt is, hogy a ma­gyar forradalom lett a monolitikus párt­állami világbirodalom végének kezdete. Erőforrása lett annak, hogy egy egyesü­lő Európa a nemzeti és európai erkölcsi értékek szolidaritásában épüljön újjá. A történelem arról szól, hogy - vérbefojtá- sa után bő három évtizeddel - a magyar forradalom kivívta a maga diadalát. De mégsem lehetünk igazán elégedettek. Másfél évtizede a történelem elsöpörte az egykori magyar diktatúra felszínen fi­nomított, de tartalmában változatlan for­máját. Azok a célok azonban, amelyekért 1956-ban a magyar forradalomban oly sokan áldozták életüket, eddig csak rész­ben valósultak meg. Mégis, ma nem kis részben nekik köszönhetjük, hogy olyan világban élhetünk, amely erősíti hitün­ket a nemzet és az egyének jövőjének ki­bontakozásához. Tisztelt Emlékező Közösség! A magyar nép forradalmának és sza­badságharcának célja a szabadság és a demokrácia volt. Magyarország szuvere­nitása, jogállami működése mára valóság lett. De nem lett olyan igazságos, a sza­badság lehetőségeit a jólét forrásaival ki­használni képes, olyan szolidáris és olyan boldog, amilyennek az egykori fölkelők látni szerették volna, és ami­lyennek mi is látni szeretnénk. '56 eszméiből és üzeneteiből ma is még sok vár arra, hogy igaz és az életünk jobb legyen. - Milliós még a szegények és gyengék serege. - Egészségből, művelt­ségből túl sokaknak jut még túl kevés. A forradalomban a közvagyonhoz nem nyúlt senki. Ma védeni kell. Már-már jobban, mint ahogy tudjuk. Akárcsak szabadságunkat és közbiztonságunkat. Az élet, az ifjúság, a család és az erkölcsi erőnk akkor nagy kincs volt. Kell ma is, jobban, mint valaha, mert ez a jövő zálo­ga. Politikai közéletünk kultúrája, hitünk, nemzeti és európai hagyományaink ereje megújulásra szorul. A forradalom és be­csülete ellen tevőknek az áldozatok - az elesettek és a sebesültek, a mártírok, a sortüzek halottai, a bebörtönzöttek, a megalázottak - már szeretnének megbo­csátani. Akinél még van judáspénz, el kellene már dobnia. A határon túli ma­gyarjainknál többet kellene törleszte- nünk alkotmányos adósságainkból. Tá­mogatták ők forradalmunkat, remélték, hogy a nemzet egységét látják benne. Tisztelt Emlékező Közösség! Mansfeld Péter, a mártírhalált halt if­jú forradalmár, a II. kerület egyik épüle­tében, ahol a harcok után este többen együtt voltak, a villanykapcsolóhoz lé­pett és így szólt a többiekhez: "Csinál­junk fényt, mert sötét van!" Testvéröcs- csétől maradt ránk ez az üzenet. A for­radalom szimbóluma. A forradalom üzenete. Vízumlottó! Az amerikai kormány minden évben ötvenezer zöldkártyát tesz elérhetővé a Diversity' Visa (DV) Lottery Program keretében. A jelentkezők közül találomra, számítógépes sorsolással választják ki azokat, akik megkapják az állandó tartózkodásra feljogosító vízumot. A világon bárki, aki megfelel a minimum követelményeknek, regisztráltathatja magát. Regisztrálni csak a megadott időszak­ban lehet. Tavaly óta ugyanakkor jelentkezőket csakis online, azaz interneten keresztül fogadnak el, és a fotót is digitális formátumban kérik. Mindazoknak, akik nem járatosak a világhálóvilágban, illetve a digitális képszerkesztésben, ez komoly hátrányt jelent. A Magyar Szó-n keresztül az idén is segítséget nyújtunk azoknak, akik hasonló problémákkal küszködnek. Jelentkezzen rajtunk keresztül az idei Zöldkártyalottóra! A RÉSZLETEKÉRT LAPOZZON A 22-23 OLDALAKRA! |^1 Mádl zászlóavatáson: avassunk jövőt! [

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents