Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-09-03 / 169. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Egészség 2003. SZEPTEMBER 3. H Olimpikonok a teljesítőképesség határán? NAPI FORRÓSÁGBAN "Athénban augusztusban - a legmelegebb hónapban - tartani az olimpiát olyan döntés, amit bizonyára nem orvosok, hanem légkondicionált teremben ülő sportbivatalnokok hoztak" - véli egy német sportorvos. Mennyire egészséges nagy melegben sportolni? A láthatatlan szennyezés A környezetszennyezés a XXI. század egyik legnagyobb problémája. Hatóságok és-civil szervezetek óvják a természetet és minket embereket civilizációnk káros hatásaitól. A talaj, a víz és a levegő kémiai vagy biológiai szennyezése már régóta napirenden van, de az egyik leggyakoribb városi irritációról, a zajszennyezésről keveset hallunk. A zaj kellemeden hatásait nehéz kimutatni, ahogy magát a zajártalmat is nehezebb megállapítani, mint más típusú környezeti ártalmakat. A levegő, a víz vagy a talaj szennyezettségét a kibocsátás után is lehet mérni, szemben a zajjal, ami - ha a forrás megszűnik - szertefoszlik és nem mérhető többé. Ráadásul az emberek toleranciaszintje is eltérő a hangokkal kapcsolatban. Ami eg)' autóverseny-rajongó számára meny- nyei dörmögés, az mások számára fülsiketítő zajnak hangzik. Az egyes zajok intenzitásának mérése megoldható, de az összeadódó zajok hatását vizsgálni igen nehéz, szinte lehetetlen. A káros hatások azonban nem a mérhetőségtől függenek. A zaj koncentrációs és alvási zavarokat okozhat (ki tud figyelni vagy pihenni, ha saját szavait sem érti), ráadásul közérzetünk romlását is előidézheti. A zajártalommal a munkavédelmi előírások már régóta foglalkoznak. Az 1999-es ISO-szabvány szerint egy 140 decibeles hang már halláskárosodást okozhat. Ha hosszabb ideig tesszük ki hallószervünket az irritációnak, akkor már 110 decibel is okozhat süketséget. Ez egy átlagos éjszakai szórakozóhelyen tapasztalható hangerősséggel egyenlő, vagyis egy szombat esd diszkó már tartós károsodást okozhat, akkor is, ha csak néhány percet tölt valaki a hangfal közelében. Sokan csak legyintenek ezekre az adatokra, de az tény, hogy az elmúlt években a fejlett nyugati országokban gyorsan nő az időskori halláscsökkenéssel küzdők száma. Bár-Magyarorszá- gon még csak most készültek el az első zajtérképek (például a főváros zajszennyezettségét ábrázoló), Nyugat-Európában már régóta vizsgálják a köztéri zajt. Németországban az elmúlt másfél évtizedben duplájára nőtt az utak mentén mért zaj. Ezt nemcsak a mérőberendezések, hanem a nagyvárosok lakói is érzékelik. Az uniós országok lakóinak egynegyedét zavarja az autók, motorok, buszok zaja. Ez az arány hazánkban jóval magasabb, a városban élő magyarok 50 százaléka van kitéve ennek a zavaró hatásnak. A forgalmas csomópontok közelében akár 60-70 decibelt is mérnek, ami, ha egész nap "hallgatjuk'', bizonyítottan fáradékonyságot, ingerültséget eredményez. Olyan stresszforrás ez, mely ellen az egyén, hacsak nem tud falura költözni, nem sokat tehet. A legfontosabb az volna, hogy koncentrációt igénylő tevékenységeink során nyugodt, csendes környezetben lehessünk. Szeptember 1. A gyönyörű napsütés bizony forró is. Ilyen időben inkább elterülni kíván az ember, nem pedig futni, ugrani, súlyt emelni - ebből talán csak a vízi sportok kivételek. A játékok helyszínén, a stadionok katlanjában a napon akár 45 °C körüli hőség is uralkodhat, napszálltakor is még 33 °C körül topog a hőmérő higanyszála. A hőérzet természetesen nem csak a mért levegőhőmérséklettől függ, hanem a páratartalomtól, a