Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-08-20 / 167. szám

2004. AUGUSZTUS 20. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ—A HÍD 17 meg egy marék füvet a rétről.- No, a te urad nagyon szerény em­ber - mondta a bolgár király szívesen látnám vendégül. Csak akkor hűlt el szegény feje, mi­kor Árpád nagyon sokadmagával állí­tott be vendégségbe, s a vendégek kar­dot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.- Mit akartok? - kérdezte ijedten. A magyarok azt felelték, hogy az or­szágot akarják, amelyből már zálogot adott víz, föld és fű képében. El is vet­ték az országot az alpári csatában. Ez mind csak rege, annyi igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát. De nemcsak földet szerzett a népnek, hanem törvényt is adott nekik, amellyel megtarthatja az új hazát a világ végeze­téig. Pusztaszer síkján tartották az első országgyűlést, amely érdem szerint fel­osztotta az országot a honfoglalók közt. VÉGE Az ókori világ 1. AZ ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY Az alexandriai világítótorony a tengerészeknek állandó biztonságot nyújtott a kikötőbe való visszatérésre. Sokáig a világ legmagasabb épülete volt, a tudóso­kat pedig a torony tetején található varázslatos tükör bűvölte el, amelynek tük­röződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. A világítótorony a mai Egyiptom területén állt. Története egészen Nagy Sándor haláláig nyúlik vissza. Sándor halála után parancsnoka, Ptolemy Soter vette át a hatalmat Egyiptomban. A hadvezér tanúja volt Alexandria megalapí­tásának és fővárossá alakításának. A városhoz közel fekszik egy picinyke sziget: Pharos, melyet gát köt össze a szárazfölddel, ezáltal kettős kikötőt biztosítva a városnak. A veszélyes hajózási lehetőségek és a zátonyokkal teli partszakasz miatt nagy szükség volt a világítótorony megépíté­sére. Évszázadokon keresztül az ale­xandriai világítótorony messziről jelez­te a kikötő helyét a tengerről érkezők­nek. Éjszaka a tűz fénye mutatott utat a hajósoknak, nappal pedig a napsugara­kat tükrözte vissza a torony hatalmas pükre, és ez segített a tájékozódásban. . A világ hét csodája közül ma már Hsak egyetlen látható. A világítótorony volt, amely utolsónak tűnt el az embe­riség szeme elől, ezért is lehetséges, hogy megfelelő számú ismeretünk van róla. A világítótoronyról a legtöbb in­formációt egy arab utazó, Abou-Haggag Al-Andaloussi hagyta az utókorra, se­gítséget nyújtva a modern régészeknek az épület rekonstrukciójában. Szeretem, ó a fanépet, A fák is oly szépek^ szépek Nem mások ók nézz csak rájok Égigérö zöld virágok Nincs nekem kedvenc virágom, Melyik szebb, nem prédikálom. Mind szeretem, mind csodálom, Tavasszal mind alig várom. És szeretem én a fókát, Amennyit csak szem elláthat Móra Ferenc Mondák és mesék A Árpád, a honalapító Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendővel ezelőtt, mikor honfog­laló őseink ideértek. Legtöbbet számí­tott köztük a morva nép meg a bolgár. Azt mondja a rege, hogy Árpád feje­delem aranyos nyerget, gyémántos fé- kű paripát küldött ajándékba a morva királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta Ár­pád követének:- 'l isztelem gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát. Azt látom belőle, hogy engedelmes szolgám akar lenni.- Megmondom, uram - mosolygott a követ. Hamarosan azonban megint visszatért.- Mit hoztál már megint? - kíváncsis­kodott a morva király.- Üzenetet hoztam a magyarok feje­delmétől. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból, ha eladtad ne­künk.- Hogy adtam volna el?- Bizony eladtad. Megvettük tőled az aranyos nyergű, gyémántos fékű fehér paripán. Felingerült erre a morva király, és azt felelte:- A fehér lovat agyonüttetem, ara­nyos nyergét vízbe vettetem, a gyé­mántos féket fűbe rejtettem.- Nem tesz semmit - legyintett a kö­vet. - Az agyonütött ló húsát a mi ku­tyáink eszik meg, az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg. Megfúvatta erre a kürtöt a morva ki­rály, de nem ért az semmit. Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint a forgó­szél a szalmát. Azután a bolgár királynak küldött Árpád dús ajándékokat. Áz is nagyon megörült, s azt kérdezte a követtől, mit adjon ő ezért.- Nem kíván az én uram semmit - fe­lelte a követ -, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet a mezőből Jöjj el hozzám hétfőn, de ne gyere későn! Jöjj el hozzám kedden! Hadd nőjön a kedvem! Jöjj el hozzám szerdán, kopogtass a meggyfán! Csütörtökön jönnél, tán még itthon lelnél. Pénteken a kedvem, szétgurul a kertben. Szombaton, barátom, a világot járom. Vasárnap, vasárnap : engemet is várnak. ÁRPÁD (840-907) Feszti körkép, részlet (Ópusztaszer) Szép Ernő Virágok

Next

/
Thumbnails
Contents