Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-24 / 172. szám

2004. OKTÓBER 1. Tudomány MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Wt Az eddig ismert legnagyobb ütközés az Univerzumban CSILLAGROMBOLÓK Egy nemzetközi kutatócsoport két galaxishalmaz közel frontális összeütközésének nyomait térképezte fel. A gigantikus esemény során galaxisok ezrei és csillagok bil­liói találkoztak, és olyan mennyiségű energia szabadult fel, amelyet csak az ősrob­banás múlhatott felüt. Szeptember 29. Az eddig ismert leg­nagyobb galaxishalmaz-ütközés nyo­mait az Európai űrügynökség (ESA) Föld körül keringő röntgentávcsöve, az XMM-Newton rögzítette. A csillagá­szok "tökéletes kozmikus viharnak" ne­vezték el az eseményt, amelyben a két halmaz két időjárási fronthoz hasonló­an közeledett egymáshoz, majd a hurri­kánokhoz hasonló gigantikus örvény­lésben a halmazok tagjai teljesen más pályákra kerültek, miközben a lökés­hullám-frontokon 100 millió fokra he­vük fel az intergalaktikus anyag. A Hidra csillagképben, a Földtől kö­rülbelül 800 millió fényévnyire fekvő Abell 754 jelzésű halmaz, az összeütkö­zés "végterméke" már évtizedek óta is­mert, de csak most fedte fel eredetének titkait. A csillagászok még soha nem ta­nulmányozták ilyen részletességgel egy-egy nagy ütközés nyomait, és még soha nem készítettek ennyire részletes térképet egy nagy halmaz anyagának hőmérsékleti, sűrűség- és nyomásviszo­nyairól. Az ütközés során a galaxisok közötti gázanyag sebessége rendkívüli mérték­ben felgyorsult, majd a lökéshullám­frontokon való ütközés során összesű­rűsödött és annyira felforrósodott, hogy energiáját nem az optikai, hanem a röntgentartományban sugározza ki. A jobb felső képen az Abell 754 intergalaktikus gázanyagának hőmér­sékleti viszonyai figyelhetők meg. Az ütközések miatti lökéshullámok he­lyenként mintegy 100 millió fokra for- rósították fel a gázt (Felső fotónkon a világosabb területek mutatják a legma­gasabb hőmérsékleteket. Forrás: ESA/XMM-Newton) A megfigyelések szerint az egymásba rohant halmazok tagjainak dinamikája még jól láthatóan őrzi az ütközés nyoma­it, és beletelik néhány milliárd évbe, amíg a folyamat lecsendesedik, és á galaxisok elfoglalják végleges helyzetüket és pályá­ikat. A tagok jelenlegi mozgásának elem­zése rávilágíthat az ún. sötét anyag és sö­tét energia - számunkra egyelőre nem ér­zékelhető, de hatásaik miatt bizonyosan jelen lévő összetevők - tulajdonságaira is, amelyek a jelenlegi elméletek szerint együtt a galaxishalmazok tömegének döntő többségét teszik ki. A nem mindennapi megfigyelés is markáns bizonyíték a széles körben el­fogadott elmélet mellett, mely szerint az Univerzum nagy léptékű szerkezetei kisebb alakzatok (galaxisok és galax­ishalmazok) közeledésével, összeütkö­zésével és összeolvadásával alakultak ki. Dr. Patrick Henry (University of Ha­waii) és kollégái az Astrophysical Jour­nal c. szaklap következő kiadásában szá­molnak be részletesen eredményeikről. A galaxishalmazok a legnagyobb gra­vitációsan összetartott szerkezetek az Univerzumban, amelyekben - mére­tüktől függően - a galaxisok száma né­hány tucattól néhány ezerig terjed. Sa­ját Galaxisunk, a Tejútrendszer a Loká­lis Halmaz tagja, amely a Virgo-halmaz szíve felé mozog - az összeütközés becs­lések szerint néhány milliárd év múlva várható. Az Abell 754 kialakulásához vezető ütközés körülbelül 300 millió éve kez­dődhetett, ami - mivel csillagászati idő­skálán mérve rövid időről van szó - azt jelzi, hogy a legnagyobb szerkezetek formálódása még nem zárult le az Uni­verzumban. A jelenlegi kozmológiai modellek szerint azonban néhány milli­árd év múlva már nem lesznek hasonló események: a megfigyelések szerint ugyanis Világegyetemünk gyorsuló ütemben tágul, egyre messzebbre so­dorva egymástól a galaxishalmazokat. Amerika legrégibb csontvázai ELMELEn CSONTOK A Karib-tenger térségében kutató búvárok egy tenger alatti barlangban ráakadtak a kontinens egyik legrégibb csontvázára. Szeptember 27. Egyre több szakértő ért egyet azzal a tudományos elképzelés­sel, mely szerint Amerika őslakosai nem Eurázsiából, hanem Délkelet-Azsiából, a mai Ausztrália vidékéről érkezhettek. A kutatók most újabb lelettel, Amerika fel­tehetőleg legrégibb csontvázával kíván­ják bizonyítani feltevésüket. Eddigi tudásunk szerint Amerika ős­lakosai az ún. Clovis-kultúra tagjai vol­tak, és egy kb. 13500 évvel ezelőtt elme­rült, Ázsia és Alaszka közötti földsávon érkeztek száraz lábbal a kontinensre. Bi­zonyos kutatók azonban - főként Dél- Amerikában előkerült leletek alapján - azt állítják, hogy nem az eurázsiaiak