Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-22 / 174. szám
2004. OKTÓBER 22. Kultúra MAGYAR SZÓ-A HÍD H ■ Krakkói riport: lengyelek is magyarok ALTEMPLOM! ÁLOM Odakanyarodik a krakkói Wawel, az otttani budai vár elé bárom magyar busz: egy egri, egy óesti és egy kalocsai, aztán jön a többi is. A háttérben Krakkó e híres látványának tövében, a népszerű túzokádó sárkány szobor. Ezekben a messzihangulatú percekben rangos turisták lépnek ki sorra az Ikaruszokból, élükön Erdő Péter bíborossal, a magyar főpappal. Nagy Katalin Riportkezdő kérdés az egyik érkező, nyakkendős úrhoz:- Miért ez a sok magyar?- Az avató szent misére jöttünk. Az itteni új templom Szentek Közössége nevű magyar alkápolnáját közös misét celebrálva avatja fel Macharszky Krakkó lengyel bíbor.os és Erdő Péter Budapest-Eszter- gom érseke, magyar bíboros prímás. Jó fél évvel ezelőtt hallottuk a felségemmel a rádióban ezt az avatást. Ilyen különleges, szép egyházi rendezvényre, ha csak módunkban áll, mindig eljövünk. Különösen ide, Lengyelországba, e baráti néphez.- Hogy tetszik innét kívülről nézve az új templom?- Nagyon ritka dolog, hogy a modem építészet ilyen harmonikus látványban jelenik meg. Gyönyörű.- Odalent látták már a magyar altemplomot?- Igen. Óriási szerencsénk volt, mert a mi buszunk Bábel Balázs kalocsai érsek úr vezetésével jött, s a tegnap esti misén ő volt a fő celebráns, s így lehetőségünk nyílott, hogy még a későn este, bemenjünk és megnézzük. Fantasztikus látvány volt a késő esti csöndben: altemplomi álomkép. Bőszoknyás néni jön felénk.- Honnét?- A Bodrog mentéről. Hatvankét évesek vagyunk, nyugdíjas mezőgazdasági munkások. Nagyon sokat s keményen dolgoztunk, sőt, most is dolgozunk, de elhatároztuk: az egyházi turizmusba minél gyakrabban befizetünk, hogy minél több szép helyre eljussunk. Fiatal korunkban nem tellett rá, soha sehová nem mentünk. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a nénikék karéjában áll. Tőle kérdezzük:- Hogy született itt egy magyar kápolna?- Ezt az új templomot építő krakkói egyházmegye és a lengyel katolikus egyház szerkezte a templom altemplomában a különböző kápolnák kialakítását, amelyeket szeretnének felajánlani más országok katolikusai számára. Mi, magyarok- Évezreddel ezelőttről, amikor a nép- vándorlás végén e két nép az európai kontinensek ezen a részen kapott történelmi szerepet. Akkor alakult ki a Kelet-Nyugat közötti, elsősorban a kereszténységben is megtapasztalható kettősség. Ebből a közös sorsból és történelemből fakadt a ro- konszenv és összhang, amely a histórián végig, a történelmi emlékeinktől a mai kápolnaszentelés híveinek lelkesedéséig él. • - Most Szent István egyik ereklyéje is idekerült a magyar kápolnába?- Nagy Lajos királyunk, akinek uralkodása alatt három tenger mosta birodalma partjait, s egyben lengyel király is volt, ajándékozta a lengyeleknek Szent István karereklyéjét, amely sok viszontagság után Krakkóba került. Puskás László görög katolikus lelkész, festőművész készítette a magyar altemplom mozaikjait.- Hogyan válogatta ki azokat, akiknek a mozaikképe a falra került?- Az ismertség is szerepet játszott ebben, de az új időkhöz képest legalább néggyel több régebbi szent, boldog képe került a falra. Sajnos azonban nem fért fel mindenki, aki fontos lett volna. Ezt a lengyelek is megkérdezték, de a teljes névsor kirakásához szinte ki kellett volna nyomni a falakat.- Miből készült a mozaik?- Velencei üvegből. Egy tökéletes minőségéről híres olasz mestertől származik. Egyik idős lengyel pap bácsi volt a segítségem, s nagyon türelmesen, pontosan kiszámította, hogy a falra került ötvenhét négyzetméterre közel egy millió mozaikdarab került. A kápolnaépítés fővédnökének Lévai Anikót kérték fel, aki férjével, Orbán Viktorral és ötödik, legpicibb gyermekével hajtott át kocsijukon a Kárpátokon:- Amikor II. János Pál felszentelte e templomot, akkor is együtt itt voltunk, most a magyar kápolna felavatására is eljöttünk. Sőt, amikor II. János Pál pápaként először jött haza Krakkóba, 1987- ben, baráti körünkkel életre szóló élményt szereztünk a pápalátogatás helyszíneit végigjárva. Hollywoodban újraforgatja filmjét Sas Tamás Los Angelesben közel hárommillió dollárból még egyszer leforgatja Sas Tamás a Szerelemtől sújtva című kamaradrámáját, aminek eredeti, magyar változata a rendező szerint “mellbevágó” sikert aratott az utóbbi fél évben a tengerentúlon. Az egyik főszerepet csak azért nem Tom Cruise játssza, mert őt Sas nem kedveli. A főszereplő