Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-22 / 174. szám
2004. OKTÓBER 22. Gyerekeknek MAGYARSZÓ-AHlD 17 Szénási Miklós Mesék könyve Októberi mese Október meséje az órák meséje. Az óráké, melyek rendíthetetlen nyugalommal állnak helyükön és megfontoltan és rendületlenül mozgatják mutatóikat előre. Az idő telik, a mutatók haladnak. Az órák számlapja mögött pedig, ahol fogaskerekek, tengelyek, és mindenféle fényes és olajos alkatrészek forognak, morognak, zakatolnak, ott él a sötétben az óramanó. Az óramanó pontosan akkora, hogy kényelmesen elférjen a saját órájában, mert minden órának saját, külön manója van. Az óramanó gondoskodik arról, hogy minden a legnagyobb rendbén menjen. Az idő megy, nem állhat meg az óra sem. A debreceni Nagytemplom toronyórája messzire látszik, hatalmas számlapja mögött termetes óramanó lakott. Úgy járt-kelt, hogy se a harangozó, se a tiszteletes úr soha észre ne vegye. Végezte a dolgát és gondoskodott arról, hogy az emberek, akik messziről felnéztek a toronyra, mindig tudják, mennyi is a pontos idő, nehogy elkéssenek a vásárról, az iskolából, a munkájukból. Történt azonban egy októberi hajnalon, hogy az óramanó, aki nagyon álmos volt, megcsúszott a toronyban és lebucskázott a lépcsőkön, egészen legurult, le a folyosóra, onnan pedig ki az utcára. Még nem kelt fel a nap, ez volt a szerencséje. Mert az óramanó olyan szerzet, akit nem érhet fény és nappal mindig az órájában kell dolgozgatnia. Sötét volt még, nem járt senki az utcán. Még a kondás is csak nyitogatta a szemét a paplan alatt, hogy menni kéne, éhesek lesznek lassan a malacok. Felállt az óramanó, de húzta ám nagyon a lábát, a dereka is ropogott, mintha darabjaira tört volna. Elindult felfelé a toronyba. Csakhogy annyira fájt Varga Erzsi Esik Sötét felhő tekereg, piszkosak a levelek, a kalászok porosak, színvirágok kókadtak. Lusta szél bíz’ nem söpört, ég hiába könyörgött, dühösen most dübörög, mérgében csak hüppög, bőg. Szerkesztette: Kertész Gabriella minden porcikája, meg kellett állnia minden harmadik lépcső után. A torony, a torony órája pedig nagyon magasan volt még.- Nekem már biztos, hogy végem lesz... - morogta a fogai között. A szél éppen ott süvített a toronyban, meghallotta, mit mondott az óramanó. Bár hirtelen és szeles fickó volt, de jószívű, ezért kiröppent az égre és sűrű felhőket tolt napkelet irányába, ha égi útján odaérne a kelő nap, ne világosítsa meg a várost. A napnak azonban az a sűrű felhőzet nem jelentett volna akadályt, de látta a szél munkáját a Csonkatemplom toronyórájának manója, a Vöröstemplomé is. Megkérdezték a szelet, ugyan miben munkálkodik.- Ha felkel a nap és nem ér fel toronyórájába a Nagytemplom óramanója, jaj lesz neki - süvítette a szél. A két óramanó egyszerre gondolt valamit és ráadásul ugyanazt. Minden erejüket összeszedték, megragadták órájuk főtengelyét és megállították a hatalmas gépezeteket. A mutatók megálltak, egy lépést sem haladtak előre. Minden toronyóra, minden óra manója, akik csak látták, mit csinálnak, ugyanazt cselekedték. Az idő megtorpant, a nap pedig nem bírt feljutni a helyére. Kerek egy órán keresztül minden és mindenki a helyén vesztegelt. A manók azonban nem bírták tovább, elengedték a főtengelyt és az idő abban a pillanatban úgy meglódult, hogy megint a helyére ért. A nap is felröppent az égre, hirtelen, mint valami nagy buborék. Csak a kondás, meg a sivító, éhes malacok vettek észre valamit a nagy munkából, hogy már kint jártak a határban és még mindig nem ragyogott úgy a nap, ahogy szokott, aztán meg olyan váratlanul pattintotta fel a szemét... A Nagytemplom óramanója éppen felért a toronyba, éppen magára zárta az óraajtót. Megmenekült, dolgozhatott tovább kedves órájában. Azért ha ott járnátok a toronyban, fent, ne keressétek. Szeles, veszélyes hely az, ráadásul az óramanók más vidékre költöztek, mert egyre kevésbé bírták elviselni a füstös háborúkat, a zajos világot, és azt a rohanó, értelmetlen tempót, amit az emberek magukra kényszerítettek. Varga József Biztonságban Sűrű erdő közepében, Mocsaras tó közelében, Mohaágyon pihen a vad. Minden csöndes: falomb, haraszt. Mellette a két kis borjú, Vékony testű, hosszú nyakú. Éber apjuk agancshegyén Megtörik a hajnali fény.- De csitt! Vajon milyen hangok? Közeledni vadászt hallok. Recsegnek a száraz gallyak; S szarvascsalád védve nyargal. Közmondások angolul és magyarul Az úr a pokolban is úr, A mester is a master in hell as well. Vak vezet \M|f* világtalant. 'vú A blind leads a sightless. \| Bagolv mondja verébnek, nogy nagyfejt The owl tells the sparrow that her head is big. i Megfojtaná egy kanál \ vízben. \ He would \ drown him in a \ spoonful of water. \ Nesze semmi, fogd ' meg jól. Here is nothing, hold Fából vaskarika. An iron ring made of wood. j An absurdity. A baj nem jár egyedül. Trouble does not come alone. Minden lében kanál. He is a spoon in all liquids. He has a finger in every pie. Semmiből nem lesz semmi. Out of nothing there will be nothing.
