Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-10-08 / 173. szám
SZÓRVÁNYMAGYAROK ÉS DIASZPÓRÁK 2004. OKTÓBER 8.________________________________KÖZÉLET__________________ Elmúlt lapszámainkban sorozatban közöltük Nt. Vetési László new york-i előadását a szőroánymagyarság helyzetéről. Befejezésként az előadás után elhangzott kérdésekből és válaszokból tallózunk Fogadják szeretettel! Kérdések és válaszok A program folytatásában felajánlásokat tettek a szórványlelkészek fizetésének támogatására. Az $500 értékű adomány közel azonos egy lelkészcsalád félévi bevételével. Ebből körülbelül érzékelhető az életszínvonalbeli különbség. A tiszteletes úr egy listával érkezett, amelyen azon települések nevei olvashatók, ahol a lelkészek nem tudják felvenni fizetéseiket, mivel olyan kislétszámú gyülekezet tartozik hozzájuk, amely nem bírja őket eltartani. Istennek legyen hála, ennek az előadásnak köszönhetően is megfogyatkozott a támogatás nélkül maradók száma. A cikk végén olvasható Nt. Vetési László telefonos és emailes elérhetősége azok számára, akik érdeklődnek az ő munkája iránt, avagy adományt kívánnak felajánlani akár saját szülőfalujuk, vagy szüleik, nagy- szüleik szülőfaluja egyházközösségének. Volt olyan felajánló, aki magyarországi származású és a lelkész úrra bízta, melyik egyházközösségnek küldi el az ő adományát. Harkó úr kérdése: Fontos a szórvány, de fontos a Székelyföld is, láttnak-e valami kapcsolatot, hogy hogyan tudja támogatni a Székelyföld a szórványt, ha megkapja a rég áhított autonómiát Hogyan gondolja a Székelyföld és a szórványok kapcsolatát? Nt.Vetési László válasza: Ezt szinte mindenhol megkérdezik tőlem. Eg)7 Mikes Kelemen idézettel szoktam válaszolni, átalakítva a szavait: Úgy szeretem a szórványt, hogy el sem felejthetem a Székelyföldet. Ebbe benne van minden, az is hogy én is a Székelyföldről származom. Udvarhelyen születtem, most is áll a szülőházam. Tervezni nem lehet semmit a tömbök nélkül, ez egy alapszabály. Mert bármihez nyúlunk hozzá, oda jutunk, hogy vele párhuzamosan vigyázni kell a Székelyföldre, Szilágyságra. Pánciumra, Szatmárra és a Bánságra is. Miért fontos ez? Azért mert meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a tömbök segíthessék a szórványokat. Nagyon sok energiát áldozunk olyan programoknak, hogy közvedenül egymást segítsük. Nagyon szép dolog az, hogy Amerika segít, de Kőhalom Székelyudvarhelytől mindössze 50 km-re van. Azt nem tudom megmondani, Kőhalom mennyire van New Yorktól, de a segítségnek onnan a szomszédból is kell, hogy jöjjön. Nem szabad úgy kérni, hogy mindig eljövök Amerikába, vagy elmegyek Ausztráliába, vagy Svédországba. Ein már koldultam Svédországban és Németországban is, nem szabad igy kérni. Az első kérés onnan kell elinduljon a saját szomszédomból. A régi székelyfalu úgy segített, hogy a szegényembert segítette a gazdag ugyanabból a faluból. Nem küldték el a szegényt a szomszéd faluba. Mi is ezzel kezdjük, hogy legyen a Székelyföld a szórványnak támogatója. A székely autonómia azért kell, hogy lehessen egy erős Székelyföldünk, utána a támogatás onnan is jöhet. Támogatjuk a székelyföldi autonómia támogatási terveit. Munkatársunk kérdése: Ön onnan belső emberként lát-e arra lehetőséget, hogy ez az autonómia megszülessen? Ha Európa követelni fogja, akkor meg fog születni az autonómia, ha az Unió nem fogja követelni, nem fog. Nagyon jól tudja azt az Ember Jogi Alapítvány is, mi mindent lehet elérni akkor, ha valamit Romániának nem mi mondunk meg, hanem Amerika vagy az EU. Amerika Romániának egy nagybácsi, jó és rossz értelemben. A nagybácsi megérkezik külföldről, vagy megérkezik a szomszéd faluból, és a gyerekek azonnal körülfogják az autóját, a nagybácsinak vagy van cukra, vagy van pénze, vagy ki tudja még