Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-10 / 170. szám
2004. SZEPTEMBER 10. Közélet MAGYAR SZÓ —A HÍD 5 SZÓRVÁNYMAGYAROK ÉS DIASZPÓRÁK Múlt heti lapszámunkban a 2004 augusztus 23-án a Magyar Házban megtartott, Szórvany- magyarok című előadás kereten belül Nt. Vetési László által elmondott beszédének első részét közöltük Fogadják szeretettel a beszéd folytatását az alábbiakban. (...) III. Megérkezünk Erdélybe. A térképekről még sejteni is lehet, hogy körülbelül hogy néz ki. A Kárpátmedencében, láthatjuk Erdély térképéről, és néhány alapadatból, hogy az erdélyi magyarság nagyon nagy vonalakban, az összes csalást, hamisítást, ámítást, és spekulációt leszámítva, a csángókkal együtt, még most is 2 millióan vannak. A hivatalos statisztika 1,5 millióról beszél. Tehát a 2 millió azt jelenti, hogy ebben benne van a római katolikus csángóságnak azt a része is, amelyiknek valamilyen köze volt vagy van a magyar kultúrához. Ha nem a 2 milliós magyarsággal (a csángókkal együtt) számolunk, hanem csak a hivatalos másfél millióval, akkor is 500 ezer magyar él egyértelműen és világosan a székely földön, tehát olyan területen, amely zártan, teljes területében magyar. 500 ezer magyar él olyan területen, amelyik átmeneti területen van, vagy pedig szórványban, szigetfalvakban, szigettelepüléseken. - Sziget-településeknek nevezzük azokat a településeket, ahol a környéken nincs magyar település, vagy magyar vidék, de maga a település számottevően magyar községu.— Harmadik, amiről most szó van, ez az úgynevezett szórványmagyarság, amelyik 30 %-nál kisebb arányban él a maga településén. A szórványmagyarság alapvetően két nagy területre oszlik, az egyik terület a nagyváros, a másik terület a maradék települések, kisfalvak, ott maradt települések. • A román nacionalizmus nagyon jól tudta, hogy az erdélyi magyar kérdésnek két nagy megoldási módszere van, az egyik az, hogy a székelyeket a tömbből elszívjuk, a másik pedig az, hogy elkezdjük visszaszorítani. Ez történt a nagyvárosokban, mindenki láthatja Csíkszereda, Szentgyörgy és Marosvásárhely vonatkozásában. Az elszívás hogy történt? A székely nem tudott megélni vidéken, elsősorban a bányászvárosokba, másrészt -és ez a több- a nagyvárosokba települt, Temesvár, Szeben, Arad, a Zsil völgye megtelt székely, és tömbvidéki munkaerővel. Hogy mi lett belőlük? Körülbelül ugyanaz történhetett, mint Amerikában. A második hullámban elkezdődik egy nagyarányú vissza- telepedés, felduzzadnak újra a székely városok nagy részében székelyekkel, de jócskán beszélhetünk keveredésről is. Ilyen ma egy nagyváros. Kevert, vegyeslakosságú, nem mondható igazán magyarnak. Fontos kérdés az is, hogy mi történt a falvakban. Miért fontos az, hogy mi van az erdélyi szórványfalvakban? Néhány évvel ezelőtt angolul beszélő, tehát nem magyar, hanem angol amerikaiak érkeztek egy délerdélyi faluba. Arra szerettük volna őket megkérni, hogy segítsenek egy gyülekezet műemléktemplomának a rendbetételében. A templom 800 egynéhány éyes volt. Eljön az amerikai, megnézi a templomot, azt kérdi hány gyülekezeti tag tartozik ehhez a templomhoz. Mondjuk neki, hogy hát nyolc, ebbe beleszámoltuk a lelkipásztor családját is, amelyik 4 tagú. Azt mondja erre az amerikai, ezt le kell bontani. Nálunk az ilyen templomot lebontják! (Folytatás a 22. oldalon) JOGI TANACSADAS Illegális státuszúak jogairól "Nem fér ahhoz kétség, hogy egy illegális külföldinek is joga van ebben az országban használnia az amerikai törvényszéket." Ezek voltak 1965-ben a döntőbíró szavai a Catalanotto v. Palazzollo ügyben. Bár ez a döntés harminc éve született, még ma is életben van. A tényállás a következő volt: Catalanotto, a felperes, illegálisan tartózkodott az Amerikai Egyesült /Államokban. 1957-ben kiadták ellene a kito- loncolási rendeletet, és 1958 áprilisában kellett volna elhagynia az országot. Catalanotto New Yorkban bujkált és feketén dolgozott. 1959 februárjában autóbalesetet szenvedett és megsérült Palazzolo hibájából. Az alperesnek nem volt biztosítása. Ilyen esetekben a biztosítási cég szerepét New Yorkban a Motor Vehicle Accident Identification Corporation (MVAIC) látja el. Kártérítési követeléshez azonban néhány követelménynek meg kell felelni, ezek egyike, hogy a sérült "resident" legyen. Az MVAIC szerint Catalanotto ennek a követelménynek nem felelt meg, hiszen illegálisan tartózkodott az országban, bújkált a törvény elől, sőt már el kellett volna hagynia az országot. Bár az érvelés logikusan hangzik, a bíró azonban másként látta az ügyet. Szerinte, ha valaki itt lakik és dolgozik, ugyanolyan jogok illetik, mit az állampolgárokat. Az, hogy illegálisan tartózkodik itt, nem ok arra, hogy ne védjék az amerikai