Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-24 / 172. szám

2004. OKTÓBER 1. Közélet MAGYAR SZÓ-A HÍD 23 Hl Exkluzív interjú Charlie-val AMI SZÓL, AZ SZÓL Charlie pedig szól, erről bárki meggyőződhetett az elmúlt két hét során New Jersey­ben, New Yorkban, Hawaiin és Tas Angelesben. Exkluzív interjúnkban benyomá­sairól és terveiről kérdeztük őt. Hogyan fogadtak az Amerikában éló magyarok? Ugyan nem ez az első alkalom, hogy az itt élőknek zenélek, de mindig nagyon megható élményben van részem. Egy­részről sokkal több szeretetet kapok, talán éppen a távolság miatt. Másrészről ér­zem, hogy a magyarok azért vannak itt, hogy a boldogságukat megtalálják. Na­gyon jó érzés nekem találkozni velük. Öt koncertet adtam, az első hármat New Yorkban és New Jersey-ben. A brooklyn-i fellépésre nagyon sokan jöt­tek, a másik kettőre kevesebben, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a hangulat. A hawaii-i koncertnek nagy visszhangja volt. Rengeteg magyar jött el, köztük régi barátaim is, akikkel húsz-harminc év után találkoztunk itt is­mét. Nagyon jó volt újra látni egymást. A Los Angeles-i koncert csodálatos volt a Viskey and Gogo-ban, ahol előttünk ma­gyar együttes még sohasem játszott. Ez egy legendás hely, ahonnan nagyon sok híresség nőtte ki magát és olyan nevek játszottak itt, mint a Guns and Roses vagy éppen egy héttel előttünk a Van Halén adott koncertet. Nekem rendkívül- fontos volt és nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem. Ez egy ötszáz fős klub, ami nagyon patinás. A hely tele volt és nagyon sok magyar eljött. Ez a koncert annyiban különbözött a többitől, hogy itt igazán vegyes volt a közönség, bár a hawaii-i koncerten is voltak amerikaiak. .Azt hiszem nekik is tetszett a zeném, mert a koncert után sokan jöttek gratulál­ni, köztük zenészek is. Remélem a két hét alatt sikerült valami pluszt adnom, és fel­töltenem az itteni magyarokat. Erre na­gyon nagy szükség van, mert úgy érzem, itt kicsit nehezebb, mint otthon, a távol­ság és a honvágy miatt is. Említetted a brooklyn-i koncer­ten, HOGY MOST JELENIK MEG EGY KÖNYVED Ami SZÓL, AZ SZÓL CÍMMEL. Október 28-án lesz a sajtótájékoztató­ja. Első szám első személyben íródik a könyv, és inkább egy korrajz a generáci­ómról. Méri Péterrel közösen írtuk a könyvet. Neki már megjelent egy nagy­sikerű könyve Naprafekvők címmel. Ő az egyik olyan nagyon jó barátom, aki­vel gyerekkorom óta ismerjük egymást, tisztában vagyunk egymás utazásaival. Ő az egyik olyan ember, aki a lelkembe lát, tudja hogy mit és hogyan érzek. Na­gyon érdekes könyv lesz, nem csak ta­pintásra, hiszen egy kulturált könyvet kap a kezébe az olvasó, hanem egy na­gyon szépen megírt könyv is egyben, mindenféle durvaság nélkül, olyan konkrétumokról szól, amelyeket nekünk meg kellett élnünk. Milyen dolgok vál­toztak, mit lehetett volna másképp csi­nálni. Talán egy kis tanulmány is lesz ez a fiatalok számára. Érdekesség még, hogy tartalmazni fog egy nyolcperces zenei anyagot is, amelyet a fiam szerzett és én írtam a szövegét. Ezen tulajdon­képpen az életemet énekelem meg. Milyen terveid vannak a jövőre? Jövő szeptemberben szeretnék meg­jelentetni egy új Charlie lemezt, ami­ben természetesen benne lesz az eddigi munkásságom sava-borsa. Szerencsére rendkívül jó zenészekkel dolgozom együtt, akik nem csak jó zenészek, de jó emberek is. Mindazon által most in­kább újra rockosabb hangzáshoz szeret­nék nyúlni, kicsit gitárcentrikusabb ze­nét szeretnék csinálni. Újra szólni sze­retnék a fiatalokhoz is. Egyelőre ennyi elképzelés van a lemezről a fejemben, és januártól kezdek konkrétan a zenei anyagon dolgozni. Egy biztos, nem sze­retem ismételni magamat, és most is egy új arcomat szeretném