mije. Románia és Kelet-Euró- pa úgy imádja Amerikát, hogy „majdnem” mindent megtesz, amit Amerika kér. Ezért fontos az amerikai lobby, és az európai lobby is az autonómia felé, és az európai lobby Románia felé. Ezeket a kérdéseket, amik ott vannak nem lehet megoldani anélkül, Romániáét sem, és az Európai Unióét sem, hogy a belső nemzetiségi kérdések ne rendeződjenek. Minden népet meg kell csendesíteni, minden népnek meg kell adni azt a minimumot legalább, ami megadja, hogy Európában béke legyen. Nem lehet Európából Koszovot csinálni, se más tartományokat, és ezt mindenki fogja érteni, meg fogják érteni a románok is. Persze nem gyorsan, nem azonnal, nem maguktól. Mert a szülő is úgy nevel, hogy elmondja háromszor szépen, és utána rácsap a gyerekre. ZÁRÓMONDOLATOK Mit jelent magyarnak lenni a Kárpát- medencében idegen hatalmak alatt? Hát nem tudom! Engem nem börtönöztek be semelyik országban koholt vádak alapján. Engem nem vernek félholtra, nem gyújtják fel a házamat, üzletemet, nap-nap után és a kormányomnak még az is rosszul esik, hogy az anyaországom az EU segítségét kéri. Az én nagyapámat nem verték agyon kommunista nacionalisták a másik 60 ezerrel együtt muzsikaszó mellett kólót táncolva, csak azért mert magyar volt (Illés Sándor: Akikért nem szólt a harang). En abból a kis nemtörődöm Magyarországról jöttem ide „Nevjorkba”. A spórát idáig hozta a szél. Hogy sikerül-e New Yorkba diaszpórát alakítani? Hát ezt sem tudom! Túl sok itt a beton, kéne egy gondos, szorgos kertész, aki termőföldet hoz és rászórja az elhullatott spórákra. Az Isten is porból -sárból- gyúrta az első embert. (Református Biblia, Mózes 1.könyv: 2:6-7) Jézus sarat kevert és úgy gyógyította meg a vakot. (Református Biblia, János: 9:6) Valaha 40 ezer magyar élt az Upper East Side-on, ma talán a tizede. Vallási közösségeinket az aranyborjú imádata és kicsinyes hatalmi harcok sátáni karmai szabdalják szét, miközben templomaink állaga egyre romlik, akár Pató Pál úr kúriája. Van ahol a 800 éves templomot nem bírják megmenteni, máshol a 80 éveset nem akarják. Világi közösségeink szinte nincsenek, mert az egymás kigolyózása működik bennük a legmagasabb szinten. Egy-egy apró kis szigettelepülésen, ahol néhány család egymásra utalva él, meg sem érthetik, milyen magányosan élni, másik több tízezer magyar között, egy ilyen nagy szigeten. Megmenteni mindent, ami menthető, ez a szórványgondozók jelszava, lelkeket, épületeket, és főleg közösségeket -vallási, baráti és kultúrális-. „Mert ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Ref.Biblia, Máté 18:20). „Ismét, mondom néktek, hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kémek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Károly Biblia, Máté 18:19). Ott a szórványban tudják, mennyire fontos az iíjúság. Iskolabuszt szereztek nekik, és programokat szerveznek. Magyarországon az elmúlt 25 év alatt 6 millió abortuszt végeztek (ma az ország lakossága nem éri el a 10 milliót, a nagyszámú betelepedés ellenére sem). Itt Amerikában van olyan MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 család, ahol az apa azért választott spanyol féleséget magának, hogy a gyerek ne tanuljon meg magyarul. A kislány 5 éves, korához képest nagyon jól beszél spanyolul és tökéletesen angolul, magyarul egy szót sem. Szükségünk lenne hasonló emberekre, mint amilyennek Nt. Vetési Lászlót ismertük meg. Ha karmester lenne bizonyára gyűlne köré zenekar is. Egy-két Ids gócból elindulva, remélhetőleg a New York és környéki magyarság a nem túl távoli jövőben diaszpórát tud alkotni. Mottó: Talán jó lenne, ha időnként kicsit nagyobb lenne a sár, hátha nőne tőle a szeretet is. „Hit, remény szeretet, és legfontosabb ezek közül a szeretet. ” :bat jCcVéí. Szórványmissziós gyülekezeti lap. Megjelenik