Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-24 / 172. szám
2004. SZEPTEMBER 24. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD H El kell ismerni: nagyot szólt VÉRPROFI OMEGA „Mecky! Itt az unokám/” Kócos gyereket emelgetve, a publikum hátsó soraibólt ezt próbálta messzire ordítani egy obsitos omegás, de a kiáltás útját elállta a tömegzaj. Mecky máskülönben Kóbor Jánosnak, az OMEGA énekesének és frontemberének a beceneve, évezredek óra. Az biztos, bogy az OMEGA együttes, az egyik Nagy Magyar Halhatatlan, már a közönség harmadik nemzedékét szívja magához. Mert a Gammapolis, meg a Léna dal!.. .Az ógörög ábécé betűjét viselő csapat már a politikában is kitüntette magát: a Horn kormány alatt fél ország beszélte, bogy a ritmikus könnyűzene művelőinek csak ritkán nyújtott elismerést, a liszt-díjat ők nem mentek el átvenni. Ezektől? Most a múlt hétvégi nagy koncertjükről közlünk beszámolót. Már a villamoson elkezdődik. Hova van, és lassan törékenyre fagy a lelátón; tegyem? - kérdezi az ötvenes, szalon- eszébe jut a mester tanítása: ha fázol, spicces, a kínai textilipar legszínesebb igyál száraz fehérbort, és menj Ee a sű- termékeiben egyensúlyozó nő egy „tea- rűjébe. A Fekete pillangónál a közönség rum” feliratú üveggel a kezében, mert cinikusabb része fogadásokat köt 52:1- ma nála is minden belefér - ettől még es oddsal, hogy a Gyöngyhajú lányt vapersze kegyetlenül megpofozza majd a tizenhét éves fiát, aki a Belga-koncertről hazatérve telehányja olcsó sörrel a lépcsőházat. A világítókarkötő-árusoknak is szépen megy, ahogy özönlik befelé a javarészt nagyszülőkből álló tömeg meg egy-két nejlonrocker és a vidéki családok, gyerekekkel, aggódva, hogy megtalálják-e az ülőhelyüket, vagy állniuk kell, mint a vonaton. A stadion fölött helikopter, valamit reklámoz, bent meg az egyik kereskedelmi rádió műsorvezetői osztják az észt, mert nyerni is lehet, csak hallgatni kell hozzá a rádió - undorító - reggeli műsorát... A háttérben szól a Régi csibészek - akik, úgy tűnik, ma inkább üzletemberek, mert a showbiznisz, ami a lét illeti, tényleg jobban megéri, mint a rock and roll. (Ami meg nem a lét illeti, hanem a rock and rollt, azt előző este meg már megtaláltuk az Európa Kiadón, de ez nem tartozik ide.) Várakozás. Végül egyórás késéssel megszólal a Gammapolis és beindul a pirotechnika; az emberbe meg belefagy a rosszindulat, mert ez tényleg egyben van. Nincs malőr, nincs ciki, össze van csiszolva, és ki van találva az egész, a tűzijátékkal, a kivetítőkkel, a zene alá bevágott képekkel, a 74-es archívval, amikor két Kóbor van a színpadon (vajon elégedettek egymással?). Zene. Egyszefcsak az emhgr rádöbben, hogy ha nem akarja, akkor is ősz jón megússzuk-e ma este (a papírforma bejön). A fegyverkovács balladájánál, amikor bevonulnak a gyerekek a fáklyákkal, viszont elcsendesedik ez a csapat is, mert akkor is, ha ez most csak a műsor része: ne legyen háború; és ehhez nem fér hozzá a cinizmus, mint ahogy Keresztes Ildikóhoz sem, aki azt énekli, hogy nem a miénk a föld, csak úgy, farmerdzsekiben. Az új Babilonnál aztán egymásba csúszik a kivetítőn Kóbor meg a berlini Istar-kapu, ami azért mégis túlzás (és az ezüst esőt sem kellett volna ezüst esővel illusztrálni). Egy-két újabb sláger és pirotechnikai betét után Kóbor köszönetét mond a szponzoroknak, felsorolja szépen az összesét, nagyon gáz, és itt nincs igazság, mert pénz nélkül tényleg nincs megakoncert; elmeséli, hogy nemsokára fellépnek Moszkvában és Lenin-, ööö vagyis Szentpétervárott, javítja ki magát. Lassan vége. El kell ismerni: ez bizony nagyot szólt, és Fekete pillangó ide vagy oda, vérprofi volt. 