vol­tak az elsők. Arturo Gonzalez és csapata három csontvázat talált a Yucatán-félsziget bar­langjaiban, 2001-ben és 2002-ben. A ré­gész szerint a csontvázak abból az időből származnak, mielőtt a jégkorszaki jéghe­gyek megolvadtak, és megemelték volna a világtengerek szintjét - ez kb. 8-9000 évvel ezelőttre tehető. Ekkor kerültek víz alá ezek a barlangok is. Az egyik - történetesen női - csontváz radiokarbon-vizsgálata alapján megálla­pították, hogy a leletek kb. 13 000 évesek. Ha ezt az adatot másképp is sikerül iga­zolni, ez lehet Amerika eddig ismert leg­régebbi emberi maradványa - állítja Sm­art Fiedel archeológus, aki szerint egyéb­ként a leletek még mindig beleillenek a Clovis-elméletbe. Eközben a Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) kutatója, John Johnston egy 1959-ben, a kaliforniai Csatorna-szi­geteken talált női combcsontot újra meg­vizsgált, és rájött, hogy a lelet korát an­nak idején rosszul határozták meg: való­jában 13 200-13 500 éves, vagyis ezer év­vel idősebb, mint azt korábban hitték. Az új eredmény és Gonzalez leletei is arra utalnak, hogy az 1996-ban talált kennewick-i ember mégsem Amerika legrégibb emberi maradványa. A liverpooli John Moore Egyetem ku­tatója, Silvia Gonzalez szerint a tudósok eddig huszonöt, 8000 évesnél idősebb emberi maradványt (csontvázat vagy ko­ponyát) találtak. Ä régész egy konferen­cián bejelentette: nemsokára megjelenő tanulmányában bizonyítékokkal szolgál arra, hogy' a Mexikóvárostól keletre fek­vő Puebla mellett már 21-28 000 évvel ezelőtt emberi település létezett. Röviden nevű bevándorlási adatokkal feltölött weboldalról kiderül, hogy Nagy-Britannia híres és sikeres kérvényezést benyújtó be­vándorlói között tarthatja számon például az Egyesült Államokban született T.S. Eliot-ot és Henry James-t. Aztán itt van egy bizonyos Michael Marks, aki Thomas Spencert kérte meg állampolgársági kérvényézéséhez ajánlónak. Később a brit Marks and Spencer tulajdonosaiként is­merte meg nevüket a világ. Megdöbbentő Kelet Kínában már több megdöbbentő adat is napvilágot látott az iparosodás okozta ter­mészeti katasztrófákkal kapcsolatban, de talán még együk sem fenyegette annyira az ott élőket, mint a legutóbbi mérések. Hongkong városában a múlt héten szmog­riadót rendeltek el, mert a légszennyezett­ség értéke elérte a 200-at. A számadatokról annyit, hogy az 1995-ös, első mérés óta egyszer sem volt ilyen súlyos a légszennye­zettség; ennek kézzelfogható bizonyítéka is volt: a Viktória királyné kikötőben, a 600 méternél alacsonyabb látótávolság miatt egymásnak ütközött két hajó. Az orvosok lélegeztetőkészüléket írnak fel és az amúgy is légzési problémákkal küzdőknek azt ajánlják, maradjanak otthon. Kétévnyi zene EGYETLEN lemezen Egy' londoni fejlesztés a hagyományos op­tikai módszert ötvözi a legújabb csúcstech­nológiával. A módszer a fény tükröződési szögével játszik, melynek köszönhetően tízszer annyi adat fér el egységnyi helyen, így elérhetővé válik az egy terabájtos kapa­citás. A fejlesztés ugyanakkor nem ígérke­zik olcsónak. A hagyományos technológiák esetében a bemélyedések megléte vagy ép­pen hiánya alakítható bináris kóddá: míg egyes felületeken elveszik az adat, mások­ról visszatükröződik, melyből könnyedén előállítható a nullások és egyesek sorozata. Ha növeljük a fényvisszaverő rétegek szá­mát, azzal lehetővé válik több adat rögzíté­se ugyanakkora lemezen. Ennek a lehető­ségnek köszönhetően akár 16 gigabájtnyi adatot rögzíthetünk egy dvd lemezen, ami nyolc óra jó minőségű filmnek elegendő kapacitás. Jelenleg a legfejlettebb optikai tárolóeszköz a blue-ray technológiát hasz­nálja és nagyjából száz gigabájt adatot tud tárolni egy dvd méretű lemezen. A blue- ray eljárás kék fényt használ a hagyomá­nyos vörös helyett, melynek rövidebb a hullámhossza, éppen ezért a lemez apróbb részleteit is képes olvasni. A kutatók azon­ban kifejlesztettek egy olyan lemezt, mely a mélyedéseket további egységekre bontja, így a szokásosnál jóval több fényvisszave­rő és elnyelő felületet tudtak kialakítani ugyanakkora felületen. Reményeik szerint ez tízszer annyi adat tárolását teszi lehető­vé, mint amennyit az eddigi technológiák megengedtek. Az új eljárásnak köszönhe­tően a kutatók szerint egy szimpla egyréte­gű lemezen 250 gigabájt adatot lehetne tá­rolni. Ez 118 óra videóra vagy' közel 250 ezer percnyi átlagos minőségű mp3 tárolá­sára lenne elég, ami azt jelentené, hogy egyfolytában fél évig hallgathatnánk a le­mezen tárolt zenéket. Négyrétegű lemez esetén akár egy terabájtos kapacitás is le­hetővé válna.

Next

/
Thumbnails
Contents