törvények. A bíró szerint, ha a törvényhozók ki akarták volna hagyni az illegálisan itt tartózkodókat a "resident" kifejezésből, akkor a törvényt e szerint fogalmazták volna meg. Ez az ügy tehát több érdekes pontra rávilágít. Az első és legfontosabb, hogy az illegális státusz nem akadálya a baleseti kártérítés követelésének az amerikai törvényszéken. A második az, hogy már negyven évvel ezelőtt is egy ilyen jellegű per akát hét évig is tarthatott. A harmadik, hogy nem érdemes önmagunk ügyvédjének lenni, mert nem tudhatod a különböző törvénypontokat, inkább érdemes egy megbízható ügyvéddel felvenni a kapcsolatot, aki hajlandó végigvinni az ügyet. Sok esetben manapság az alperes az illegális státusz támadásával próbálja "kihúzni" magát a baleseti kártérítés követelése alól. Gyakran előfordul, hogy a sérült munkaképtelenné válik. Ilyen esetben a kártérítési követelés megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a károsultnak az évek során mekkora összeg lenne a keresete. Ha a károsult szakértő ügyvédet fogad, akkor az képes kiszámolni a kártérítési összeget figyelembe véve a különböző ipari kondíciókat, inflációt, fizetésemelkedést, stb. Az alperes természetesen a saját szakértőivel igyekszik megtámadni a számokat. Elsősorban arra igyekszik hivatkozni, hogy miután a felperes illegális imigráns, törvénytelenül dolgozik, sőt akár deportálhatják is, a bíró ne fogadjon el semmilyen tényt a felperes keresetének veszteségeit illetően. Egy másik ügyben a károsult családja perelte a korházat orvosi műhiba miatt, amelybe a felperes belehalt. Az illető Indiából érkezett, illegálisan tartózkodott az országban és feketén dolgozott. A kórház ez esetben is arra hivatkozott, hogy a károsult nem legálisan tartózkodott itt, és fennállt a deportálás lehetősége, ezért kérvényezték, hogy a bíróság ne vegyen figyelembe a fizetési veszteséget. Ez esetben a bíró csak az indiai fizetéseknek megfelelő követelést ítélte meg. Miután a család fellebezett, a bíróság megítélte az általuk kért összeget, arra hivatkozva, hogy itt lakott és dolgozott, tehát ugyanolyan jogok illetik meg, mint egy másik polgárt. 2002-ben történt egy eset, amelyben a legfelsőbb bíróság hozott ítéletet, és azóta a törvény alkalmazása nem egyértelmű. Egy Costa nevezetű egyén a bátyja amerikai születési bizonyítványát használta arra, hogy munkaengedélyt és jogosítványt kapjon. Illegálisan szerzett papírjaival állást kapott egy gyárban. Miután szervezkedni kezdett az ottdolgozó munkásokkal, elbocsátották. Castro beperelte a céget, hogy törvénytelenül tették az utcára. A National Labor Board határozata alapján valóban törvénytelenül bocsájtották el. Castro kártérítési követelésében azt a fizetést az illegális munkavállalást, így nem követelhet olyan fizetést, amelyért nem dolgozott meg. Ebben az ügyben a bírók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az immigráns törvényeket helyezzék előtérbe, és ezért az illegális státusz megakadályozta a kártérítés követelését. Ezóta az ügy óta a folyamatban lévő kártérítési ügyek kimenetele illegális felperes esetében nem egyértelmű. Azóta már két hasonló ügy is volt New Yorkban, és különböző eredménnyel végződtek. Az egyikben a felperes megégette magát, mikor egy villanyóra felrobbant. Az alperes Con Edison arra hivatkozott, hogy a felperes illegális státuszú, és a baleset munka közben történt, tehát nem illeti meg a fizetési veszteség. A bíró ez esetben úgy döntött, hogy miután az illegálisan itt dolgozók hozzájárulnak a gazdasághoz, így pontosan ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint bárki mást. Tehát ha más hibájából megsérülnek, az alperes nem bújhat az illegális munkavállalás mögé, és ki kell fizetnie a kárt, amit okozott. A másik ügyben, amikor egy illegális munkavállaló leesett egy háztetőről építkezés közben, a bíró beleegyezett, hogy ne lehessen fizetési veszteséget számolni. Hivatkozásában arra a legfelsőbb törvényszéki határozatra utalt, amelyben a bíróság az illegális munka- vállalást elítélő bevándorlási törvényeket vette alapul. Tehát jelenleg különböző álláspontok léteznek az ilyen jellegű esetekben. De az biztosan kijelenthető, hogy egy illegálisan itt tartózkodónak éppen olyan joga van a törvényszék használatához jogainak megvédésének érdekében és kártérítés követeléséhez baleseti sérülés alkalmával, mint bármelyik másik polgárnak. Minden ügy különbözik, ne legyén önmagad ügyvédje. kérte, amely kirúgása után járt volna neki. Ezt a követelését elutasította a legfelsőbb bíróság is azzal az indoklással, hogy a felperes illegális eszközökkel jutott a munkához, és a nemzetközi bevándorlási törvények nem támogatják Emil Lax, Segal & Lax Attorney at Law