megmutatni a közönségnek, mint ahogy tettem a Jazz, a Soul and Jazz és a Funky, Soul and Jazz című albumaimon is. Fazekas Kriszta A magyar konyha szolgálatában Tíz éve már, hogy Ács Éva és Rudolf megnyitották Budapest gyöngyszemét a connecticuti Fairíieldben. Céljuk nem az volt, hogy meggazdagodjanak a kis családi étteremből, sokkal inkább hobbi, mondhatni asszonyi szeszély tartja életben a mai napig. Két előnye ennek a szeszélynek mindenképpen van. A Pearl of Budapest étterem öt embernek ad munkát, és számtalan embernek Ízletes magyar ételt. Négytagú kostoló stábunk már tűkön ülve várta “a mindenből egy kicsi” tá­lakat, hogy meggyőződhessen róla, mégis van jó magyar étterem, ha nem is New Yorkban, hanem Fairíieldben. Amikor először jártunk itt, meglepődtünk, hogy milyen közel is van a kis családi vendéglő a fairfieldi vasútállomáshoz. Ta­lán éppen egy percre. A vonat pedig egy és negyed óra alatt kirepít bárkit, aki­nek nincs lehetősége az autó luxusára. Ha esetleg most az fordulna meg az olvasó fejében, hogy ugyan ki is utazna ennyit egy ebédért, esetleg vacsoráért, ki kell, hogy ábrándítsam. Ugyanis Fairfield városának nem csak a Pearl of Budapest étterem a vonzereje. Kis kuta­tást végeztünk, és kiderült, hogy ez egy történelmi városka, amely számos neve­zetességgel bír. így az Old Post Road-on végigsétálva számos olyan épülettel találkozhatunk, amelyek az amerikai történelem különböző korszakaiban épültek, így kis áttekintést nyújtanak a különböző stílusokról a házak. I la nézelődésen kívül egy kis történelmi háttérre is vágyunk, akkor az Old Post Road végén bal kéz felé fordulva a Fairfield Historical Society-be vegyük az irányt, ahol egy kiállításon és könyvtáron kívül találhatunk egy segítőkész könyvtárost is, Dennis Barrow személyében, aki minden kérdé­sünkre tudja a választ. Még az itt élő magyarokról és történelmükről is előkotort egypár könyvet. Akinek pedig elege van a városnézésből, az az óceán part felé ve­heti az irányt, és megmártózhat a habokban a városka strandján. Vagy egésznapos kirándulást tervezhet a környékbeli vízesésekhez, amelyet megfűszerezhet egy cso­dás vacsorával a Pearl of Budapestben. És ismét visszatértünk eredeti témánkhoz, az étteremhez, és ahhoz hogy épp tűkön ülve várja stábunk az ételek érkezését. Bizony nem kellett csalódnunk. Kaptunk kóstolót négy féle levesből. Mind­egyik finom volt, de nekünk a gulyás és a köménymag, más néven tojásleves íz­lett legjobban. A főételek közül nem tudtunk dönteni. Megkóstoltuk a rán­tott szeletet, a bécsi szeletet, a cigány pecsenyét, a székely káposztát, a töltött káposztát, a csirkepaprikást és a borjú­pörköltet. Nem lehet azt mondani, hogy nem voltunk alaposak, bár ez a teljes menü alig egyharmada. Nem si­került kifogást találnunk egyetlen étel­ben sem. Mind kellemesen ízletes és fű­szeres, Bodró Zsolt keze munkáját di­cséri, aki az étterem szakácsa a kezde­tek óta. A kiszolgálás gyors és udvarias, köszönhetően Aladár Hajnalkának, aki már öt éve tartozik az étteremhez, és családi vállalkozás révén Ácsék két lányának, Krisztinának és Andreának, akik felváltva segítenek ki. Természetesen nincs vacsora desszert nélkül. Kis csapatunk egyhangúlag a gundel-palacsintát ajánlja, amelyet bizony, ahogy illik, lángolva tesznek az em­ber orra elé. Ezzel már Buda­pesten sem igen találkozik az ember.Összességében csak jót mondhatunk a Pearl of Buda­pest étteremről, és bárkinek tiszta szívtói ajánljuk, hogy látogassa meg. A nyitvatartás kicsit szokatlan, minden nap déltől kettőig és öttől kilencig, kivéve hétfőn, amikor zárva tart. Szombaton pedig érde­mes Hőre bejelentkezni tele­fonon, mert bizony telt ház szok<- t lenni, (x)

Next

/
Thumbnails
Contents