Kovács Patrícia szerepét pedig egy “huszonhárom éves, nem világsztár, de szép és tehetséges amerikai színésznő kapja”, akinek szintén nem árulhatta el a nevét a rendező. Sas Tamás néhány dolgot azért elmondhatott: “A filmet gyártó Tivoli Film tulajdonosával, Szekeressel döntöttünk úgy, hogy Amerikában is próbálkozunk a film forgalmazásával, majd a Los Angeles-i magyar filmhét után a Tivoli Film bérelt egy művészmozit, ahol a fesztivál után egy hétig vetítette a filmet “ - magyarázta a kamarafilm itthoni gyér fogadtatását követő eseményekről. “Mellbe- vágóan jó kritikákat kaptunk a Los Angeles Timestól - folytatta -, így road- show-n a filmet más városok moziprogramjaira is elvittük. Fél év után jelentkezett egy amerikai producer, aki felajánlotta ezt a lehetőséget; amivel élek, és tíz nap múlva indulok a film előkészítése miatt Los Angelesbe.” voltunk a szerencsések, akiknek először ajánlottak fel kápolnát. Elfogadtuk, megvalósítottuk. Hiszünk benne, hogy a két nép barátsága a történelem minden ránknehezedő súlya ellenére nem gyöngöl s ez kápolna is ennek az eredménye.- Mitől számítjuk a lengyel-magyar barátságot? Kertész Imre New Yorkban Auschwitzról beszélve Október 19-én, kedden este 8 órakor a 92. utcai Művelődési Központban teltház várta a magyar Nobel-díjas írót, Kertész Imrét. Az “est házigazdája” szerepet Thane Rosenbaum, Edward Lewis-díjas amerikai író és tanár vállalta, zongorán közreműködött a világhírű magyar művész, Schiff András, akit baráti szálak is fűznek azt est főszereplőjéhez. Kertész Imre (Bp., 1929. november 9.) író, műfordító. Auschwitzot túlélve, 1948-ban Budapesten érettségizett, 1948-50-ben a Világosság (Esti Budapest) munkatársa, 1951-53-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának alkalmazottja, 1953-tól szabadfoglalkozású író. Első regénye, a No- bel-díjassá lett Sorstalanság (1975) holocaust-történet: egy fiú elhurcoltatá- sának, lágerbeli hányattatásainak, életben maradásának, megtört élete folytathatóságának könyve. A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre, amennyiben főszereplője a gyermektelen, és ezáltal befejezett sors mellett dönt. Az est folyamán Kertész Imre magyarul olvasott fel két szöveget, amelyeket az angol anyanyelvű olvasók még nem tarthatnak kézben, mert az angol fordításuk még nem készült el, majd Schiff András Bartók és Schubert műveiből adott ízelítőt a nagyszámú közönségnek. Ezután jött az est legérdekesebb része, amikor is Kertész Imre szellemes és eredeti válaszokat adott a hozzá intézett kérdésekre. Elmondta, hogy az amerikaiakkal való első találkozását sosem felejti el, hisz ők mentették meg őt a lágerből és ekkor találkozott először életében a Herschley csokoládéval és a Lucky Strike-al, az előbbiről — jelezte — a mai napig nem sikerült lemondania. Tisztázta, hogy ő nem egytémás író, mint ahogy az itteni közönség javarésze sejtette, hisz több cikket, novellát és regényt írt a kommunista Magyarországról is, csak ezek a művek eddig nem nagyon láttak napvilágot a magyar sajtón kívül. Ennek okát meg abban véli felfedezni, hogy míg a Holocaust egy univerzális tapasztalat, addig a kommunista Magyarország története partikuláris ehhez viszonyítva. A Sorstalanság műfajáról kérdezve elmondta, hogy a regény megírása előtt önmagától is megkérdezte, hogy most regényt vagy memoárt akar írni, és a “regényt választottam”, mert a memoár írója egy bizonyos világot idéz fel és valósághűségre esküszik, ezzel szemben a regényíró egy új világot kell teremtsen művében. A Holocaustról nem lehet dokumentumot írni, csak fikciót, mert a Holocaustról egyáltalán már nem is lehet beszélni, a szavak is elvesztek a gázkamrákban - vallja egy esszéjében. A Sorstalanság épp ennek a nemlétező nyelvnek a kritikája. Arra a kérdésre, hogy “Megtörténhet-e még egyszer?” Kertész összeráncolta szemöldökét és a következőket válaszolta: “Tíz évvel ezelőtt a válaszom erre a kérdésre egy határozott NEM lett volna, de ma téve föl a kérdést a válaszom egy határozott IGEN. Mert a gyűlölet világrendje Auschwitz óta nem változott a szeretet világrendjévé. A nagy katarzis elmaradt. De azon kell dolgozzunk, hogy mégis megtörténjen.” Természetesen rengeteg kérdés maradt válasz nélkül, de egyelőre várnunk kell, míg ismét városunkba látogat, addig mást nem tehetünk, mint kézbevenni három könyvét (Faidess, Kaddish for an Unborn Child, Liquidation) és olvasni hangyaszorgalommal. A Herschley csoki zamatát kedvenc italával nyomtatja, vörösborral. Bán Emese