'Utóirat. Tárgy. Kérvény. Tisztelt szervezők, Pénzes és Fontos Emberek! Mikor lesz egy ilyen szép nagy Tankcsapda-koncert, csak úgy kivetítők és tűzijáték nélkül valamelyik nagy stadionban? Nagyon várjuk. A következő generáció. Péntek Orsolya Magyar Nemzet Egy egyetemet felavattak, egy eltűnt Komáromi szólásszabadság Felavatták a komáromi magyar egyetemet. Selye Jánosról, a nagy orvosunkról és tudományos kutatónkról nevezték el. Itt született, de munkásságát Angliában végezte, s ott dolgozta ki az emberi gyógyítás továbbfejlesztését jelető stresssz-elméletét, s írta meg erről világhírű alapművét, Életünk és a stressz címmel. A másfél évtizede kezdődött küzdelem, amit a kisalföldi magyarok és a magyaroszági demokratikus nemzeti erők vívtak, sikerrel végétért. Csakhogy! Az avató ünnepségen elhangzott egy mondat: ez a Felvidék első magyar egyeteme. Az idősebb nemzedék hátán végigfutott a borzadás ennek hallatán. Hiszen volt már itt magyar egyetem, de elüldözték. A trianoni kényszerbékc után a szlovák hatalom „kitelepítette” a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet, amely előbb Budapestre menekült. A magyar fővárosban azonban nem volt rá szükség, mert ott működtek már univerzitások. Ezért az erdőmérnöki és a protestáns teológiai karát Sopronba helyezték, a többit: a jogi, az orvosi és bölcsész - vagyis tanárképző - karát pedig Pécsre. Ebben a déldunántúli városban működött ugyan az első magyar egyetem, de azt, mint keresztény univerzitást, már a törökök elpusztították. Felavattak tehát egy magyar egyetemet, ugyanakkor hagytak feledésbe merülni egy másikat. A magyarpusztítás tehát nem állt meg, csak fegyvert cserélt. Ezúttal a szólásszabadság elfojtásának fegyverét alkalmazza. Vigyázat! FD Amerika ráharapott a Viszkisre A tengerentúl új bőst talált magának. Egy fiatal újságíró könyvet írt Ambrus Attila életéből, a könyv megjelent, a könyv siker. Tegnap este az amerikai HBO sportműsorában hosszú riportot mutattak be a jelenleg börtönbüntetését töltő magyar bankrablóról A Vtszkis neve szájrói-szájra száll Amerikában. Julian Rubinstein szereti az izgalmas történeteket. Pályáját sportriporterként kezdte a Washington Postnál és a Sports Illustrated nevű rangos sportlápnál, később a The New York l imes, a Rolling Stone és a Salon is közölni kezdte cikkeit. Hamar hírnevet szerzett élvezetes stílusban lejegyzett, egzotikus történeteivel. Rubinstein "távoli tájakra utazik és gyakran veszélyes sztorival tér haza" - áll az író honlapján, példaként említve egy brazíliai indián törzs hányatott sorsát bemutató, nagysikerű riportját, vagy a kanadai Pokol Angyalairól készített írását. Rubinstein a közelmúltban keletnek vette az irányt és meg sem állt a sátoraljaújhelyi börtönig és az üvegfalon túl sztorizó Ambrus Attiláig. A látogatásokból, beszél- getéseklxíl könyv született. A könyv sikerén felbuzdulva az amerikai HBO tegnap éjjel műsorára tűzte azt a riportot, amit "az erdélyi Robin Hoodról" készített a csatorna díjnyertes sportmagazinja, a Real Sports. Adi Haspel, az Index alkalmi tudósítója szerint jól sikerült Ambrus Attila huszonöt perces bemutatkozása az amerikai tévénézők előtt. Ambrus hírnevének legalább ennyire jót tesz, hogy szeptember 17-én említést tett róla a New York Post rendkívül népszerű, igényes pletykarovata, a Page Six. (Annyiban igényes, hogy értesüléseit köztudottan ellenőrzi, remek informátorai vannak, emiatt pletykarovathoz képest kifejezetten hitelesnek mondható). A Page Six Ambrust magyar népi hősnek nevezi és megemlíti, hogy a magyar-szlovák határon sínylődik börtönben. A rövid cikkecskéből kiderül, hogy a Jack Daniel's italgyár Rubinstein könyvbemutatójára Whiskey Robber fantázianéven koktélt komponált. Pedig a Viszkis kedvence a piroscímkés Johnnie Walker volt.
