Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-07-09 / 161. szám

12 MAGYAR SZÓ —A HÍD Röviden Őseink ágya Egy felső-paleolitikumbeli település, ame­lyet egy hatalmas áradás után elöntött a Ga- lileai-tenger vize, nemrégiben - egy száraz időszak után - újra napvilágra került. Az Ohalo II. elnevezésű lelőhelyet halászok és vadászok lakták, ám mintegy 23 ezer évvel ezelőtt a település elnéptelenedett, majd hosszú időre víz alá került. "A viszonylag mély és nyugodt vízben nagyon gyorsan ra­kódott a maradványokra egy finom agyag­réteg. A víz és az üledék évezredeken át megóvta a település nyomait" - mondta Da­ni Nadel régész, a Haifai Egyetem munka­társa. Az egyik kunyhómaradványban a ku­tatók egy fűágy nyomait fedezték fel, ame­lyet egykor vékony és tömör agyagréteggel fedtek be. Az itt élők így egy kétrétegű, egy­szerű módon elkészíthető ágyat eszkábáltak maguknak. Az eddig ismert első ágyak csak évezredekkel később jelentek meg a Föld más tájain. Szakértők egy része - nem vitat­va a lelet fontosságát - arra hívja fel a figyel­met, hogy 1969-ben Henry de Lumley ré­gész 130 ezer éves ágyfélét talált a franciaor­szági Lazaret-barlangban, amelyet hínárfé­léből készítettek, s állatbőrrel fedtek be. 400 ÉVES KÍNAI PORCELÁNOKRA leltek Malajzia partjainál Csodával határos módon, szinte teljes ép­ségben találtak rá vizibűvárok Malajzia partjainál azokra a Ming-dinasztia korabeli kínai porcelánokra, amelyeket egy elsül­lyedt portugál kereskedőhajó roncsai őriz­tek évszázadok óta. A 21 méter hosszú el­süllyedt hajóról egy épségben maradt pa­lack címkéje alapján régészek azt állítják, hogy azt a portugálok építették az 1500-as évek végén a Philippi-szigeteken, és valami­kor a 17. század elején süllyedt el, valószí­nűleg egy kalózhajó hathatós közbenjárása révén. A portugál hajó Kínából indulva az indonéz. Jakatra felé hajózva szállított kínai porcelánokat- írja a BBC online. A mintegy 6000 db kék és fehér színű porcelánból kb. 1500 db maradt meg érintetelen épségben a tenger fenekén, annak ellenére, hogy jó 400 évet rostokoltak a víz alatt. A megtalált edé­nyek között több Cseng-hua császár nevével jelzett porcelánt fedeztek fel, így a tálak és edények keletkezési idejét a 15. század végé­re teszik a régészek. A kéthónapos kutató­munka eredménye az a hosszú tőr is, mely szintén épségben fennmaradt a hajóroncsok között. A különleges tőrnek a maláj hagyo­mány szerint varázsereje van, mivel min­denféle ártalomtól megvédi viselőjét. Törté­nészek azt remélik, hogy a hajóroncs és a benne talált tárgyak hozzásegítenek a kínai kereskedelmi útvonal pontosabb feltérképe­zéséhez. Evolúcióval gyorsul az internet A népszerű online tartalmak egyetlen szer­veren való tárolása egyáltalán nem haté­kony, viszont kifejezetten drága megoldás, mivel a rendszeres letöltések kiszolgálásá­hoz nagv sávszélességű hálózatot kell kiépí­teni. Pablo Kunes, az egyesült államokbeli Icosystem vállalat munkatársa, valamint a németországi Karlsruhe egyetemen dolgozó Jürgen Branke és Erederik Theil a problé­mát olyan genetikus algoritmus segítségével próbálta megoldani, amely a darwini evoiú­TUDOMÁNY H Mikroszkopikus erdők VILÁGÍTÓ BOZÓT A svéd Lund Egyetem kutatói évek óta foglalkoznak a mindössze néhány milliárdod méter (nanométer) vastag nanoszálak előállításával és lehetséges felhasználási területeik felkutatásával. Mint arról a Nature Materials júniusi számában beszámolnak, most újabb áttörést értek el a hasonló méretű nanofák, sót nanoerdók előállításával. Július 7. Ezzel új távlatok nyílnak az eddigieknél bonyolultabb nanoméretű szerkezetek előállítására, amelyek szá­mos területen találhatnak ígéretes és sokoldalú alkalmazást például napele­mekben, energiatakarékos világítótes­tekben, rendkívül érzékeny érzékelők­ben stb. Ez a terület egyúttal szép pél­dája a különböző tudományágak közöt­ti együttműködésnek is - mondta Lars Samuelson, a Lund Egyetem szilárd- testfizika-professzora, a nanofák kiötlő­je, aki az egyetem kémiaprofesszorával, Reine Wallenberggel együtt a kutató- csoportot vezette. A kutatók először arany nanorészecs- kéket juttattak mikroszkopikus méretű félvezető tálcára, majd olyan atomokat vagy molekulákat gőzölögtettek rá, amelyekből a nanoszálakat akarták elő­állítani: így szilíciumot (Si) vagy félve­zető ötvözeteket, például indium- arzenidet (InAs) vagy gallium-foszfidot (GaP). Ezek az atomok vagy molekulák az arany nanorészecskékhez -amelyek valójában katalizátor szerepet játszanak a folyamatban- tapadva az érintkezési felületen kezdtek kikristályosodni. A ki­alakuló nanoszálak átmérője 50 nano­méter körüli, míg hosszuk a növekedési idővel arányosan néhány mikrométert (ezredmillimétert) ért el. Az eljárás második szakaszában a nanoszálakat újabb arany