az Üzenet mellékleteként az egyházi ünnepekre. az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával Szerkeszti a Diaszpóra Alapítvány, kiadja az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa. Megjelenik az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával. Cím: 3400 Cluj-Napoca. Bratianu utca 51 szánt. Tel: 064 - 592453 és 599800 Drótposta: szorvany@reformatus.ro „ Van-e magyar nyelv?" Ezzel a kemény, meghökkentő címmel kezdi Ady egyik cikkét a Nyugat 1910. november 16-i számában. Ma amikor élénk vita folyik nyelvünk jelene és jövője felől, lehetetlen erre az írásra, keserű megállapításaira föl nem figyelnünk. Ady főleg a „budapesti nyelvtől” félti a magyar nyelvet: „... kérem az Istent, oltsa el mihamarabb életem mécsét, mert ha csak három évig fogok élni barangolva, száműzötten, idegenben, hiába jövök haza, nem fogok tudni kenyeret és bort kérni Budapesten, mert minden lévő, érthető szavainkat akkora kiirtják, s lopnom fog kelleni egy hatalmas tolvajnyelv miatt.” Mintha csak nyelvünk mai féltőinek, védőinek szavait hallanánk. S ez annál érdekesebb, mert Ady az orvosságot is a társadalmi változásban látja. Hol itt hát a hiba, a hiba gyökere? Irtsuk az idegen szavakat, szókötéseket, fordulatokat? Igen, irtsuk azokat is, de a dolog végső fokon mégsem ezen fordul meg. Ez olyan, mint az ezerfejű sárkány, ha egy fejét levágod, tíz nő helyette, nem szólva arról, hogy ezeket a fejeket egy óriási méretű nyelvi kozmopolitizmus - idegen nyelvek helytelen tanulása, a tömeg eszközök szerepe a szaknyelvi területek kiterjedése, felduzzadása stb. - táplálja kifogyhatatlan jászlából. Sokan az iskolát hibáztatják, de az iskola maga is e jászolból eszik, nem szólva arról, hogy egymaga képtelen lenne a feladat megoldására, annál kevésbé, mert a lehetőségei is igen megszűkültek. Mert nézzük csak: ha nyelvünk mai függőleges tagozódását tekintjük, három emeletét különböztetjük meg: van egy felbomlóban levő, zavaros népi nyelv, melynek talán legélőbb, legáltalánosabb vonása a -sük-sükőzés, van eg)7 kilúgozott színtelen szagtalan, íztelen köznyelv, amelyet éppen a legfontosabb leghathatósabb tömegszervek, sajtó, rádió, televízió, közéleti tényezőinek használnak s terjesztenek, s a harmadik az irodalmi nyelv, amely a legtöbbet őrzött meg az igazi, tősgyökeres, zamatos magyar nyelv sajátságaitól. Dehát mindent összevéve: irodalmunk, irodalmi nyelvünk azért szerencsés helyzetben van: a jelen s a közelmúlt nagy írói, csodálatos nyelvi mesterei, mint pl. Sütő, Sánta, Német László, Illyés Gyula, Szabó Pál, Tamási Áron, Móricz, Ady mellett, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem, ott élnek a régiek, Arany, Petőfi, Vörösmarty, Berzsenyi, s még régebbiek: Csokonai, Bethlen Miklós, Pázmány, Szenei Molnár, Károli Gáspár, Balassi stb. őtőlük még lehetne magyarul tanulni és lehet is: de csak magánúton... S most térek vissza az iskolára. Szidjuk az iskolai nyelvtanítást, okkal, joggal, de ez a kisebbik baj. Megette már a fene, ha valakinek az anvanvelvét nyelvtantól kell elsajátítani. A fentebb említett írók java része pl. sohasem tanult magyar nyelvtant, csak latint és latin nyelvű stilisztikát, de ott volt körülöttük, mellettük, szájukban a jó magyar népi nyelv, melyet Csokonai is példaként, forrásként emleget. A fentebb említett íróknak fele sem szerepel az iskolák tantervében. A diákok még a gimnáziumi tanulók is, úgy jutnak túl az érettségin, hogy Apáczainak, Szeneinek, Pázmánynak, Bethlennek a nevét sem hallják, s akikét hallják is.... A próza és verses szövegek elemzése során egy-két sematikus, többnyire tartalmi szempontú megjegyzésen túl alig van többre idő és lehetőség. Kitől és hogyan tanuljon a diák magyarul gondolkodni, beszélni írni? Tóth Béla, Hajdú-Bihari Napló