sugárzástól, a légmozgástól is. Ezek a tényezők növelik vagy csökkentik a ténylegesen megélt hőmérsékletet, amelyet az ún. WBGT-indexszel szoktak megadni, melynek értéke általában mintegy 10 fokkal alatta van a Celsius fokban mérhető hőmérsékletnél. A Sydney olimpiára készült ajánlásban az állt, hogy 28 °C-os WBGT-index érték fölött nem ajánlatos megtartani a versenyszámot, mivel a sportolók könnyen hőgutát kaphatnak. Az athéni játékok előtt ezt az értéket 28,9-re becsülték. A jelenlegiről sajnos nincs információ, de úgy tűnik, hogy Athénban valóban az elmúlt évek meteorológiai adatai alapján megjósolt időjárás következett be, vagyis a 2004-es Athéni Olimpia a legmelegebb játékok egyike lesz. Az augusztusi napi középhőmérséklet 26,7 °C, a legmagasabb napi hőmérsékletek átlaga pedig 3 3,7 °C fok, a páratartalom 55%-os. Sok sportorvos - a sportolók teherbírását ismerve - vallja, hogy fel vannak készülve a legszélsőségesebb körülményekre is. Athén ugyan forró, a páratartalom viszont szerencsésen alacsony, mondhatni viszonylag száraz. Még ha a sportolók rendkívül edzettek is, az olimpiai fizikai megterhelés, akkor is természetellenes. A sportolóknak azonban nincs választási lehetősége, nem azt várják el tőlük, hogy bevonuljanak az árnyékba, hanem, hogy erejüket megfeszítve küzdjenek a lehető legjobb helyezésért. Hogyan képesek rá? Ha a szervezet nagyon felmelegszik, akkor a testhőmérsékletet érzékelő receptorok a köztiagyi hipothalamusz hőszabályozó központját értesítik. Eredményeképpen a test minden lehetséges módon megpróbál hőt leadni a környezetének. A bőr erei kitágulnak, s hogy ide is kellő mennyiségű vér jusson, a szív fokozza teljesítményét, megnövekszik a perctérfogat. A termelődött többlethő így a testfelszínre vezetődik, ahonnan egyrészt közveden hősugárzással és a környező levegő felmelegítésével, másrészt főként az izzadtság elpárologtatásával igyekszik a szervezet megszabadulni tőle. A test egy liter folyadék közvetlenül a bőrről történő elpárologtatással 625 Watt hőenergiát ad le, ami 18 fokos levegőhőmérséklet mellett az összhőleadás csaknem háromnegyedéért felelős. A lecsöpögő izzadság viszont egyáltalán nem hűt. A forró időjárás természetesen nagyban befolyásolja a sportteljesítményt, hiszen ilyenkor nem csak a külső hőmérséklettel kell megbirkózni, hanem azzal a hővel is, amit a dolgozó izmok gyártanak. A termelt hőmennyiség és ennek folytán a szervezet terhelhetősége sportáganként változik. Egy 65 kg-os, a távot 2 óra 10 perc alatt teljesítő maratoni futó izmai például ez idő alatt 1400 Watt hőenergiát termelnek. A szervezet hűtése életfontosságú, így elsőbbséget élvez. Amikor tehát a keringés a hőszabályozás mechanizmusainak megfelelően a teljes vérmennyiség egy részét a bőr alatti kapillárisok felé szállítja, az izmok oxigénellátása kárt szenved, az izomerő csökken. 30 °C -os levegőhőmérséklet mellett, amikor a testnek már csak az izzadással van esélye megszabadulni a forróságtól, mert a környező levegő felmelegítésével és sugárzással gyakorlatilag már nem tud hőt leadni, - ez nem könnyű. A párologtatás pedig 60%-os relatív páratartalom fölött válik igen nehézzé. Ha az izmok folyamatosan hőt termelnek, és az extrém külső körülmények mellett a hűtés nem jár sikerrel, a sportolók testhőmérséklete a láz tartományába szökhet - sportolónál mértek már 39 °C-os hőmérsékletet is. A hűtés élettani hatásai különösen a kitartást igénylő, tartós erőkifejtéssel járó sportoknál (maratoni futás, kerékpározás, triadon) jelentősek, ami bizony meg is látszik az utóbbi évek maratoni