nanorészecs- kékkel permetezték be, s megismételték az előbbi folyamatot. Ennek eredmé­nyeként azokon a helyeken, ahol az aranyrészecskék éppen megtapadtak, újabb nanoágak kezdtek növekedni. A kialakuló ágak számát a törzs kristály- szerkezete szabta meg: attól függően három, egymással 60 fokos, vagy négy derékszögben álló, vagy hat egymás­sal 30 fokos szöget bezáró ág alakulha­tott ki. 2004. JÚLIUS 9. Néhány további kísérletben a kuta­tók egy harmadik szakaszban is megkí­sérelték a folyamat ismétlését, ezzel mintegy megpróbálva újabb gallyakat vagy leveleket növeszteni a parányi nanofákon. Az még egyelőre nem teljesen vilá­gos, mire lesznek alkalmazhatók a nanofák, ámbár a kutatók már felvetet­ték annak lehetőségét: az ágakat adó molekulákat megfelelően váltogatva a fák tulajdonságai úgy alakíthatók, hogy a napfényt elektromossággá alakítsák (tehát napelemekként hasznosíthatók), illetve ennek fordítottjaként elektro­mossággal működő világító paneleket készítsenek belőlük. Mindkét alkalma­zás akkor számíthat szélesebb körű el­terjedésre, ha a technológia tömeggyár­tásra alkalmas, és meglehetősen olcsó. A kutatók abban bíznak, hogy ez elér­hető. Távlati célunk olyan nanolevelek előállítása, amelyek a növények foto­szintéziséhez hasonlóan állítanak elő energiát a napfényből - mondta Wallen­berg. Baktériumok belső órával Július 5. Francia kutatók felismer­ték, hogy a baktériumok némelyike is rendelkezik belső órával, holott ko­rábban úgy vélték, csak a magasabb rendű, többsejtű élőlényekre jellem­ző ez a tulajdonság. Az élő szervezetekben bizonyos gének kifejeződése, anyagok (hormo­nok) termelése a nap adott szakához kötött. Ennek függvényében úgyne­vezett cirkadián (napi) ritmus szerint változnak egyes élettani folyamatok és a viselkedés. Ez a ritmus felismer­hető számos emlős, rovar, növény és gomba esetében. A közelmúltban fedezték fel, hogy e ritmusnak megfelelő változékony­ságot néhány egysejtű élőlény is mu­tat. Irina Mihalcescu, a Saint Martin d’Heres-beli Joseph Fourier Egye­tem kutatója munkatársaival együtt cianobaktériumokat, más nevükön kékeszöld algákat tanulmányozott, melyek genetikai manipuláció hatá­sára egy adott gén működésbe lépé­sekor világítani kezdenek. A kutatók mikroszkóp alatt megfi­gyelték a világító és sötét állapotok változását. Korábbi kísérleteik során megállapították, hogy a baktériumok még a külvilágból érkező ingerek hi­ányában is mindennap pontosan ugyanabban az időpontban „villa- nyozódnak fel”, és ezt a cirkadián rit­must osztódáskor az utódsejteknek is átadják. I Az Égi Vadászat megkezdődött CSILLAGOK FELHŐJE Az Orion-köd mélységeibe kalauzol az elkövetkező hónapokban a Hubble űrtávcső. A nálunk Égi \aaász néven is ismert Orion csillagkép, a téli égbolt egyik leglátványosabb csillagképe. December elején az esti órákban a keleti-aelkeleti egen található, január-február során magasan a déli égbolton szinte uralja az éjszakákat. Április vegéig látható, ekkor már fokozatosan belevész az esti szürkületbe a nyugati égbolton. Az Orion öve alatt tiszta téli éjszakákon még szabad szemmel is megfi­f yelhető az egyik leglenyűgözőbb mélyégi objektum, az Orion-köd. A hihetetlen fény­én pompázó köd kavargó fény tömegének középső területein csillagrendszer figyelhető meg, a Trapézium, vagyis a theta Orionis. Az Orion-köd az egyik legközelebbi és legaktívabb csillagbölcső, ahol a csil­lagászati léptékkel nézve igen rövid el­múlt pár tíz millió évben is csillagok százezrei jöttek világra. Ez az emberi élettartamhoz viszonyítva olyan, mintha a Nap negyvenéves, a köd csillagjai pedig egyhó­naposak lennének. Az Orion-ködbeli folyama­tok megfigyelésével le­hetőség nyílik a csillagá­szok számára a csillagkép­ződés korai fázisainak vizs­gálatára. A mintegy 1500 fényévnyi távolságra található Orion-köd fontos szerepet játszott ed­dig is abban, hogy megértsük a csilla­gok létrejöttének történetét. Az Orion-köd az úgynevezett emisz- sziós ködök csoportjába tartozik, azaz a felépítő gázokat a közeli csillagok által kibocsátott ultraibolya sugárzás ger­jeszti, majd a gáz atomjainak az eredeti energiaállapotba történő visszaugrása- kor az energiakülönbözet fény formájá­ban kerül kisugárzásra. Az elmúlt években, néhány úttö­rő munka eredményeit követve az Európai űrkutatási Flivatal a köd intenzív feltárásába kezdett a 67 millió mega­pixeles la silla-i nagy látó­szögű kamera (WFI- Wield Field Imager) segítségével. A következő hónapokban el­térő színszűrőkkel fognak fel­vételeket készíteni a köd morfoló­giai elemzéséhez, majd a Hubble űrte­leszkópot fogják az objektum vizsgála­tára használni. A kutatók várakozásai szerint a felvételek sok születő csillagot, kettős csillagrendszert és barna törpé­ket fog felfedni.

Next

/
Thumbnails
Contents