versenyeinek időeredményeiben. Ugyanezeknél a sportágaknál fenyeget legjobban a túlmelegedés veszélye is. A számítások szerint a sportolóknak csekély esélyük van arra, hogy nagy melegben le tudják adni a termelt hőt, így olykor elke- rülheteden az ún. hőstressz. A német sportolóknak - ezt megelőzendő - hűtőládákban tárolt, speciális ausztrál hűtődzsekik állnak rendelkezésükre. A strandlabdázók testhőmérsékletét például ezzel viszik lejjebb csere idején, de használata vitatott, hiszen nem biztos, hogy a bemelegített izmoknak jót tesz a hűtés. Az izzadás egy férfi strandlabdázónál például egy óra alatt 2,5 fél liter vizet is "kiszívhat" a szervezetéből. Márpedig ennyit a meccs pihenőperceiben nem tud pótolni. Főként az izzadsággal távozó sók hiánya okozhat már a játék közben problémát, hiszen a létfontosságú ionok hiányában az izmok begörcsölhetnek, ami a rövidtávú erőkifejtést igénylő sportágakban versenyzőket is visszavetheti. Gondolták volna, hogy ennek ellensúlyozására, a strandlabdázók egyik legfontosabb sporteledele a ropi? Meg kell még említeni, hogy a nagy forróságban végzetes következménye lehet, ha a sportoló úgy akar alacsonyabb súlykategóriába kerülni, hogy vizelethaj- tókkal, izzasztással "facsarja" ki magából a fölöslegesnek tekintett vizet. Bizonyára nem kell mondani, hogy ezzel saját hőszabályozását teszi tönkre, ha víz- és ionháztartása felborul. A próbálkozás akár halállal is végződhet. A hivatalos mérés után sok ivással, akár infúzióval visszapumpált folyadék csak órákkal később válik a szervezet számára használható, megfelelő összetételű vérplazmává. A megengedett testsúlycsökkenés a verseny előtt 3-5 napban nem lehet több mint a testsúly 3%-a. A szervezet a meleghez is meglepően jól tud alkalmazkodni. A hozzászokás után mérhetően lassabban emelkedik a test ún. maghőmérséklete. Az adaptáció során a szervezet megtanulja, hogyan tud több izzadtságot termelni, de mindezt csak magasabb hőmérsékletnél kezdi el, és csökken az izzadtság sótartalma is, hogy a szervezet számára visszatartsa a létfontosságú ionokat. Javul a bőrérhálózat működésének hatékonysága, a szervezet megnöveli a vérplazma térfogatát, hogy a hűtés mellett is maradjon elég vér az izmokhoz történő oxigénszállításra. Mindezzel csökkenthető a szív megterhelése a szélsőséges melegben. Attól függően, hogy a sportoló milyen körülmények közül érkezik a verseny színhelyére, szervezete már egy hét elteltével produkálni tudja maximális alkalmazkodóképességének 80-90%-át, feltéve, hogy közben folyamatosan edz. Az alkalmazkodóképességet és végteljesítményt további tényezők is. befolyásolják; genetikai, erőnléti tényezők, esetleges betegségek vagy alváshiány mindmind gyengítik a testet. A sportolónőknél valószínűleg a menstruációs ciklus is fontos tényező a hőszabályozásban. A fogamzásgátlásban alkalmazott hőmérő- módszernek is az ébredési testhőmérséklet havi ritmust mutató változása az alapja. A ciklus második, ún. sárgatest-fázisában a nyugalmi testhőmérséklet mintegy 0,4 fokkal megemelkedik az azt megelőző tüszőfázishoz képest. Természetesen ezzel emelkedik az a hőmérsékleti küszöb is, amikor a szervezet hűtőberendezése - úgymond - bekapcsol. A sportteljesítményre gyakorolt pontos hatása azonban nem teljesen ismert. A hőség okozta leggyakoribb zavarok az izomgörcs, a kimerülés és a hőguta. A kimerülés jelei a magas, 39 °C fölötti test- hőmérséklet, hideg, izzadt bőr, általános gyengeség, fáradtság, gyenge pulzus és vérnyomás. Pihenés, ivás, kezelés nélkül akár életveszélyes, sokkos állapotba is kerülhet az ember. Vigyázzunk!
